Nálunk a karácsonyi sült csirke a hagyomány. Mióta viszont elköltöztek a gyerekek, többször is sikerült kacsát lenyomni a torkukon (nem karácsonykor!). Sõt! Volt, hogy kérték is!

Egy csak egy rebellis van e családban, a kislyány, akinek még mindig nem izlik a kacsa, tehát kell csirke is. Gondolom, már meséltem, hogy a nagylyánytól elkunyeráltam a naaagy tepsijét, amit a fiammal haza is hozattam a pocsolya túlpartjáról, ami azért egy komoly teljesítmény, amikor a bõröndöd súlya max 23 kiló lehet!

Jó. akkor a kacsa és a csirke egy tepsiben sül, ahogy multkorában a két kacsa tette. Az igénylistán szerepelt még egy aranygaluska, amit borsodóval terveztem tálalni, de egyesek ebbe is beleszóltak, hogy maradjon a vaníliasodó. Hogy semmi újat nem tehet az ember az asztalra ...

Persze körítésnek krumplipüré, kovászos uborka, saláta. És az obligát húsleves. Az aranygaluska külön poszt lesz, mert megcsinálom a borsodót is, hiába ellenkeznek. A húsleves meg már kijön a könyökötökön!

Karácsonyi hagyomány, hogy a kutya is kap egy csirkét megsütve, amit a gyerekek finanszíroznak.

Beszereztem a kispiacon egy (talán) kapirgálós csirkét, a madarasban egy pecsenyekacsát és egy valamilyen csirkét a kutynak, meg van itthon csirkemáj, kiflikrumpli, salátaanyag.

Elsõnek egy fûszervajjal kezdtem, amit a csirke bõre alá, illetve a kacsa és a csirke hasába szánok. Ezt gyorsan, elõre megcsináltam: nyertem vele egy órát huszonnegyedikére.

Hozzávalók (amihez kedved van, de most ezeket tettem bele):

• 10 dkg vaj
• 2 ág zsálya (még nem fagyott el)
• 1 ág tárkony
• 10 szál kakukkfû
• 2 ág rozmaring
• 1 szál zeller zöld
• 1 csokor petrezselyem
• 1 szál majoranna
• 1 kiskanál színes bors
• 1/2 girizd fokhagyma
• 1 mokkáskanál só

Felaprítottam a rozmaringot és a fokhagymát, majd a borsszemekkel mozsárban összezúztam. A petrezselyem kivételével minden fûszert felaprítottam, és a mozsárhoz adtam, ahol sikerült majdnem pasztát csinálni belõle. A petrezselymet apróra vagdostam, összekevertem a mozsár tartalmával, de nem bántottam a mozsártörõvel (a szárát félretettem a levesbe). Rátettem a vajat, amit persze elfelejtettem idõben elõvenni, és beraktam a mikróba, hogy megpuhítsam.

Kicsit túl jól sikerült. Sebaj - ebben a tálkában szépen vissza fog annyira keményedni, hogy majd a csibe bõre alá tudjam dörzsölni. A kritikusok igencsak szerették az illatát!

Elõkészítettem a madarakat tisztításra. A kapirgálósban és a kacsában volt aprólék is.

Levágtam a kacsa szárnyvéget meg a bolti csirke szárnyát (csak én eszem a baromfiszárnyat, amikor egész madár van az asztalon), mert jó lesz az majd az apróléklevesbe, hamár ennyiféle aprólékunk van. Durva sóval kívül-belül megsóztam. Megszórtam kis majorannával. A hasába egy almát, hagymát és rengeteg petrezselymet gyömöszöltem.

Megkötöztem szárnyát, combját, hogy el ne repüljön és betettem a tepsi rácsára.

A csirkéknek komoly munka árán fellazítottam a bõrét. A boltinak sajnos rendesen elszakadt, de a kapirgálós bírta a gyûrõdést. Ezeknek a madaraknak gombát, narancsot és hagymát szántam a hasukba. Tudom, a narancsot miért nem a kacsába tettem? Nos, azt megpróbáltam minél kevesebb fûszerrel ellátni, élvezzük a madár saját ízét inkább, míg a bolti csirke igencsak kér valami fûszerezést. És különben is, az a csirke a kutyáé lesz :)

Szavamat ne feledjem, a csirkéket a bõrük alatt is sóztam és a fûszeres vajjal bedörzsöltem. Hasüregük is kapott sót, vajat, majorannát mielõtt a gombát, narancsot, petrezselymet beleszuszakoltam. A végén ezeket is összemadzagoltam.

A három madár szép békében feküdt a rácson, ami alá azért bedugdostam a maradék gombát, mert az jó. Alufóliával letakarva 170 fokon két órát sült. Egyszer adtam hozzá két deci vizet is, hogy ne égjen le a szaftja. Amikor már puha volt, levettem a fóliát, átkapcsoltam grillre és ropogósra sütöttem a bõrét.

A szaftot leöntöttem egy tálba, ahol többé-kevésbé zsírtalanítottam. Krumplipürével, csemegeuborkával és szaftjával tálaltam, mert elfelejtettük megcsinálni a salátát, de senki nem reklamált.

A kiadós vacsora után a gyerekek úgy döntöttek, hogy megrövidítik a kutya karácsonyát: legyen neki elég a rengeteg húsos csont a baromfiakból meg a húslevesbõl - az õ csirkéjét is megeszik! Három napig ették, de elfogyott :)