A hétvégén jókora lábas kapormártást főztem, az akciós vödrös tejföl fele megmaradt. Egy sajtos- és egy túrós tészta közt vacilláltam, végül az utóbbi győzött. Tészta volt itthon a múltkorról, saját készítésű, 10 tojásos széles metélt. Van, aki szalonnapörccel szereti a túrós tésztát, van aki cukorral, és van olyan is - akárcsak magam -, aki mindkettővel. A szalonnáról mostanában csak álmodoznom szabad, maradtam hát az édes verzió. Hazafelé betértem a boltba túrót venni, de nem volt kedvemre való, gondoltam egy merészet, vettem egy zacskó rikottát. Kicsit még rágtam a fakanál végét, kombináltam, vettem ezt-azt és készítettem egy rikottás metéltet.

Hozzávalók:
- 60 dkg széles metélt
- 50 dkg rikotta
- 10 dkg mazsola
- 3 evőkanál kristálycukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- citrom héja
- olaj
- só

A tésztát sós vízben kifőztem. Az időt megint csak nem mértem, kóstolgattam a tésztát, akkor szűrtem le, mikor jónak éreztem.


Míg a víz forrt, összekevertem a túrót a többi hozzávalóval.

A tepsibe kevés olajat öntöttem, és beleszedtem a kifőtt tészta mintegy felét. Ráterítettem a túrót. Az elején morfondíroztam rajta, hogy keverjek egy-két egész tojást is a túróba, de végül elvetettem a dolgot. Tartottam tőle, hogy a túró összetapad és nehéz lesz elteríteni a forró tésztán.

Rászedtem a maradék tésztát és azt is elegyengettem.

A tejfölt alaposan összekevertem és elterítettem a tészta tetején.

4-es fokozaton 40 percig sütöttem.

Másnap ezt vittem ebédre, MSE kunyerált egy falást belőle. Nagyon ízlett neki, gondosan kifaggatott a metódus felől. Délután az ábécében futottunk össze, épp rikottát pakolt a tejes pultnál.