White fungus, white ear mushroom, snow fungus, meg van még vagy fél tucat neve angolul. Magyarul még találat sem nagyon volt rá. Szóval az udvari szállítóm megint hozott pár egzotikus alapanyagot, és meg elkezdtem vadul spekulálni, hogy mit is üssek össze belőle. Ez a gomba különösen izgalmas volt számomra, hiszen a szürke változatát jól ismerem, és előszeretettel használom különféle ételek készítéséhez. Némi kihívást jelentett olyan receptet találni, amiben nincs hús, de nem volt lehetetlen. Természetesen a kompromisszum újabb kihívásokat szült, és további szokatlan hozzávaló beszerzését kellett nyélbe ütni. Lassan összejött minden - Kistesónak is csak egyszer kellett visszautaznia Kínába, hogy vegyen egy zacskó aszalt jujubát -, úgyhogy neki is állhattam a főzésnek.

Hozzávalók:
- 5 dkg szárított fehér fafülgomba
- 20 dkg magozott, mézben főtt jujuba (kínai datolya)
- 5 dkg goji
- 2 evőkanál cukor
- 1 csipet só (mert az ugye mindenbe kell)
- A képen szereplő üvegtészta nem kell bele, bár az elején úgy tűnt.

A gombát előző este hideg vízbe áztattam.

Reggel leszűrtem a megdagadt gombát.

Levagdostam a tövéről a "csúnyább" részeket, és falaltnyi darabokra vágtam. Mint később kiderült, a főzésnél még elég sokat duzzadt, úgyhogy a falatnyi darabok fele ekkorák.

Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte, és feltettem főni. Megsóztam, hozzáadtam a cukrot.

Míg a gomba főtt, négybe vágtam a jujubákat. Indokolt volt, mivel géppel magozhatták és tele volt törött maghéjjal.

30 perc forralás után beletettem a gojit és a jujubát, és további 10 percig főztem. Eléggé besűrűsödött, a tésztát végül nem tettem bele.

Hagytam kihűlni és hidegen ettem. Érdekes, édes, kicsit nyúlós leves lett, pont jól esett ebben a melegben.

A jujuba annak ellenére, hogy csak névrokona a datolyának, kísértetiesen emlékeztetett rá. Az aszalt fajtából magot akarok nyerni, megkísérlek csemetét nevelni belőle, elméletileg megél nálunk is.