A veteményben nagyra nőt az az egy sor spenót, amit március közepén vetettem - hála a gyakori locsolgatásnak (meg a trágyázott földnek). Vacilláltam, hogy mi legyen belőle: egy teljes kiló harsogóan zöld, zsenge levelek. Természetesen a szokás hatalma győzött, már igencsak kivántam a főzeléket.

Persze sokféle főzeléket lehet belőle készíteni, így most egy kicsit másfélét kevertem, mint általában. Ehhez segítséget nyújtott a medvehagymaszezon is.

A sok eső villámgyorsan felhúzta a spenótot. Mentem is szüretelni a kertbe. Hamár első, akkor felhúztam egy vastagszárú új fokhagymát is, meg volt még kevéske medvehagyma is a kapunál. Ezután összeszedtem a többi hozzávalót is:

• 1 kg friss spenótlevél szárastól
• 1 kis csokor medvehagyma
• 1 új fokhagyma (még nem fejesedett be)
• 6 girizd tavalyi fokhagyma
• 6 dkg vaj
• 8 dl teljes tej
• kis darabka szerecsendió
• 10 dkg házi zsemlemorzsa
• 1 tk liszt
• szines bors
• só

A medvehagymalevelet és az új fokhagymát felaprítottam, amit a nagylábasban hevített vajra szórtam. A fokhagymagirizdeken kipróbáltam a Microplane fokhagyma szeletelő és reszelő kézi készüléket. Szeleteléshez jó, mert papírvékonyra vágja a girizdeket. Reszelni a citrushéj reszelő jobb. A fokhagymát is beledobtam a forró vajba, ahol folyamatosan kavargattam, hogy meg ne égjenek.

Közben a spenótot sok-sok vízben átmostam, mert az eső felverte rá a földet. A megpirult fokhagymákat egy kanálka liszttel megszórtam, mert szeretek egy pici rántásízt a spenóthoz. Még egy kis vajjal elsimítottam a rántást. Végül belepakoltam a nagyobb darabokra vágott spenótleveleket dinsztelni.

A spenót persze levet eresztett, de ez jó, mert így az összes íz benne maradt. Felöntöttem a tejjel és felforraltam. Tekertem bele 25 tekerésnyi borsot, mert borsosan szeretem, valamint sóztam és a szerecsendió darabkákat is belereszeltem. Amikor a rántás már eltűnt a főzelékben, hozzáadtam a prézlit és botmixerrel KICSIT pürésítettem. Valahogy mostanában jobban szeretem, ha a leveleket lehet benne harapni.

Nekem nagyon kell hozzá legalább egy tükörtojás, nem tudom miért. Elővettem hát a fűszerpirító mikro teflon lábaskámat, amit pont egy tojásra méreteztek. Ebbe egy késhegynyi vajat tettem, bár még jó állapotban van, és nem sül bele a tojás. Két szemet is varázsoltam a sárgájába ...

Már csak teríteni kellett, és ehettem is a csodás főzeléket. A tojást belekanalaztam, úgy ettem.

Az én izlésemnek tökéletes lett (meg elegendő is három napra többszöri étkezésre). Feleségem kicsit reklamált, hogy túl sűrű. Ebben ugyan egyetértettem vele, de így legalább nekem jutott majd az egész fazéknyi :)

Érdemes késő ősszel vagy kora tavasszal elvetni egy sort belőle: meghálálja! Persze csak, ha van kerted hozzá, vagy egy 80 centis balkonládád az erkélyen. Az utóbbiban elfér két sor, és másfél hónap múltán szüretelhető. Nagyon gyorsan csírázik és át is telel például a Matador fajta.