Biztos volt már csirkealaplé. Most, hogy már megírtam a posztot, konstatáltam, hogy még a kezdő fotó is hasonlít egy régebbi posztra. Terveztem, hogy a paprikaszószos szárnyat is posztolom, de abból is van már kettő.

De ez olyan de olyan lett ....

Történt, hogy szilveszterre óriási mennyiségû csirkeszárnyat készítettem. Ennek az ételnek van egy fennmaradó része, a szárny vége. Eddig a macskának fõztem belõle kiadós kocsonyát, de õ már elment. Arra viszont képtelen lennék, hogy kidobjam. Persze megkaphatja a kutya is, de felmerült bennem annak a kocsonyának képe, amit a macs kapott. Mi volna, ha fûszerezve, zöldségelve készíteném, mint egy jó levest és befagyasztanám alaplének?

Vendégposzt: pizzaszeletvágó

Történt pedig, hogy feleségem különféle apró-cseprõ dolgokért elzavart a "közeli" multiba, ráadásul vasárnap. Nem akartam én húst venni, dehogy akartam.

Azonban emelje fel a kezét az összes blog olvasó társam, aki járt már úgy, hogy megvette, amit meg kellett, azt is, amire nem volt felhatalmazása, és utána egész úton hazafelé azon gondolkodott, hogyan is indokolja ezt meg otthon: Miért is kellett pont azt, pont akkor, pont ott és fõleg pont annyiért megvenni. Köszönöm, tegye le a kezét mindenki!

Hétvégére kellett valamit főznöm, gondoltam összedobok egy zamatos Stefániát krumplipürével. Már a gondolatra is összefutott a nyál a számban, régen ettem már ilyent. Az ismerős hentes jószívű volt, olyan darabot kanyarintott a lapockából, hogy akár ki is ránthattam volna.

Nálunk a karácsonyi sült csirke a hagyomány. Mióta viszont elköltöztek a gyerekek, többször is sikerült kacsát lenyomni a torkukon (nem karácsonykor!). Sõt! Volt, hogy kérték is!

Egy csak egy rebellis van e családban, a kislyány, akinek még mindig nem izlik a kacsa, tehát kell csirke is. Gondolom, már meséltem, hogy a nagylyánytól elkunyeráltam a naaagy tepsijét, amit a fiammal haza is hozattam a pocsolya túlpartjáról, ami azért egy komoly teljesítmény, amikor a bõröndöd súlya max 23 kiló lehet!

Jó. akkor a kacsa és a csirke egy tepsiben sül, ahogy multkorában a két kacsa tette. Az igénylistán szerepelt még egy aranygaluska, amit borsodóval terveztem tálalni, de egyesek ebbe is beleszóltak, hogy maradjon a vaníliasodó. Hogy semmi újat nem tehet az ember az asztalra ...

Persze körítésnek krumplipüré, kovászos uborka, saláta. És az obligát húsleves. Az aranygaluska külön poszt lesz, mert megcsinálom a borsodót is, hiába ellenkeznek. A húsleves meg már kijön a könyökötökön!

Karácsonyi hagyomány, hogy a kutya is kap egy csirkét megsütve, amit a gyerekek finanszíroznak.

Hétvégi nagybevásárlás feleség nélkül mindig veszélyeket rejt magában, mert nincs aki lebeszéljen a felesleges költekezésről! Most például három szép körmöt találtam a madarasban. Akkor ahhoz kell még valami hús is, de szép csülök nem volt. Találtam viszont bõrös lapockát akciósan - ez jó lesz! Mellékesen volt csontos sertéscomb is mikrominiatûr csonttal szintén jóáron. Ebből lehet egy kis kocsonyát főzni!

Ezt most találtam ki, mert éhes voltam és ezek vannak itthon. Egy 20 dekás sütnivaló kolbász, amit nincs kedvem megsütni a szokásos módon - a csuda tudja, hogy miért. Van még krumpli, hagyma, kacsazsír és tejszín (opsz - ez nem pizzaszeletelõnek való recept :).

Már egy jó ideje érett bennem az elhatározás, aztán döntöttem, és januártól leváltam a csumiról (menza). Az étel minősége már-már az ehetetlen kategóriába tartozott. Már az ment eseményszámba, ha jó volt a kaja. Sületlen kelt tészták, nyers krumpli, szarrá főzött rizs, húszcentis hajszálak a panírban. A csirkecomb-paprikáshoz a húst gőzölős sütőben párolták meg, és tálaláskor keverték a szafthoz. A hús így is gyakran félig nyers maradt. A halászlével hasonló módon jártak el. Nem hiszem, hogy a nyersanyaggal volt a baj. A városban azonos étlappal, azonos anyaghányaddal dolgozó és egyazon helyről származó alapanyaggal működő másik konyha elismerést kapott az általa nyújtott szolgáltatásért. Igen tanulságos volt, mikor tavaly egy napon, valami miatt egyetlen szakács sem volt a konyhán, és a konyhai kisegítők főzték az ebédet. Olyan bőséges és ízletes ételt talán még itthon sem kapok, mint amilyen ott és akkor volt.

Levelet hozott az elektronikus postás a fenti fejléccel. Ez nem lehet más, csak Sergio Tabeira, a Magyarországon (is) élõ uruguayi séf. A malackaraj korából ismerem még, amikor Anna sokszor szólt, hogyha Sergio valahol nagy fõzõs bulit csapott. Azután felkerültem Sergio levelezőlistájára, és néha jött meghívó egy-egy kiemelkedõ gasztronómiai eseményrõl, amire igyekeztünk eljutni.

Sokat nézem a TV paprikát és mindig csorog a nyálam, amikor Adrien az ausztrál fenegyerek (a húsimádó) készít valamit. Elõször is roppantul irígylem a kemencéjét. Azután meg olyan húsokat csinál, hogy az valami csuda. Persze Ausztráliában van jó hús (nem kenguru!), bárány, marha vagy disznó. Nemrég láttam hogyan tölt meg egy csontos karajt.

Nos, a napokban belefutottam egy szép akciós rövidkarajba a madarasban, pont 1 kiló, ez nem túl nagy kettõnknek - gondoltam. Vettem hozzá egy kis sütni való kolbászt, jó lesz tölteléknek. Tudom, magam is keverhettem volna, de minek, ha kapható?

Nem akármilyen! Házi nyújtású, sok pörccel, sütõben pirítva. Lehetne persze tökéletes is, ha hozzájutnék házi tejfelhez meg túróhoz, de az nincs itthon. Túrót még akár tudnék is csinálni, mert van házitej, viszont oly ritkán eszem, hogy nem csinálok. Meg hát elõre tudnom kéne, hogy azt akarok pár nap múlva fõzni.

Két, illetve három fogyasztási iranyzatot ismerek csusza téren. Vannak, akik pörccel és sóval eszik, vannak azután olyanok, akik pörc nélkül és sok kristálycukorral, hogy ropogjon, és ismerek olyat, aki pörccel ÉS CUKORRAL eszi. Szerencsére ez már inkább a kommentek témája, hogy ezen késhegyig folytatott vitákat folytassunk.

Indiai recept vöröslencsébõl. Vagy bármilyen más lencsébõl.

A lényeg, hogy tarka legyen :)    Ejtése: tárká dál.

A tarka jelentése az indiai konyhában egy nagyon fûszeres vaj, amiben megpirítják a fûszereket és amivel nyakonöntik az alapanyagot - jelen esetben a vöröslencsét.

Vendégposzt: pizzaszeletvágó

Egy régi, 22 évvel ezelõtti Mester Kukta újságbeli receptet õrizgetünk, és fénymásolunk nagy erõkkel, mert aki megkóstolta, általában elkéri a receptet.

Akkoriban még nem volt világháló Magyarországon, legalábbis a web, a www, World Wide Web, ki hogy ismeri, semmiképpen, hiszen csak egy évvel késõbb indult világméretekben, nemhogy "webkettõ", ezzel együtt blogolási lehetõség lett volna, hogy recepteket osszunk meg egymással. Talán az elsõ magyar webszerver a mûszaki egyetemé, tavaly volt 20 éves. A háztartások internet hozzáférése mikroszkóp alatt volt csak látható mértékû, vagy még úgy sem. Másképp éltünk. Másképp terjedt az információ. Jobb lett? Érdemes végig gondolni egy frissen kisült húsos kifli mellett.

Finom csemege, elkészíteni hosszadalmas. Idõnkénti megdézsmálása azonban különleges ízélmény, vendégnek kellemes meglepi, ajándékként is jól megtalálja helyét.

Anahita az Óévben két változatot készített, Zilahy asszony nyomán, és PO kínálásán fellelkesülve.

Vendég jön, nem lehet csak úgy steakkel és krumplival várni. Valami desszertet kell hozzá készíteni. Ez is csoda, hogy egyáltalán eszembe jutott, mert én nem vagyok édességes. Az Indexet néztem éppen, amikor megütötte a szememet egy sültalma recept . Ez nekem klassz lenne, mert van finom almám itthon. Olvasgatom a receptet, mi minden kellene bele. Hát most nem a csodahüttõ, hanem az óriási kamra segített ki, amit folyton csak töltögetünk minden jóval, de ritkán ürítjük.

Kicsit furcsa párosítás az érlelt texasi steaket bécsi burgonyasalátával felszolgálni, de most van kiflikrumplim - és amúgy is szerettem volna már ilyen salátát fõzni. A Bécsiszeletben Budakeszin tökéletes bécsi burgonyasalátával kínálják a szép nagy borjúszeletet. Ha a borjú elvan vele, akkor a marhának is boldognak kell lennie a társaságában!

Hagytam magam meggyõzni, hogy kiflikrumpliból mindent lehet csinálni, sokáig eláll és finom. Az igazat megvallva a finomságával már tisztában voltam, de az árával is! Amilyen mázlim volt, pár nappal a meggyõzõ kommentek után épp akciós volt, meg a tél is közeleg. Bespájzoltam hát tíz kilót - kevés krumplit eszünk, sokáig kitart majd.

Vagyis csilis hús. Nem csilis bab, nem is csilis kukorica, csak hús. Tiszta hús. Texasban a hús szentség, amit nem kutyulnak össze holmi babbal vagy kukoricával! Az is igaz, hogy jobb marhát nem ettem még sehol, mint Texasban (talán csak az a Kobe Beef Tokioban?), pedig sok államot végigettem.

Hosszú értekezést lehetne írni a különféle csilikrõl, azok tájjellegû variációiról, de ezt meghagyom nálam érdemesebb személyeknek, mint Cserna-Szabó András vagy Váncsa mester. Eddigelé én csak ettem, soha nem fõztem. Fõleg "mexikói" étterem láncban, Texas Roadhouse vagy Shorties, vagy idehaza a Glóbusztól dobozban. Érdekes módon Mexikóban nem találkoztunk vele, pedig állítólag mexikói étel. Annyit azért felderítettem, hogy nem autentikus mexikói az étel, ez Texasból szivárgott át hozzájuk, tehát nem meglepõ, hogy délebbre már nem találkoztunk az étlapon vele.

Az az érzésem, hogy a karajcsontok álmodnak. Azt álmodják, hogy lassan forrásban lévõ vízben sok zöldség társaságában fürdenek. Sokáig. Ezt meg is hálálják a rengeteg íz kibocsátásával, és a csont rései közül kicsipegethetõ szétfoszló húsukkal. Felébredni pedig a kutya tálján ébrednek immáron lemeztelenítve.

Vendégposzt pizzaszeletvágótól

Saláta? Elõétel? Köret? Döntsétek el!

Bevallom, nem néztem utána, hogy miért pont svéd gombasalátának hívják ezt az ételt. Van-e köze a svéd gasztronómiához, vagy csak azért nevezik így, mert svédasztalok kedvelt fogása lehetett? Talán nem is fontos ez, inkább vágjunk bele.

Az öregség csalhatatlan jele, hogy újabban az erdõ-mezõ helyett, a piacra járok gombászni.

Tegnap (szokás szerint) a TV Paprika elõtt ettem a vajas kenyeremet, amikor megjelent Adrien Richardson ausztrál fenegyerek, akinek mindenrõl csak az jut eszébe.

A hús!

Imádom a mûsorát, szórakoztató, hangulatos és az a kemence ...

Látom ám, hogy egy szép darab kacsamellel foglalatoskodik. Nos, ezt meg kell próbálni reprodukálni!

Ideje tésztát főzni, már mindenkinek tele van a bendője a húsokkal.

Találtam a hûtõben egy kisebb zacskó spenótlevelet. A napokban ettünk parajpürét, gondoltam ezt félretette a feleségem spenótos spagettinek. Jobban megnézve ideje volt megtisztítani és feldolgozni, sokáig már nem bírta volna a zacskóban (hogy miért nem tudom rászoktatni, hogy papírzacskóba tegye a dolgokat ...).

Update:

Menet közben elkészült egy harmadik variáns is, ami még ennél is sokkal egyszerűbb. A kapcsolódó képeket beillesztem a posztba, hogy ne nyúzzak le több bőr erről az étekről.

Kicsit talán megkésett, de jóízű írás.

Vendégposzt Topy tollából

A receptet még ősszel találtam netes kutakodás közben, akkor elhatároztam, ez lesz a szilveszteri süti. Van már tapasztalat ilyen túrós tésztákkal, szeretem a savanykásságukat meg azt, hogy relatív alacsony a szénhidráttartalmuk. Nem bonyolult, gyorsan kész van, így harmincegyedikén délután ugrottunk neki a lányokkal. Az eredeti receptet annyiban módosítottam, hogy a lisztet kicseréltem teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztre.

Ez a mûfaj saját gyakorlatomban komolyabb, társas étkezések esetén merül fel. A fõzés közbeni csipegetést nem számítom ide, ráadásul én nem is igen szoktam, inkább koncentrálok, elmélyülök és élvezem a fõzést. Akár étlen-szomjan. Pardon, szomjan azért mégsem.

Aznap is – mint minden reggel – mikor a napi betevő joghurtomért mentem a boltba, a húspult előtt vezetett el az utam. Csak megszokásból néztem végig a kínálatot, és megakadt a szemem valamin. „Császárvég bőr és zsír nélkül” – hirdette a felirat – 599 Ft/kg. Pár hónapja már volt ilyen akció, hamar el is kapkodták az árut. No – gondoltam – itt az idő, gyorsan venni kell. Kértem is három szép darabot, nehogy megint hoppon maradjak. Bevittem a melóba, Büngyürkééknél szép nagy hűtő van, kihúzta ott délutánig. Hétvégén éppen jó volt egy könnyű másodiknak.

Nem kell bolondnak nézni, és nem is a poszthiány okozza, hogy posztot készítettem egy ennyire egyszerû ételbõl. A nagy ünnepek alatt gyomrunk kitágult, derékszíjunkat is ki kellett engedni és kívánunk kiadósabb reggeliket.

A tökéletes lágytojás reggeli ritkán sikerül. Elõször is idõ kell hozzá. No nem a fõzéshez, hanem a tisztességes fogyasztásához. Ez persze elvileg minden reggelire igaz: ha teheted, szép komótosan reggelizz, szebben fog a napod indulni, igérem!