Néha, mikor a magboltban járok a Csarnokban, szoktam venni 10-15 deka kandírozott gyömbért. Többet nem, mert piszok drága, 3800 forint egy kiló. Szépen beosztva elég egy hétig esti nasinak. Múltkoriban elgondolkodtam rajta, miért ne készíthetnék ilyet magam, biztosan olcsóbban kijönne.
Feltúrtam az Internetet a receptúra iránt, volt is káosz rendesen. A főzési idő 2x10-20 perctől - vízcserével - egészen 30 percig változott. Az előbbi nyafogott is, hogy a bolti túl erős neki, így viszont gyengébb lesz. Némelyek a kész produktumot még cukorba forgatták.
Meg kellett találnom a megfelelő kompromisszumot, hogy azért legyen csípős, - különben semmi értelme, ennyi erővel paszternákból is főzhetném -, de puhuljon meg annyira, hogy élvezhető legyen.
Mint annyiszor, most is felesleges volt előre pálcát törni a nekem nem tetsző megoldások felett, a gyakorlat felülírt mindent.
Mostanában 1000 forint körül kapni egy kiló gyömbért felénk, de az egyik nap valamelyik városszéli ötbetűsben jártam, és ötszázé' volt kirakva. Látszott rajta, hogy erősen maradék, - alig lézengett valamennyi a rekesz alján -, de nem volt fonnyadt vagy penészes. Összeguberáltam bő fél kilót a javából, aztán otthon bevágtam a hűtő aljába hétvégéig.
Az eredmény magáért beszél.
Hozzávalók:
- 50 dkg gyömbér
- a megfőtt gyömbérrel megegyező tömegű kristálycukor
A gyömbért egy éles zöldségkéssel megkapargattam.
1-1,5 cm-es kockákra vágtam.
Feltettem főni annyi vízzel, amennyi ellepte. Húsz perc múlva megnéztem (kemény vagyok, ugyebár). A gyömbér is kemény volt. Nagyon kemény. Főztem hát tovább. Újabb húsz perc múlva már elfőtte a víz egy részét, de nem lett sokkal puhább. Megízleltem, csípett rendesen, úgyhogy felöntöttem vízzel és kapott még húszat.
Közel egy óra főlés után leszűrtem, a főzőlét félretettem. Megmértem, egy dekával több lett. Kimértem hozzá a cukrot és egy serpenyőben visszatettem a gázra. A léből aláöntöttem kb. másfél decit.
A gyömbér a cukortól pillanatok alatt temérdek levet eresztett, így már nem tűnt jó ötletnek annyi lét aláönteni. Mindegy, sokat már nem tehettem, főztem tovább.
Majd' egy órát főztem meg-megkeverve. Mikorra már majdnem elfőtte minden levét, megkóstoltam. Kicsit tán még mindig szíjas volt, de az íze ütött rendesen. Lezártam a gázt és hagytam hűlni.
Amikor kisvártatva ránéztem, már kezdett belekötni a serpenyőbe, alig győztem kikapirgálni.
Nagy nehezen kiszedtem és egy fóliával bélelt tálcára tettem szikkadni.
A serpenyőben maradt cukorhoz hozzáadtam a félretett főzőlét, felmelegítettem és feloldottam az összes letapadt cukrot. Közel 4 deci príma, édes-csípős gyömbérszirupom lett, amit - némi szódával hígítva - a melóban két nap alatt benyakaltunk.
Két nap szárítás után a kockákat jól záródó üvegben eltettem a hideg téli estékre.
Számításaim szerint egy kiló kandírozott gyömbér nagyjából 430 forintba került. Feltéve, hogy nem számolom a magam munkáját, mert akkor egy méltányos, ezer forintos órabérrel és bruttó kettő és fél óra munkával már simán a bolti ár közelében járnék.
Pár tanulsága azért van a dolognak. A gyömbérnek célszerű csak a "rügyeit", a friss hajtásait felhasználni, a "szár" rész nagyon szálkás, bár nem öt centis darabokról van szó, azért kicsit zavaró. A szálkásabb részeket - reszelve - felhasználhatjuk egyéb fogásokhoz, vagy akár teába. Igen sok cukor maradt a serpenyőben, aminek egy részét a gyömbérkockákról tördeltem le. Talán az lehetne a megoldás, hogy kevesebb cukrot kell használni, a gyömbért meg még akkor leszűrni, mikor még nem olyan sűrű a lé. Kárba nem veszett persze semmi, végső soron a megmaradt cukrot akár el is lehet tenni a következő adaghoz, de még valami süteményhez is felhasználható. Mindenesetre, ha valami fejlemény van az ügyben, referálok róla.