Mint már említettem ehelyütt, az étkezési célra árult magból vetett bab igen szépen termett idén. Az Erzsike fajtát zsengén kifejtettem és lefagyasztottam, a tarkabab néven vett változatot teljesen száraz állapotban tettem el. Az előbbiből egy adagot szintén megszárítottam és félretettem vetőmagnak jövőre, ki tudja, kapni-e még akkor? A több részletben hazahurcolt termést héjastól kiterítettem, aztán, mikor már zörgősre száradt, kifejtettem. Lehetett volna zsákban csépelni, de a panelban nem akartam ilyen piszkos-poros munkát végezni. A babot két napra betettem a mínusz 20 fokos fagyasztóba, majd még két napra kiterítettem, hogy az esetlegesen lecsapódott pára felszáradjon. Jól záródó műanyag dobozokban pihennek a spájzban és várják a feltámadást.
Fél kilónak a hétvégén eljött az ideje. Régóta terveztem már egy igazi babgulyást, füstölt csülökkel és mindenféle jóval. A Seregben a babgulyás az egyetlen fix pont, az a fogás, amit nem tudnak elrontani. Persze nagy dózisban készül, száz fő alatt neki sem kezdenek, dobnak mellé pár szelet kenyeret, két túrós batyut, és jól is van lakatva a sereg. Jómagam azért szerényebb méretekben gondolkodtam, egyrészt mert az infrastruktúra nem alkalmas rá, másrészt nem akartam egy hétig babon élni, arra majd a fűtési szezonban kerítek sort. Elmentem hát csütörtökön a húsboltba. A kiszemelt üzlet kissé drágább az átlagosnál, "Termőföldtől az asztalig" hirdeti magát, és eddig nem is volt gond a portékájukkal. Közölték, hogy marhahús csak pénteken lesz, azért vettem egy füstölt csülköt, meg ezt-azt, mert a fagyasztó már kongott, aztán hazafelé még beléptem egy másik üzletbe. Egyetlen darabka marha oldalas kellette magát a pultban kilónként ezerötért, de olyan jól nézett ki, hogy nem teketóriáztam sokat, megvettem. Elmentem még a zöldségeshez, a kertből is összeszedtem ezt-azt hozzá, aztán pénteken nekiláttam az előkészületeknek.

Hozzávalók:
- 70 dkg csontos marhahús
- 50 dkg füstölt csülök
- 50 dkg szárazbab
- 1 szál petrezselyem gyökér
- 2-3 sárgarépa
- 1 darabka zellergumó
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 6 gerezd fokhagyma
- 25 dkg lecsó vagy annak megfelelő paprika és paradicsom
- házi édes paprikakrém
- 1-2 deci házi paradicsomlé
- babérlevél
- őrölt fekete bors
- pirospaprika
- 1 csili
- csipetke egy tojásból, ha még belefér a lábasba

A babot megmostam és bő vízbe áztattam. A csülöknek csak a felét terveztem felhasználni, ezért kettévágtam. Olyan penetráns szag csapott meg, hogy könnybe lábadt a szemem. Egyszer érném meg, hogy a boltban vett füstölt csülök nem szaglik úgy, mint egy illegális dögkút valahol a dél-alföldi tanyavilágban, ahol a juhász is kalasnyikovval jár, és rendőrt utoljára a Blikk-címlapon láttak, míg el nem használták a pottyantósban. Sajnálták rá az időt, a sót, nem járta át húst rendesen. Tudom, vehetnék "kézműves" terméket, az Árpád-házig visszavezethető pedigréjű, erdőn makkoltatott mangalicából, parajdi sóvirággal hintve, harmatban áztatva, dűlőszelektált kocsányos tölggyel és kétszáz éves tokaji-aszús hordódongával füstölve. Csak hát ugyebár, ha minden füstölt áru így készülne, olyan sikk lenne csülköt enni, amit csak a kormányközeli szerencsések engedhetnek meg maguknak. Nekem maradt a lakossági csülök, feltettem főni, beletekertem egy fél citrom levét és reménykedtem. Egy óra múlva leöntöttem a lét, kisikáltam az edényt, és tiszta vízben, pár babér és fokhagyma társaságában megfőztem. Mire készen lett, már csak némi füstölt illatot lehetett érezni, azzal nyilván nem spóroltak, mindenesetre a főzőlét nem mertem a leveshez felhasználni. A szóban forgó húsbolttal természetesen véget ért a szerelem, de nem fogok ettől a kardomba dőlni, volt idő, mikor a Csarnokban az összes hentessel lekvárban voltam, mert mindenhol átbasztak* valamivel.

Szombaton aztán elkezdtem az érdemi főzést. Mintha csak pörköltet készítettem volna, kevés zsíron megdinszteltem a vöröshagymát, majd az öreg darabokra vágott marhahúst is körbepirítottam.

Megpaprikáztam, aláöntöttem a lecsót és a paradicsomlét, fűszereztem, beletettem a csilit, a babért, a paprikakrémet és a hatból négy gerezd fokhagymát.

Közben felkockáztam a csülköt és a zöldségeket.

Egy órát főztem csendes lángon fedő alatt aztán hozzáadtam a leszűrt babot és felöntöttem vízzel.

Újabb órácska után jött a csülök és a zöldségek, valamint a maradék két gerezd fokhagyma, ezúttal finomra reszelve.

Kis lángon főtt még egy órát. A csipetkének már nem maradt hely, úgyhogy késznek ítéltem.

Kenyeret kivételesen nem ettem hozzá, elég laktató volt így is.

Majdnem olyan jó lett, mint a Seregben (talán ők is ott veszik a csülköt), sűrű volt, ízes, az összetevők éppen egyszerre főttek meg, a csülök bukéja is elillant. Már csak azt kell kitalálnom, mi legyen a másik feléből. Talán székelykáposztába főzöm bele, a savanyú káposzta úgyis elnyom minden szagot.

* Bocsánat, de ez a helyes kifejezés.