Ha a leveles tésztát is házilag készítjük, ér-e ez annyit, mint a próféta papucsába eljuttatott aranyautó?

Szóval elbuktam: egyszer már kellene saját vajastésztát csinálnom (különösen, hogy a környékbeli párbetűsekben csak pálma- vagy kókuszzsírral készített "vajas" tészták vannak ...)

Volt még nagyobb adag akciós vajam, gondoltam kipróbálok valamilyen klasszikus receptet (ráadásul tavaly főztem is be sűrű szilvalekvárt).

A helyi négybetűsben láttam meg ezt a vastag oldalast. Volt rajta zsír is rendesen, de azért csábítónak látszott - hazavittem hát.

Mivel még tél van, lusta vagyok kihámozni a mozdonyt a kabátjából, ezért kicsit utánaolvastam, milyen hőfokon illik szuvidálni az oldalast.

Néha, mikor a magboltban járok a Csarnokban, szoktam venni 10-15 deka kandírozott gyömbért. Többet nem, mert piszok drága, 3800 forint egy kiló. Szépen beosztva elég egy hétig esti nasinak. Múltkoriban elgondolkodtam rajta, miért ne készíthetnék ilyet magam, biztosan olcsóbban kijönne.
Feltúrtam az Internetet a receptúra iránt, volt is káosz rendesen. A főzési idő 2x10-20 perctől - vízcserével - egészen 30 percig változott. Az előbbi nyafogott is, hogy a bolti túl erős neki, így viszont gyengébb lesz. Némelyek a kész produktumot még cukorba forgatták.
Meg kellett találnom a megfelelő kompromisszumot, hogy azért legyen csípős, - különben semmi értelme, ennyi erővel paszternákból is főzhetném -, de puhuljon meg annyira, hogy élvezhető legyen.
Mint annyiszor, most is felesleges volt előre pálcát törni a nekem nem tetsző megoldások felett, a gyakorlat felülírt mindent.
Mostanában 1000 forint körül kapni egy kiló gyömbért felénk, de az egyik nap valamelyik városszéli ötbetűsben jártam, és ötszázé' volt kirakva. Látszott rajta, hogy erősen maradék, - alig lézengett valamennyi a rekesz alján -, de nem volt fonnyadt vagy penészes. Összeguberáltam bő fél kilót a javából, aztán otthon bevágtam a hűtő aljába hétvégéig.
Az eredmény magáért beszél.

Semmi mást nem érdemes a címhez adni, egy igazi Benke Laci bácsi recept. Biztos sokan csináltak már életükben, így nem egy truváj számukra. Azért tán érdemes elolvasni, hátha tanulnak valami újat (az olyanok is, mint a Fickó).

Köretnek tepsis krumplit készítettem hozzá, de ami fontos volt, hogy milyen csirkéből készült. Nos, én még gyerekkoromban úgy tanultam, hogy a jércét kell kirántani. Mostanság olyan nincs is sehol, kivéve néhány udvarban. A boltban broiler csirkét árulnak, aminek csak a melle nagyobb, mint egy egész jérce...

Zárt piacon jártunk, ahol árultak egy nagy adag bazsalikomot gyökerestül. Ez olyan hidroponiás növény volt, mert nem láttam földet a gyökerénél. Hazahoztuk, vízbe tettük, hogy majd lesz sokáig bazsalikom.

Másnapra az egész növény lekonyult. Nem értettem elsőre, hogy mi a baja, mígnem ránéztem a kinti hőmérőre, és -1C volt odakinn. Tegnap sem volt melegebb, amig megtaláltuk a kocsit a parkolóban. A bazsalikom meg 8C alatt megsértődik ...

Magyarán csirke fokhagymás diómártásban. Grúz nemzeti étel. Bazhe néven létezik vörösborecettel vagy gránátalmalével készült változata. Tahinivel főzve a levantei konyha egyik fogása. Az egyik Internetes böngészés közben bukkantam erre az ételre. Az ördög tudja, mit kerestem éppen, mikor a Google feldobta, hogy akik ilyesmit kerestek, azok keresték még ezt és ezt. Mi baj lehet? - gondoltam, megnézegettem sorban őket. A többi annyira nem érdekelt, de ez felkeltette a figyelmemet. Az összeállítás kicsit szokatlannak tűnt, de ez nem vette el a kedvemet. Az Ünnepek előtt nagyon szép diót kaptam, igen jutányos - 2300 Ft/kg - áron, ami aztán érdeklődés hiányában mind egy szemig megmaradt. Betettem a fagyasztóba, ott várja a feltámadást. Ez a fogás éppen kapóra jött, hogy elhasználjak belőle valamennyit.
Az egyetlen, ami piszokul zavart a hozzávalók között, a koriander levél volt. Vettem hát egy jó csokor petrezselyem zöldet és azzal helyettesítettem. Bizton állíthatom, cseppet sem lett rosszabb tőle.

Az átlagnál több rizst esznek a gyerekek, mert az unokák nagyon szeretnek rizst enni. A nagyobbik unokának meg amúgy is híznia kellene, mert igencsak sovánka.

Egy környékbeli pici piacon jártunk, ott csaptam le a házi vágású marharostélyosra.

Itt valahogy sokkal ritkábban sikerül tányérfotót készíteni, mert az unokák elvonják róla a figyelmemet ...

Vendégposzt kobold63 kertjéből

Ezt a tárgyat a szükség szülte, a kedvelt ízek utáni vágyakozással egyesülve.

Így is kell tekinteni ezt, nem pedig mint a barkácsolás gyöngyszemét. Lássuk hát, miről is van szó.

Magyarán hajdina, amely, mint tudjuk "sokoldalúan hasznosítható gazdasági növény, jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani és gyógyhatású jellemzői adják. Kiválóan alkalmas gabonaféléink, ezen belül a búzából készített termékek kiegészítésére, helyettesítésére. Hasznos összetevője a diétás étrendnek." Tengernyi benne a rost, a B vitamin, az anitoxidáns. Se szeri, se száma a mindenféle nyavalyának, melyet sikerrel lehet gyógyítani vagy megelőzni vele. Ez kell nekem!
Az ünnepi dőzs után folytattam a kalandozásokat a kímélőbb ételek táján. A kenyéradó gazdám meglepett egy halom étkezési utalvánnyal. Kizarándokoltam a városszéli ötbetűsbe és vásároltam egy szatyor mindenféle magot. A bulgur alap volt - mostanában nagyon rákaptam -, de vettem hántolt napraforgó- és tökmagot, lenmagot és hajdinát is.
Aztán ki kellett találni, mi legyen belőle. A kása kicsit unalmas, köretként éppen nem lenne rossz, de nem volt mi mellé adnom, lett hát egy saláta belőle.

Nem volna szabad ilyen hizlaló receptet közölnöm, dehát ezt (is) készítettünk a kisunoka születésnapjára.

Ráadásul ez még nekem is izlett, amikor almaszeletet mártottam bele és úgy ettem ...

Kicsit megkésett a poszt, hisz már bőven újévet írunk, de jövőre (vagy bármikor) hasznos lehet.

Szilveszterre nagyon sokunk főz lencsét egyrészt megszokásból, másrészt hátha működik a babona, hogy akkor gazdagabbak leszünk. Ezt ugyebár újévkor kell első ételnek enni, hogy hasson is ...

Hamár nekiállunk lencsét főzni, használjuk ki az alkalmat, hogy vendégeinket lencsesalátával is traktáljuk. Én még avokadókrémet is csináltam (aminek semmi köze a lencséhez), mert mindkettő finom tortilla csipsszel.

A közelmúltban már emlegettem Vilma néni háztartási tanácsadóját. A - sokak számára - ma már talán érthetetlen tanács mellett tartalmaz egy csomó receptet is. A rendszerezés is mulatságosnak hat a ma íny számára, például a főzelékek közt elfér a töltött paprika, a savanyú tüdő vagy éppen a tüdőspástétom. Végül is a paprika is főzelékféle valahol, a tehén - ha éppen annak a tüdejét használjuk fel - növényevő, a pástétom mellé meg éppenséggel krumplipürét ajánl savanyúsággal vagy párolt káposztát. Szerencsére van betűrendes tárgymutató a könyv végén, olyan nagyon nem lehet eltévedni benne.
De nem is ezek miatt ragadtam billentyűzetet, hanem egy étel miatt, amit már nagyon rég kerestem. Gyermekkoromban az egyik osztálytársam édesapja kínált meg ezzel a csemegével. Annyit mondott róla, hogy sárgarépából készült, hogy hogyan, azt már nem. Évekkel később megpróbáltam rekonstruálni, de csúfos kudarc lett az eredmény.
Most, hogy a könyvet lapozgatva megláttam, egyből tudtam, hogy arról van szó.

Így a neve alapján persze már akadt rá rengeteg találat és változat. Én mindenesetre maradtam az eredetinél, egy apró, szinte jelentéktelen csavarintástól eltekintve. A csűrésnek persze megvolt az oka, de majd a maga idejében erre is rátérek.

Bár mindkettő szerepelt már, de a kicsilyány ezt kért szülinapjára. Tom Kha Gai - kókusztejes savanyú csirkeleves. Különben is minden alkalommal kicsit más az étel.

Most például csirkecombfiléből főztem a levest, mert azt találtam a csodahüttőben. Mivel családi ünnep volt, kiadós adagot készítettem mindkettőből.

Megjöttek a rokonok a távoli Tiencsinből. Úgy esett, hogy Kistesó kisebbik kislánya megismerkedett egy kínai fiúval valamelyik közösségi oldalon. 2012. december 21-én Kistesó meg a kislány felkerekedett és elrepült Tiencsinbe. December 31-én volt az esküvő. Otti (Ottilia) - ma már Ou Di - már haza sem jött egészen mostanáig. Azóta megszületett a két gyermek, Kevin és Lia és harmonikusan élnek.
Szóval megjöttek, én meg frászban éltem előtte három hétig. Mit fog szólni Kistesó veje, aki Wei (egy vejnek ideális név), a romantikusan egyszerű (rendetlen, kissé elhanyagolt) agglegénylakásomhoz? Hogyan fogunk kommunikálni? (Én beszél kicsi angol, - de már 11 év telt el a STANAG 1 nyelvvizsga óta -, kínaiul viszont egy büdös szót sem.) Milyen ajándékot vegyek? Na és főképpen, mit főzzek? Három ügyben tudtam valamit kezdeni. Egyrészt gondos terv alapján, minden ezzel kapcsolatos utálatomat leküzdve elvégeztem az utóbbi évek legalaposabb nagytakarítását. Ráment három nap, de lett látszata. Másrészt - Kistesóval konzultálva - vettem ajándékot. Wei kapott egy palack bort Bock-tól. A leány kicsit keményebb dió volt. Azt tudtam, hogy Otti nem tud kínaiul főzni, a fiú viszont sehogy. Magyar nyelvű kínai szakácskönyvet szerettem volna venni. Könyvesboltban olyat nem leltem. Internetes rendeléssel talán még működött volna, de eléggé megkéstem vele. Végül találtam egy távol-keleti szakácskönyvet, ami fázisfotókkal, lépésről lépésre mutatja be az ételek készítését. Harmadszor terveztem egy többé-kevésbé ázsiai ihletésű menüt, ami az ott leggyakrabban használt fűszereket ötvözi.
Persze ezen is csavarintottam egyet. Naná! A rizsa volt a kritikus pont. Ritkán főzök rizst, akkor sem sikerül mindig, nem akartam épp egy kínai előtt beégni vele. Lett helyette bulgur, azt elég nehéz elszúrni. (- Crashed and precooked wheat grain - magyaráztam evés közben.)
Az Ünnepek előtt elmentem bevásárolni, a csirkét adjusztáltam, ahogy elképzeltem, aztán ment a fagyasztóba, én meg zabszemmel a seggemben vártam a jeles napot, amit a megbeszéltek alapján egy nappal előtte tudtam meg, szóval elsőfokú harckészültségben álltam a hűtőbe spájzolt alapanyagokkal.

Waka posztolta nemrég a "lusta módra" készített, meg "Tákolt krumpli"-nak nevezett érdekes változatait a rakott krumplinak. Mivel már nagyon ettünk volna idehaza is, elmeséltem a feleségemnek az ötleteket.

A válasz azonnal jött: Ő rendes rakott krumplit kér, ha lehet ... Mint már kiderülhetett számotokra is, eléggé válogatós a hölgy, meg is lepett volna, ha kipróbálja.

Asztalos Lacival a kedvenc kávézómban szoktam összefutni esténként. Bár a törzsközönség gyakran összejön az Egységben, legfeljebb egymás keresztnevét tudjuk, ehhez ragasztunk valamilyen ragadványnevet. Így lett szabó Józsi, aki tényleg szabó, debreceni Imi, buszos Feri, meg a Vasutas - akinek még a keresztnevét sem használjuk - szintén Józsi. Laci igazi jó kedélyű nagydarab magyar gyerek. Szeret jókat enni, nagyokat inni, és szeret az ételekről és a főzésről beszélgetni. Amúgy aranykezű mester, ki sem látszik a munkából, főként bútorokat készít és belsőépítészeti munkákat végez. Véletlenül se gondoljon valaki pozdorjából csavarozott konyhabútorra vagy szekrénysorra. Olyan fákkal dolgozik, sokszor a gugliban kell rákeresnem. (Tőle van a massarandubából készült vágódeszkám.) Nemrég például egy milliárdos súlyosan Jack Sparrow-függő gyermekének készített gyermekszobát. Egy kalózhajó hídját építette meg a szobában, kötélzettel, kormánykerékkel, ágyúval. Szóval, nem fabrikettel gurigázik. Mikor talákozunk, elmesélem neki, mit főztem éppen és tippeket adok, mit főzzön másnap. A bérelt műhelyében folyton ég egy hulladékfával táplált kályha (elég nagy hodály), a tetején pedig egy serpenyőben főzőcskél, mikor ideje engedi. Balaton-parti gyerekként a borászat, legalább is a borok a kedvenc témája. Gyakran hoz nekem könyveket a témában, mint a Pincétől az asztalig vagy a Balatoni borgasztronómia. (Ez utóbbiról majd még bővebben szólok.) Legutóbb aztán egy ritka kinccsel lepett meg. Özvegy Jakab Mihályné, született Karácsony Vilma könyve, azaz Vilma néni háztartási tanácsadója. A mű a háztartási-háztáji tudnivalók mellett szakácskönyv is egyben.
1956-ban jelent meg először százezer példányban és hihetetlen gyorsasággal elfogyott. Az októberi események miatt az újabb kiadás csak 1958-ban jelent meg, immár kibővített formában, Vilma néni újabb háztartási tanácsadója címmel.
A könyv kitűnő korrajz, remekül el lehet általa képzelni, milyen lehetett az élet hatvan évvel ezelőtt. A tanácsok többsége ma már megmosolyogtat minket, ettől függetlenül élvezetes olvasmány. Arról nem is beszélve, hogy jó pár olyan receptet találtam, amelyet eddig hiába kerestem. (Nem mintha gondban lennék az Internetes keresők használatával, csak éppen még a keresett étel nevét sem tudtam, a leírásból jöttem rá, hogy éppen arról van szó.)

Este van, egyedül vagyok, megéheztem. Mivel készétel nem volt a hűtőben, irány a csodahüttő, mit találok benne.

Nem véletlenül csodahüttő: gyönyörű hátszindarabok voltak lefagyasztva. Éhen már nem halok ...

Boldog Új Évet Kívánunk!

Feleségem már megint vásárolt ... Most egy szárazon érlelt borjústeak nevű valamit vett féláron. Ha már érlelt, akkor nem gond, hogy közel a lejárat - úgyis azonnal elkészítem :)

Azért gondban voltam, mert ez borjúcomb volt, ami az én ismereteim szerint nem a legjobb szték alapanyag, bár még sokat kell tanulnom. Így azután valami sült és párolt elkészítési módban gondolkodtam.

Avagy Devils on horseback. Leggyakrabban sajttal vagy mandulával töltött aszalt szilvát tekernek körbe szalonnával, aztán megsütik. Néhol mangócsatnit töltenek a szilvába. Szokták variálni májjal és naranccsal is. Létezik Angels on horseback is, ami osztriga szalonnába tekerve és kisütve. Egyféle hors d'œuvre, azaz dekoratívan elkészített apró falatka, előétel gyanánt, esetleg a fogások között tálalva. Megjelenésében spanyol tapas lehet az unokatesója.
Bejelentkezett pár (2) hajdani osztálytárs, egy kis ünnepek előtti kilengésre. Költségkímélés céljából egy kis alapozást vettünk tervbe nálam, hogy aztán valamelyik szórakozóhelyen hajtsuk végre a csúcstámadást. Rám bízták az ételt, ők meg hozták a piát.
Ez a fogás már régóta birizgálta a fantáziámat, körbe is jártam a kérdést rendesen, gyűjtöttem a jó ötleteket, elvetettem, ami nem tetszett, no meg, amit nem kaptam. Oszt' lőn.

Szó szerint! Feleségem kedvence a Shorty's étteremlánc nachosa, én meg a chimichangájukat szeretem a margheritával. A mostani utamon az USA-ban az utolsó nap bementem egy könnyû ebédmargheritára, meg egy fajitára. Eszembe is jutott feleségem nachos rajongása.

Kiváncsiságból megkérdeztem a pincért, hogyan tudnék vinni a feleségemnek, hogy ne ázzon át a tortilla chips a hosszú repülőúton. Az ebédemmel együtt kihozott egy nagy zacskót, amiben minden hozzávaló elkészítve be volt csomagolva. Ezt nevezem kiszolgálásnak!

Készítettem már sütőtökből ilyen kevert süteményt, nagyon finom volt, de ideje volt újítani rajta. Eszembe jutott a birsalma az erkélyen, gondoltam éppen jó lesz hozzá. Arról persze fogalmam sem volt, hogyan válik be, de ez a legcsekélyebb mértékben sem szokott zavarni, egy életem, egy halálom, belevágtam. Ha egy finom dolgot egy másik finom dologgal összehozok, csak nem lesz nagy baj. Ezt persze nem tanácsos mondjuk a sült hús és a vaníliapuding párossal kipróbálni.
Nem volt rossz ötlet.

Az érett (piros) példányokat a feleségem lenyúlta, hogy azt ő megeszi, mert ez egy nagyon gyümölcsös-aromás paprika. Nem is volt sok, mindössze két tövet ültettem.

Vettem is hozzá töltelékanyagnak pár szem pritaminpaprikát, amivel a csípősségét is megfeleztem. Most kivételesen fűszereket is használtam hozzá.

USA-ban járva a nagylyányom arra kért, süssek estére Stefánia Vagdaltot, de amerikai ízekkel, mert a gyerekek úgy szeretik. Ezen ne múljék, majd amerikaira fűszerezem. Tányérkép nem készült, ezért álljon itt az, amikor kivettem a sütőből, és tálaltam.

Csodás Angus marhát kaptam frissen darálva, meg vettem zacskós sültkrumplit is.

Kaptam egy nagy rakás birsalmát Békéscsabáról. Főztem belőle kétszer kompót, valahogy elkopott, de még mindig maradt egy szatyorral. Közben ott a temérdek egyéb alma is, Kistesótól egy ládával, a sajátból még kettővel. Napjában három-négy lecsúszik, sütöttem almás pitét vagy háromszor, de így is ki fog tartani tavaszig. Persze szeretem az almás pitét, de már kellett bele valami csavarintás a változatosság kedvéért.
Kitaláltam, hogy kipróbálom birsalmával is. A tésztát Margit néni szakácskönyvéből vettem, ahol is egyszerű almás lepény néven szerepel. Annyit azért módosítottam rajta, hogy a margarin helyett sertészsírt használtam.

Hozzávalók a tésztához:
- 1,5 kg kicsumázott héjas birsalma
- 50 dkg búzafinomliszt
- 10 dkg kristálycukor
- 10 dkg sertészsír
- 15 dkg tejföl
- 2 egész tojás
- 1 tasak sütőpor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 1 csipet só
A töltelékhez:
- 20 dkg kristálycukor
- fahéj

A birsalmákat feleztem, a csumájukat és a kövecses részt kivágtam. Szinte mindegyik férges volt, de egyébként egészen rendben voltak.

Megmostam és a V-Gyulán lereszeltem.

20 deka cukrot karamellizáltam és rádobtam a lereszelt almát.

Hozzáadtam a fahéjat és puhára pároltam.

A hozzávalókból lágy tésztát gyúrtam és nagyjából 40:60 arányban ketté osztottam. A nagyobbik adagot kinyújtottam és a tepsibe egyengettem úgy, hogy 4-5 centis pereme legyen. Erre jött a párolt alma.

Az almára fektettem a másik tésztát, a szélét összedolgoztam, majd egy késsel megszurkáltam a tetejét.

Hármas fokozaton kb. egy órát sütöttem, kiszedve még azon forrón meghintettem vaníliás porcukorral.

Kihűlve felkockáztam.

Azt hittem, hogy kevés lesz a cukor, de éppen elég édes lett, és jól lehetett érezni a jellegzetes birsalmaízt. Két nap alatt elfogyott, szerencsére van még birsalma egy-két adaghoz.

A fehér spárga errefelé olyan ritka, mint a fehér holló. Zöld az mindig van (most éppen 620Ft/lbs) áron, de én még nem láttam fehéret, amióta itt éltem! Persze, hogy lecsaptam rá (700 Ft/lbs), egyenek a gyerekek egy jó krémlevest.

Első bevásárlásom alatt mindig elcsábulok mindenfélére. Vettem rengeteg friss fűszert, egy csokor zöldspárgát is - jó lesz valami másik ételhez. Egy nagy csokor bazsalikom is hazajött velünk gyökerestől. Node most a spárgakrémleves vacsora a téma.