Múltkoriban a pite kapcsán emlegettem a leeső tészta egyik remek felhasználását. A napokban elhatároztam, hogy egy egész adag tésztát fogok hasonló módon elkészíteni, a tölteléket a Borzas Kata ihlette, persze messze van attól. A szokásos pitetésztát dagasztottam meg.

Hozzávalók a tésztához:

0,5 kg BL55 liszt

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 kis pohár tejföl

1 zacskó vaníliás cukor

1 zacskó sütőpor

1 kávéskanál só

2 tojás

A töltelék:

40 dkg darált mogyoró vagy dió (Mivel nem volt elegendő mogyoró megtörve, dióval kevertem.)

3-4 evőkanál baracklekvár

2-3 evőkanál cukor

1 evőkanál kakaópor

1 citrom reszelt héja

1 kávéskanál rumaroma

+1 tojás a kenéshez

A hozzávalókból lágy tésztát dagasztottam, és kétfelé osztottam, egyben ugyanis nem fért volna el a deszkán kinyújtva.

A tölteléket összekevertem.

A tésztát belisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, és egy 8 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A leeső darabokat újból összegyúrtam, kinyújtotta, kiszaggattam, míg el nem fogyott mind. Az utolsó kis darab már olyan kemény volt, hogy alig lehetett nyújtani.

A töltelékből minden korong közepére tettem egy jó teáskanálnyit, a tészta szélét megkentem felvert tojással, és „összeragasztottam”. A töltelék igazi kihívás volt, nagyon ragadt, alig tudtam leimádkozni a kanálról meg az ujjamról. Ha végül mégis lepottyant, messzire elkerülte a tésztakorong közepét.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és megkentem tojással a tetejüket.

3-as fokozaton kb. 30 perc alatt megsütöttem. 3 részletben sütöttem ki, összesen mintegy 65-70 darab lett belőle. Érdekes, mandula forma sütemények lettek, igen jóízű volt, még negyednap is ebből nassoltunk.