Avagy tépett sertés. Hosszú - igen hosszú - időn át, alacsony hőmérsékleten, egyben sütött sertéshús. Az egyik klasszikus BBQ étel. Azóta kacérkodtam az ötlettel, hogy Benzin elmesélte a vele kapcsolatos kalandját. Valamelyik horgásztúráról hazafelé jövet megállt egy Balaton-parti étteremnél. Éhes volt, gondolta, bedob valamit. Az étlapon többek között a pulled pork sandwich hirdette magát. Egyből megindult a nyálcsorgása, ami el is apadt rögvest, mikor meglátta a mellette szereplő árat. Ha jól emlékszem, olyan 2,5K körül kínálták. Korgó gyomorral és fennhangon káromkodva hazarobogott és magára rántott két hamburgert a gyorsétteremben.
A megvalósítás persze váratott magára, mivel itt a panelban elég szerény az infrastruktúra egy ilyen fogáshoz. Szerencsére azonban Zed tavaly beújított egy jókora, gázzal működő, lehajtható fedelű, lávaköves grillt. Masszív kidolgozás, két külön szabályozható égő, hőmérő. No persze nem egy igazi ínyenceknek való, faszenes csúcstermék, de ha az ember lakóparkban lakik, megpróbál kicsit tekintettel lenni a szomszédokra, főleg, ha azok kollégák.
Szombatra aztán együtt állt szinte minden, a műveletre: minden ismerős ráért, még a távolba költözött cimbora is idezarándokolt családostul. Egy tényezőt nem tudtunk befolyásolni, az időjárást. Egész nap szemetelt az eső, és nem volt melegebb nyolc foknál. Így a kerti mulatság egyedül a hús osztályrésze volt, mi meg fél-egy óránként leszaladtunk az emeletről, csekkolni a sütő hőmérsékletét. Ebből akadt is kisebb galiba, de szerencsére komoly baj nem lett. A hús hőmérsékletét szerencsére nem kellett folyton nézegetni, az okos Wi-Fi-s maghőmérő megbízhatóan közvetítette az eseményeket.

Hozzávalók:
- egy 5 kg-os csontos-bőrös lapocka

A rub-hoz:
- 1 evőkanál só
- 1 evőkanál barna cukor
- 1 evőkanál édes pirospaprika
- 1 teáskanál csili
- 1 teáskanál őrölt fekete bors

A glaze-hez:
- 1 dl almaecet
- 1 dl almalé
- 1 evőkanál Lyle's Golden Syrup

Az az igazság, hogy mind a glaze-t, mind a rub-ot lehetne a végtelenségig variálni, bonyolítani, de így elsőre a lehető legegyszerűbb változatot akartam elkészíteni.

A hús beszerzésénél akadt egy kis galiba, mert kicsit későn szóltam az udvari hentesemnek, így nem ígérte biztosra, hogy nem lesz, csak bőr nélküli. Aztán lett, megnyugtatott a mester, hogy csak egy embert kellett kinyírnia érte, az meg ugyebár elfogadható áldozat egy ekkora horderejű dolog esetében. A húsról szépen lefaragtam a szalonnát, ügyelve, hogy pár milliméter maradjon rajta. A lelógó húsrészeket is lefaragtam, ment a zsírosával együtt a fasírtba, mert az már borítékolható volt, hogy kell valami ebédre is. A húson hagyott szalonnát bevagdostam.

A száraz fűszereket összekevertem és alaposan bedörzsöltem vele a húst.

A lapockát egy öt pintes önzáródó tasakba tettem, utánaöntöttem a megmaradt fűszert, majd a levegőt kiszorítva lezártam a tasakot. Éjszakára a hűtőbe raktam.

Délelőtt tízkor került a hús a grillre. A bal oldalra két alumínium tálcát tettünk, felöntöttük vízzel. Sajnos a tálcák mérete nem volt pont jó, de a célnak megfelelt. A jobb oldali lángot gyújtottuk be a legkisebb álláson. A maghőmérőt beszúrtuk a húsba, a vezetéke ment az adóba. Egy erre a célra készült rozsdamentes, perforált tetejű dobozt feltöltöttünk beáztatott hikoridió forgáccsal és a láng fölé helyeztük. A forgács kb. három óra alatt hamvadt el, félidőben pótoltuk.

Két óra elteltével így nézett ki a hús. A sütő hőmérséklete 150 fok körül volt, kicsit feljebb vettük a lángot. Végül az egész folyamat alatt 170-190 fokot sikerült tartani. Innentől minden egyes szemrevételezés során (óránként) bepermeteztük a glaze-zel és töltöttünk egy kis vizet a tálcákra. Kivéve egyszer, amikor a maghőmérő jelezte, hogy túl gyorsan emelkedik a hőmérséklet. A víz elpárolgott és mivel a tálca kicsit a láng fölé lógott, kiégett a sarka. Szerencsére volt tartalék tálca, pótoltuk és innentől jobban ügyeltünk.

Alig nyolc óra elteltével a maghő elérte a 72 fokot. Több réteg vastag alufóliába csomagoltuk a húst, a vizes tálcákat eltávolítottuk és tovább sütöttük. A hőmérőt már nem tettük vissza, de szerintem elérte a kellő hőfokot a maghő.

Két óra múlva tálcára tettük a lapockát és vastagon papírba bugyoláltuk.

Egy óra pihenés után ilyen lett az eredmény:

A csont könnyedén kifordult, az ízületek kocsonyássá váltak.

Kesztyűt és villát ragadtunk, szálaira cincáltuk a húst.

Az albán pékségben jutányos áron legyártatott puha, kicsit édeskés tésztájú, extra méretű zsemlékkel tálaltuk. Én gyorsan kiszedtem magamnak az inas részt és egy kis coleslaw-t és a már jól ismert BBQ szószt tettem. A szószt megpróbáltuk szójaszósz nélkül készíteni, - mert azzal nem olyan autentikus amerikai - de a kóstolás során közfelkiáltással mégis került bele, így szokta meg a nagyérdemű.

Puha volt, szaftos, ízes és kiadós, a füst remekül átjárta. Megérte 11 órát várni az eredményre. Ahhoz képest, hogy először készítettünk ilyet, várakozáson felül sikerült. Benzin is átszaladt a szomszédból, nyikkanás nélkül magába tömött egy óriási szendvicset. Az irányvonal megvan, Zed már keresi, hol lehetne beszerezni egy megfelelő méretű, többször felhasználható tálcát.