Blogkocsma

Néha rámjön, hogy ennék egy paradicsomlevest. Szerencsére ilyenkor mindig megkérhetem a feleségem, hogy főzzön egyet, de most éppen nem volt itthon. Én meg nagyon ettem volna!

A napokban kérdezte Váj mi, hogy hogyan lehet az édeskömény gumót felhasználni. Mivel én nagyon szeretem, már sokféle ételt készítettem belőle, az alábbi recept is egy ilyen alkotás eredménye volt.

Múltkoriban a pite kapcsán emlegettem a leeső tészta egyik remek felhasználását. A napokban elhatároztam, hogy egy egész adag tésztát fogok hasonló módon elkészíteni, a tölteléket a Borzas Kata ihlette, persze messze van attól. A szokásos pitetésztát dagasztottam meg.

Hétvégén építkeztünk. Pontosabban az asszony építkezett, én csak a keze alá dolgoztam.

Az asszony tizenéves emlékeiből, szájbertérben meglévő tájékozottságából és kulináris vágyaiból kívánt a hétvégén katedrálist emelni.

A  60.-73. oldalig

Ezek már a füzetke utolsó oldalai, reméljük tetszettek.

A csacsihal nem szép. Randa.

Kép Wikipédia

A nyolcvanas évek elején kezdték el nagy mennyiségben behozni Magyarországra. Egyesek szerint azért, mert a kiváló minőségű magyar halat olyan mértékben exportáltuk, hogy nem maradt itthon mit enni.

A 48.- 59. oldalak.

Nem állítom, hogy a világ leggyorsabb és legegyszerűbb étele. nem véletlen, hogy az olaszok is kalákában készítik. Persze a boltit valóban csak néhány perc megfőzni ...

A 36.-47. oldalig.

Százados Asszony a halogénpartira isteni kalácsfélét hozott, legott fel is faltuk. Mivel a kert még nem alkalmas a hólapátoláson kívül semmire (azt meg ugye minek), hétvégén többnyire a konyhában tüsténkedem. Elkértem a receptet, és szombaton megsütöttem. Az eredeti receptúrát kicsit az ízlésemhez igazítottam, és természetesen most sem bírtam a nagy természetemmel, vittem bele egy kis csavart, aminek aztán meg is lett a konzekvenciája, de erről majd később.

Vendégposzt: Süllőcske

Egy szép étel, hagyománnyal, amit kissé átkomponáltam az újévi kocsonya pozíciójába.

A zsidó gasztronómia egyik klasszikusa ez a töltött diós hal, Erdélyben volt alkalmam szembesülni ezzel a nem könnyen kivitelezhető finomsággal, láttam, milyen áhítattal készítették, fogyasztották.

A két ünnep között megálmodtam, miként tudnám e tradíciót személyessé tenni, bele is fogtam, annál is inkább, mert sikerült  az Óév utolsó napjaiban néhány csukát fognom.

Remélem, módszerem nem bántja azokat, akik nálam gyakorlottabbak ebben az ételben, és elnézik egyéni ötleteimet.

A 24.-35. oldalak.

Délután kettőre már csak egy lemeze maradt, és majd befagyott a segge. Az iskolában volt eszük, hogy „jótékonysági bolhapiacot” rendezzenek, a tornatermet viszont elfelejtették befűteni a jeles alkalomra.

Egyesek talán úgy gondolják (talán jogosan), hogy agyamra ment a kifli. A tökéletes, letekerhető kiflihez vezető úton számos stációt elértem már. Elég csak a két hete elkövetett, kenyérliszt (BL80) és rétesliszt (BFF55) keverékéből gyors kovásszal, és csak vízzel készült kiflire gondolni. A produktum zsákutcának bizonyult. Frissen kisütve isteni volt, de másnap erősen kívánta a tejet.

Rendszeres olvasóink számára eddigre tudottá válhatott, hogy igencsak szeretem a körömpörköltet - pláne, ha még egy kis plusz hús van benne, vagyis a pincepörköltet inkább. A rengeteg sütemény után amúgy is kell most valami rendes eledel!

A 12.-23. oldal.

Emlékeztek a kincsre, amit Waka talált?

Hát vette a fáradtságot, és beszkennelte a sok-sok oldalt. Én meg OCR program lettem, és begépeltem a könnyebb olvashatóság kedvéért.

A történet/recept gyűjtemény 1949-ben kezdődik, és 1959-ig tart mint folyamatos gyűjtés. Egy bejegyzés viszont 1973-ra datálódik, tehát Ilus néni akkor még aktív volt és megtalálta a füzetét is. Érdekes, hogy az 1949-ből származó bejegyzés közel a füzetke végén található. Feltehetően más célra gondolta Ilus néni a füzetet felhasználni, csak a disznóhizlalás felkelthette érdeklődését és gyorsan lejegyezte az utolsó előtti lapra.

Az első 12 oldal.

Számomra a tavalyi év diótermés szempontjából katasztrofális volt. Szerencsére itt a gettóban rengeteg törökmogyoró termett. Készítettem belőle már süteményt, de pár kiló még mindig az erkélyen pihen. A hétvégén egy minimál halászlét főztem, másodiknak egy zserbó készült, dió helyett mogyoróból. Ritkán készítek sütemény csak nassolásra, többnyire az a második valamilyen tartalmasabb leveshez.

A varázshüttő megint remekelt! Most egy kis darab borjúcombot találtam benne - mintegy 25 dekányit.

Waka kukoricaprósza posztja felcsigázta a gyomromat egy puliszkára. Ezt feleségem nem eszi, mert túl nehéz ételnek tartja (ami igaz persze). Viszont szombatra vendégeket hívott, akik mit tesz isten - szeretnének puliszkát enni.

Még soha nem készítettem hájasat, miután nem jutottam hájhoz, meg nem is tudom hogyan kell, de ezt titokban tartottam eleddig. Vajas leveles tésztát már sütöttem, de az egészen más feladat.

Három

Reggel az asszony kiabálására ébredt. Fájt a feje, a szája kiszáradt, a gyomorsav a torkában liftezett.

Kettő

Reggel fél hétkor ébredt, a fürdőben a mosógép már öblített, párja a konyhában iszogatta a kávéját. Töltött magának ő is, aztán felkapta a pufajkamellényt, és kiment az erkélyre cigizni, no meg átgondolni a levesfőzést.

Egy

Kovács kettő István továbbszolgáló főtörzsőrmester fázott. Nem úgy fázott, mint az ember rendesen szokott egy huzatos buszmegállóban, hogy mikor jön már az a rohadt kettes, hanem rohadtul fázott.

Ezzel az étellel az USA-ban ismertem meg, és ott estünk mindhalálig tartó szerelembe.