Avagy Devils on horseback. Leggyakrabban sajttal vagy mandulával töltött aszalt szilvát tekernek körbe szalonnával, aztán megsütik. Néhol mangócsatnit töltenek a szilvába. Szokták variálni májjal és naranccsal is. Létezik Angels on horseback is, ami osztriga szalonnába tekerve és kisütve. Egyféle hors d'œuvre, azaz dekoratívan elkészített apró falatka, előétel gyanánt, esetleg a fogások között tálalva. Megjelenésében spanyol tapas lehet az unokatesója.
Bejelentkezett pár (2) hajdani osztálytárs, egy kis ünnepek előtti kilengésre. Költségkímélés céljából egy kis alapozást vettünk tervbe nálam, hogy aztán valamelyik szórakozóhelyen hajtsuk végre a csúcstámadást. Rám bízták az ételt, ők meg hozták a piát.
Ez a fogás már régóta birizgálta a fantáziámat, körbe is jártam a kérdést rendesen, gyűjtöttem a jó ötleteket, elvetettem, ami nem tetszett, no meg, amit nem kaptam. Oszt' lőn.

Hozzávalók:
- 50 dkg csirkemáj szív nélkül
- 12 db királydatolya
- 10 dkg cheddar
- 40 dkg bacon
- őrölt fekete bors
- jó sok fogpiszkáló
- vaj
- kenyér

A datolyákkal kezdtem. Felhasítottam az egyik oldalukat, kivettem a magot és a helyére egy-egy hasáb sajtot dugtam. A kiszemelt recept szerint stilton sajt illett volna hozzá, de tizenkétezer forintos sajtot még Karácsonykor sem veszek, légyen bármilyen jó. Először valami kékpenészes sajttal akartam helyettesíteni, de a nagy zűrzavarban nem jutottam el olyan helyre, ahol volt, a piaci sajtos meg közölte, hogy kivette a repertoárból, mert folyton végigfertőzte a többi sajtot. Maradt hát az utolsó pillanatban beszerzett cheddar.

A datolyákat baconbe tekertem és összetűztem egy fogpiszkálóval.

A májról leszedtem a zsíros mócsingot és az ereket, majd feldaraboltam. A nagyobbik lebenyt félbevágtam, a kisebbiket egyben hagytam. Először nagynak tűntek a darabok, de a szalonnával kicsit elszámoltam magam, és végül megsülve éppen falatnyi nagyságúak lettek. A májakat vékonyan megszórtam fekete borssal.

Ezeket is betekertem szalonnába és összetűztem.

A kész falatkákat sütőpapírral bélelt tepsibe igazgattam.

Pár darab már nem fért rá, azokat a frissen beújított öntöttvas serpenyőmbe tettem, gondolván, legyen már felavatva.

Húsz percig sült négyes fokozaton, de az ujjammal megnyomkodva még igen puhának találtam, ezért még kapott tíz percet kettesen, hogy átsüljön.

Átsült. Mivel a csapat erősen késett, én meg éhes voltam, gondoltam kiveszek egy kis előleget az ételből. Két szelet barna kenyeret megvajaztam és a serpenyőben visszatettem a sütőbe, hogy jól átmelegedjen.

Szedtem pár szemet a kenyér mellé és meguzsonnáztam.

Príma volt megint. A szalonnában lévő só éppen elég volt a májnak, ami tökéletesen átsült, de vajpuha maradt, kenyérre lehetett volna kenni. A sós íz a datolyához is illett, talán a sajtot adagolhattam volna bőkezűbben is. Mindenesetre kár volt annyit talpalni a királydatolyáért, a sima bolti is megtette volna.