Vendégposzt: pizzaszeletvágó

Történt pedig, hogy feleségem különféle apró-cseprõ dolgokért elzavart a "közeli" multiba, ráadásul vasárnap. Nem akartam én húst venni, dehogy akartam.

Azonban emelje fel a kezét az összes blog olvasó társam, aki járt már úgy, hogy megvette, amit meg kellett, azt is, amire nem volt felhatalmazása, és utána egész úton hazafelé azon gondolkodott, hogyan is indokolja ezt meg otthon: Miért is kellett pont azt, pont akkor, pont ott és fõleg pont annyiért megvenni. Köszönöm, tegye le a kezét mindenki!

A végzet ellen nem tehetünk semmit, a kísértés már ott vigyorgott rám, a húspult mögött, kedves hentes ismerõsöm formájában, így nem adatott meg az esély, hogy fejemet mereven félre fordítva osonjak el a hús halmok elõtt. Igaz a "srác" jóval fiatalabb nálam, engem következetesen bácsinak szólít. (a fene a pofáját) Ellenben vágtunk már együtt disznót, töltöttünk már kolbászt, disznósajtot többször is, és az ilyesmi összehozza az embereket. Persze nem elõször találkoztunk ebben a helyzetben, így már szokásosnak is mondható, amit eljátszunk ilyenkor. Azt hiszem, könnyen megértitek, hogy amikor ott állnak az eladók ketten, hárman a pult mögött, nem kérdezhetek rá, hogy "friss az oldalas?". Mit is válaszolhatna erre, kollégái és esetleges egyéb vevõk füle hallatára, nyilván azt, hogy "friss". Kirúgják, ha lebeszéli a vevõt, nem ad el mindent a pultról! Ezért kialakult köztünk egy jelnyelv, a hentes egy néma gesztussal jelzi felém, ha valamibõl ne vigyek. Mindegy mit mond, ha jelez közben, akkor tudom, hogy ne azt vigyem, ha kedves az életem. Pár tétel ilyen forma "átnézése" után, végül maradt a szép és friss szûzpecsenye.

Ez lett belõle. Fonott szûzpecsenye fûszeres paradicsom mártásban.

Szép darab szûzikék voltak, egyenként 50-60 dkg közöttiek. Mivel csak kettõnknek készült, ezért egyetlen darabot használtam fel. Igen ám, de hogy lesz ebbõl két adag? A cél érdekében középen hosszában elfeleztem a húst, majd ezt vágtam tovább, a képen látható módon, hármas fonásra alkalmas csíkokra, vastagabb végénél egyben hagyva.

A húst fûszereztem a szokásos só, bors párossal, majd összefontam, végét fogpiszkólóval rögzítettem.

Ezen a ponton két irányban folytatódott a fûszerezés, feleségem imádja a rozmaringot, én kicsit óvatosabban szeretem. Így az egyik pecsenyébe a fonatok közé rozmaringot dugdostam, a másikba füstölt szalonnát.

A paradicsom mártást fel lehet készíteni a hússal való foglalatosság elõtt is, pont annyi fõzés kell neki, amíg a hússal bajlódunk.

Vöröshagymát nagyon apróra vágtam. Hozzá néhány gerezd fokhagymát is. Serpenyõben kacsazsíron kicsit megfonnyasztottam a vöröshagymát, a végén beledobtam a fokhagymát, sóztam, pár másodperc után hozzáöntöttem a házi paradicsomlevet. A mártást friss fûszer hiányában, szárított oreganóval és szárított bazsalikommal fûszereztem. Mennyiségek a képeken láthatóak. Valahogy került bele egy kevés szárított erõspaprika is. Kis lángon pötyögtetve pároltam, hogy oldódjanak a szárított aromák. Természetesen ez a fajta fûszerezés nem kötelezõ, ezen a ponton szabadjára lehet engedni a fantáziát. Várom is, van-e a blogkocsma olvasóinak egyéb jó ötlete, variációja. Egy biztos, ezzel a fûszerezéssel nagyon jó lett.

Visszatérve a húshoz, szintén kacsazsírban, forrón, hirtelen sütöttem a fonatokat. Oldalanként 2-3 perc alatt kérget és szép színt kaptak. Ezután jénaiba tettem, ráöntöttem a szaftját és a paradicsommártást. Sütõben 8-10 percet töltött 180-200 fokon. Ahogy szoktam, most is elmondom: mindenkinek más a sütõje, se a hõfokra, se az idõre nem vállalok garanciát. Csak arra ügyeljen, aki készíti, hogy kívül kérges, belül szaftos legyen a hús. Mivel disznóhús, ne legyen véres-rózsaszín! Disznóhoz "nem illik". A "már éppen nem színes" állapot a tökéletes. A szûzpecsenyének ez a titka. Hülyebiztos hús, mégis könnyen el lehet rontani, ha sokáig szárad a sütõben vagy a serpenyõben, vagy ha nincs jól körbesütve.

Sütõbõl kivéve forrón tálaltam. Legjobb hozzá egy semleges krumpli köret. (Másnap reggel a kevéske maradékot pirítós kenyérrel fogyasztottam, a mártást rákenve, a húst rádarabolva.)

Tudom, hogy volt már a blogkocsma történetében fonással készült szûzpecsenye recept. Arra most határozottan emlékszem, hogy Waka posztolta. Ez egy kicsit más, ezért döntöttem úgy, hogy mégis megosztom a kocsmanéppel. Ajánlom egy gyors ebédnek vagy vacsorának. Akár nagyobb társaságnak is, mert gyorsan készül, jól adagolható, és dekoratív, ha szebben tálaljátok, mint én.