Nem mindegy ám, hogy tavaszi vagy őszi káposztából készül. Az ősziben sokkal több a cukor és kevesebb a víz, mint a tavasziban, így gyorsabban lehet karamellizálni.
Mivel az elkészítése hosszadalmasabb (rengeteg vizet kell elpárologtatni), ritkán vállalkozom ilyentájt a megfőzésével, de most valahogy nagyon megkívántam egy nagy adagot. Ráadásul az új négybetűsben, Solymáron kaptam szép fodros nagykocka tésztát, ami hiánycikk a helyi négybetűsökben.
Mivel feleségem szemet vetett a fél fejre, hogy főz magának PK-t, így cserébe ledarálta az én részemet is a géppel. Már csak pár dolog kellett hozzá:
- 1/2 kg lereszelt friss káposzta
- 35 dkg fodros nagykocka (csak magamnak főztem ...)
- 2 ek cukor
- 2 ek zsír
- sok tekerés feketebors (itt előnyben részesítem a durvább darálásút)
- só izlés szerint
A cukrot karamellizáltam egy nagy serpenyőben. Mikor mind elolvadt, beletettem a zsírt is, hogy együtt forrósodjanak. Végül beleborítottam a kicsit sózott, borsozott káposztát a már majdnem füstölgő karamellizált cukros zsírba.
Közel fél órán át kavargattam, hogy az összes felesleges folyadék elpárologjon belőle, valamint a káposzta is megpiruljon. Persze a tésztavizet is feltettem forrni egy nagy kanál sóval.
Mikkorra épp megfőtt a tészta, annak a levéből egy merőkanálnyit a káposztába mertem, és leszűrtem a tésztát. A tészta főzőlevének felhasználását az olaszok szószaiban megismert remek hatása miatt alkalmaztam a káposztára. A káposztát ráborítottam a leszűrt tésztára és alaposan elkevertem. A káposzta sokkal selymesebb lett és jobban bevonta a tésztát így, hogy kapott a főzővízből is.
Gyorsan tálaltam is magamnak egy nagy adagot, amit frissen őrölt borssal tovább ízesítettem.
Kellett még egy kis só is bele.
Viszont lett három napra is elegendő tésztám, pedig nem vagyok szénhidrátevő ...