Blogkocsma

Találtam a csodahüttőben egy adag marhahátszínt, ami oly világos volt, mintha borjú lenne. Szelethúsnak nem akartam megsütni.

Végül egy alaposan megfűszerezett ragura esett a választásom, hisz most vannak a zöldfűszerek az aromájuk csúcsán.

Régen volt már a blogon, de eleddig ez izlett a legjobban a sok közül, amit ettem. Kedvenc Táncos Társamnak készítettem, aki nagyon szereti, de már nem jut hozzá.

Biztos, ami biztos, sokat főztem a krumplipaprikás részéből (én azzal készítem), majd lefagyasztattam vele 4 adagra valót: legalább tud készíteni, ha ezt kíván enni. Egy tésztát csak meg tud főzni ...

Mifelénk így nevezik, mikor az ősszel a felszedésnél földben maradt krumpli tavasszal kihajt. Nem kell túl nagy trehányságra gondolni, a legnagyobb odafigyelés mellett is benn marad pár szem. Amikor megindulnak a tavaszi munkák, az ember kicsapja őket ha láb alatt vannak. Nálam is akadt, főleg a gerillakertben, de a másikban is kikandikált pár. Különösebben nem voltak útban, hagytam is őket a fenébe. Igaz, kicsit furán mutatott a két paradicsom között virító krumplibokor.

Múlt héten aztán úgy döntöttem, kibököm őket ásóval, lesz egy kis zsenge újkrumplim hétvégére ebéd gyanánt. Volt benne Impala és Rózsakrumpli is. Sok nem lett, ezért felhúztam pár céklát - bíborhenger fajtájút -, azzal már elegendőnek bizonyult. A bő három hónap alatt szépen megnőtt a cékla, ahhoz képest, hogy áprilisban a temérdek levéltetű majd elvitte a hátán, és öntözni is bőven kellett a szárazság miatt.

Pár csirkecombot beszereztem mellé, mégsem vagyok én kecske, hogy csupa zöldséget egyek.

Vendégposzt látjátok feleim szümtükkel tepsijéből

Azt mondják a lustának, ne tátsa a száját, nem repül bele a sült galamb. Pedig bizony repül. Csak nem a galamb, hanem az, aki szeretné megenni.

Gyerekkoromban apám tartott galambokat, ezért számomra ez nem egy ismeretlen eledel. Igaz nem kilós tyúkszerű madarak voltak, hanem csak olyan kis stasszer, meg posta, de a fiókákból nagyon finom leves főtt, és a húsa ízes volt habarékos bundában megsütve.

Aztán elmúltak az évek, galambot ritkán főztem, és minél messzebb kerülem a régi háztól, annál gyakrabban jutott eszebe anyám galamblevese. Szét is néztem a piacon, és szerencsével jártam, találtam egy kistermelőt, aki rendelésre szokott konyhakész galambot árulni.

Gyorsan rendeltem is négyet. Nem kell megijedni, ez két embernek éppen elég arra, hogy egyszer jóllakjon vele.

Fiam jelezte, hogy a hét végén lesz akciós kagyló egy négybetűsben. Ami azt jelenti, hogy kihozza, megpucolja, de főzzem meg neki :)

Amúgy is régen készítettem már, ideje hát belefogni. Meg is érkezett az igencsak olcsó kagylóval, kicsit több, mint 3 kilóval. Hogy ennyit ketten hogy eszünk meg, még nem volt világos, de majd kiderül a megoldás. A leírásban többesszám és egyesszám első személy is előfordul. Ketten főztünk a fiammal!

A gyerekek szerint tavaszi sárgarépás-borsós melegvíz. Hiába no, az izlést tanulni kell, nem örökölhető :)

A világ legegyszerűbb levesei közé tartozik, szinte percek alatt összeállítható (és tényleg répás-borsós víz lesz :). Viszont az íze mindenért kárpótol!

Vendégposzt látjátok feleim szümtükkel tollából

Sokszor előfrodul, hogy az ember éhes, de nem tudja mit is szeretne enni. Azt érzi, hogy valami ízeset, finomat, no de mi legyen az? Édes, sós, savanyú, keserű? Micsoda kínzó kérdések.

Nos én is megéheztem, de nem tudtam eldönteni mit szeretnék enni. Bekukkantotttam ezért a hűtőbe, gondolván majd csak akad benne valami, amiből össze lehet dobni egy gyors, és ízes ételt.

Szerencsém volt, mert sok alapanyagot találtam, melyek nagy reményekkel kecsegtettek.

Elsőként megláttam egy csomag spárgát, majd egy doboz laskagombát, és néhány szép csiperkét. Indulhat a műsor!

Ezt mindig nagyon szerettem. Régen lehet mirelit formában kapni, csak ki kellett sütni. Mostanság viszont még rántott velőt se látok fagyasztottat. Nincs más hátra, meg kell tanulnom.

Életemben nem dolgoztam még velővel, de a minap beleütköztem a madarasban kimért alapanyagba, amiből két kilót akart a hentes adni, de azért erről lebeszéltem ...

Két olyan hozzávaló, amivel nehéz melléfogni. A csülök - légyen nyers vagy füstölt - kiváló alapanyag egy sor ételhez, babbal vagy káposztával, sütve vagy főzve, remek eredményt hoz. A tócsi is hasonló, főételként akár magában, netán kis tejföllel, valami finomsággal töltve, esetleg nyitrai szelet vagy mátrai borzaska bundájaként, de még cukkinivel megerőszakolva is finom étel.
Úgy okoskodtam, hogy két ilyen príma dolog társítása talán még magasabb szintre emelheti az élvezetet.
Emelte.

Nem mindegy ám, hogy tavaszi vagy őszi káposztából készül. Az ősziben sokkal több a cukor és kevesebb a víz, mint a tavasziban, így gyorsabban lehet karamellizálni.

Mivel az elkészítése hosszadalmasabb (rengeteg vizet kell elpárologtatni), ritkán vállalkozom ilyentájt a megfőzésével, de most valahogy nagyon megkívántam egy nagy adagot. Ráadásul az új négybetűsben, Solymáron kaptam szép fodros nagykocka tésztát, ami hiánycikk a helyi négybetűsökben.

Egyik szomszédasszonyunk* rendszeresen meglep minket egy tányérkával a frissen sült fahéjas csigájával, amit én nagyon szeretek. Most, hogy senki más nem sertepertél a konyhában, nekiálltam én is megsütni.

Elsõre a fahéjas csigát készítettem el, amúgy is vendéget vártam ebédre. Hamár így benne voltam, másnap megpróbáltam a kakaós változatot is. A kettõt most egyszerre posztolom, mert az eltérés nagyon kicsi.

Nálunk krumplipaprikásnak hívják, de a kettő ugyanaz! Alap kritérium a készítésénél, hogy legyen öreg krumpli odahaza. Valamiért újkrumpliból egészen más az íze - tán, mert az sokkal vizesebb krumpli!

Namost már egy ideje azon filozofálok, hogy jó lenne főzni egyet. Különösen azóta, hogy kedvenc táncpartnerem olyan jóízűen ette egy éve! Még azt is megkérdezte, hogy szétnyomhatja-e villával, mert náluk otthon ... nem szokás.

A veteményben nagyra nőt az az egy sor spenót, amit március közepén vetettem - hála a gyakori locsolgatásnak (meg a trágyázott földnek). Vacilláltam, hogy mi legyen belőle: egy teljes kiló harsogóan zöld, zsenge levelek. Természetesen a szokás hatalma győzött, már igencsak kivántam a főzeléket.

Persze sokféle főzeléket lehet belőle készíteni, így most egy kicsit másfélét kevertem, mint általában. Ehhez segítséget nyújtott a medvehagymaszezon is.

Nagyon ráéheztem egy kis kacsára, ezért azután vettem is két combot. Azután megláttam egy kiló fiatal kacsaszárnytövet, amit szintén kosárba tettem (soha ne menj éhesen vásárolni).

Egyedül vagyok itthon pár napig, elkészítem mindkettőt egy ételnek. Amikor elkezdtem összeszedni a hozzávalókat, akkor találtam ki, hogy először is megsütöm serpenyőben, majd tepsiben - hagymaágyon - kockára vágott krumplival fogom megpárolni sörben.

Feleségemmel elmentünk vásárolni. Ez nagyon ritka alkalom, hogy együtt megyünk, de a solymári új Li..-t meg kell nézni, milyen lett!

Persze, ha már arra járunk, ott egymás hegyén-hátán vannak a négybetusek, így mindet végig kellett nézni. Az egyikben illatos és gyönyörű zöldpaprikát árultak lecsópaprika néven, de az olyan volt, hogy csakis tölteni szabad! Igazi paprika illat (kiderült, hogy szentesi a drágám), szép nagyok és nem is drága. Két zacskó velünk jött.

Gyönyörű vastag oldalast adott a csodahüttő, volt vagy 1,3 kg is. A fiamék jönnek a hétvégére, megpróbálom rajtuk is a szuvidált változatát a BBQ oldalasnak.

Különben is tőlük kaptam egy kis zsebfüstölőt, amit szintén ki kell próbálni.

Avagy két legyet egy csapásra. Jó jó, tudom, már megint húsleves, lassan át is lehetne keresztelni a blogot. A húsleves jó dolog és amit jó enni, arról mesélni is jó. Nemrég szembejött velem ez a hús a hentesnél és nem tudtam ellenállni neki. Sertés bordavégek és porcos húsok. Csupa csont és porcogó, elengedhetetlen összetevők egy fogós húsleveshez.

Hogy szemléltessem a szuvidálás előnyeit, kiváncsiságból elővettem a mélyhűtőből egy másfél kilós szuvidált dagadót.

Forró vízben 5 perc alatt felolvasztottam, betoltam a grill alá és összedobtam egy krumplifőzeléket hozzá.

Párszor már szerepelt a blogon, de most másképp készült mint eleddig bármikor. Hátha éppen ez a recept nyeri meg valamelyik olvasónk tetszését.

A fasírtgolyóknak van egy nagyon érdekes tulajdonsága: amikor sütöd, valahogy mindig eltűnik akár a fele is a papírtörölközőről ... Még nem sikerült az okot felderíteni.

Azt nem mondanám, hogy gyors is, mert ugyanaddig főzöm, mint a 15 személyeset. Feleségem hozott haza egy 1,5 kg-os kocsonyacsomagot, hogy ő már enne kocsonyát.

Nem tiltakoztam, mert én is kivántam már. Szerencsére kaptam egy jókiállású első csülköt, hogy hús is legyen benne.

Avagy tépett sertés. Hosszú - igen hosszú - időn át, alacsony hőmérsékleten, egyben sütött sertéshús. Az egyik klasszikus BBQ étel. Azóta kacérkodtam az ötlettel, hogy Benzin elmesélte a vele kapcsolatos kalandját. Valamelyik horgásztúráról hazafelé jövet megállt egy Balaton-parti étteremnél. Éhes volt, gondolta, bedob valamit. Az étlapon többek között a pulled pork sandwich hirdette magát. Egyből megindult a nyálcsorgása, ami el is apadt rögvest, mikor meglátta a mellette szereplő árat. Ha jól emlékszem, olyan 2,5K körül kínálták. Korgó gyomorral és fennhangon káromkodva hazarobogott és magára rántott két hamburgert a gyorsétteremben.
A megvalósítás persze váratott magára, mivel itt a panelban elég szerény az infrastruktúra egy ilyen fogáshoz. Szerencsére azonban Zed tavaly beújított egy jókora, gázzal működő, lehajtható fedelű, lávaköves grillt. Masszív kidolgozás, két külön szabályozható égő, hőmérő. No persze nem egy igazi ínyenceknek való, faszenes csúcstermék, de ha az ember lakóparkban lakik, megpróbál kicsit tekintettel lenni a szomszédokra, főleg, ha azok kollégák.
Szombatra aztán együtt állt szinte minden, a műveletre: minden ismerős ráért, még a távolba költözött cimbora is idezarándokolt családostul. Egy tényezőt nem tudtunk befolyásolni, az időjárást. Egész nap szemetelt az eső, és nem volt melegebb nyolc foknál. Így a kerti mulatság egyedül a hús osztályrésze volt, mi meg fél-egy óránként leszaladtunk az emeletről, csekkolni a sütő hőmérsékletét. Ebből akadt is kisebb galiba, de szerencsére komoly baj nem lett. A hús hőmérsékletét szerencsére nem kellett folyton nézegetni, az okos Wi-Fi-s maghőmérő megbízhatóan közvetítette az eseményeket.

Minden évben kitalál valamit, mivel fogadja a locsolóit.

Fogadjátok szeretettel, szerintem szöveget nem is kell hozzá írnom.

Húsvét hétfő lévén nézzétek meg a kicsilyány kreálmányait a locsolói számára.

Feleségem beállított 8 csirkedobverővel, hogy ő most nagyon éhes, csináljak neki ebédet, de gyorsan!

Hát, ha gyorsan kell készíteni, akkor nem pácolhatom sós/fűszeres páclébe, jöjjön a legegyszerűbb módszer. Szerencsére maradt tegnapról kevéske krumpli és pirított cukkíni, köretet nem kell készítenem.

Csak 80 deka lábszár jött velem a helyi négybetűsből: ennyi elegendő egy négy adagos gulyás megfőzéséhez, ami kettőnknek két alkalomra jó lesz.

Egyszer már kisérleteztem a krémes leves készítésével, és látám, hogy jó. Így azután most céltudatosan azt készítettem. Persze valaki mondhatná, hogy ez nem is gulyás, de akkor találjon ki neki más nevet :)

Jó múltkorában szóba került a babfőzelék. Belegondoltam és rájöttem, hogy én még soha nem főztem olyat. Főztem már bostonit, firenzeit, káposztásat, csilist, meg az ördög tudja, még milyet, de főzeléket nem.
Ideje volt hát ezt a hibámat is kiköszörülni. Olyan nagyon nem aggódtam, csak a biztonság kedvéért jártam utána, hogyan is szokás főzni. Természetesen - szokás szerint - csűrtem rajta, de csak egy icipicit.
Mert az én buksimban a bab szorosan összefonódik a füstölt hús ízével. Igaz, mi sem lenne egyszerűbb, mint mondjuk egy szép füstölt csülköt megabálni, aztán pirítani egyet rajta, és már mehetne is feltétnek a főzelékre. A levével meg felönthetném a babot. Igen ám, de javában dübörög a böjt, és bár annyi mindenben kötök kompromisszumot magammal, legalább ebben szeretnék kicsit konzekvens lenni.
Egy kis füstölt ízt azért belecsempésztem, hogy mégis kerek legyen a világ.