Történt, hogy nagyon megkívántam egy kis krumplipürét. Elõ is vettem hozzá pár szem krumplit meg a tejet. Hamár krumplit fõzök, akkor félreteszek a levébõl, hogy feleségem elárulhassa a tejes krumplileves receptjét. Közben persze óriási húslevest fõztem a beteg szomszédasszonynak a csodahüttõben talált és Osso bucconak félretett lábszárból, mert abban van csont is és egy fehércsontból.
Meghámoztam a krumplit, felkockáztam és egy kis sóval és köménnyel feltettem fõni annyi vízben, amennyi bõven ellepi. Ez a lémennyiség biztos elég lesz a krumplileveshez.
Húsz perc elég volt a krumplinak, szépen megfõtt. Kiszedtem szûrõkanállal a nagyját egy tálba, ahol egy dajab vajat dobtam bele.
 |
 |
Ekkor néztem csak bele a levesbe, ahol megkapta a szemem a két majdnem velõscsont! A lábszárban szép egybedarab , míg a levescsontban - amit ugyan fehércsontnak vettem - egy egész méretes velõt találtam. Ez nem maradhat a levesben, sürgõsen meg kell enni. De pont most készítem a krumplipürét ...
 |
 |
 |
Gondolom rájöttetek: ez a velõ megy a pürébe!
Adtam még tejszínt hozzá, valamint erõsen borsoztam, mert a velõ nagyon szereti a borsot (meg én is). Villával megtörtem, még adtam hozzá kis tejszínt és azonmód megettem egy tálkányit - fotó és minden ceremónia nélkül. Be kell vallanom, még életemben nem ettem ennyire jóíző krumplit, pedig az USA-ban nagy hagyománya van a mindenfélével ízesített/kevert pürének!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A maradékot meg gondoltam, hogy meggrillezem felülrõl kis sajttal, akár a hercegnõburgonyát, hogy legyen ropogós kérge. Lett is 6 pici kupac,
ami szépen elterült a sütés végére (a fotózás, meg a tárolás miatt kicsit összeformáztam spatulával a pacnikat).
|
|
|
Így jár az ember, ha nem gondolkodik: ennek a pürének oly magas volt a zsírtartalma, hogy teljesen természetes a szétfolyása. Nem baj, hidegen azért finom volt, meg is ettem mind!
Említettem a tejes krumplilevest, amit feleségem akkor készít, ha rettentõen megkívánja. Ha vízben fõzünk krumplit, a levét egy idõre eltesszük a hûtõben, hátha rájön a roham. Azután persze kidobjuk, de biztos, ami biztos. Most ráadásul kéznél volt a lé, pici bennefõtt krumplival, meg a tej is.
A recept:
Önts 2 deci tejet a képen látható krumplilébe, forrald fel és kész a levesed.
 |
 |
 |
Ennél egyszerûbb tényleg nem is lehetne. Igaz, a krumplilében már ott a só és valamennyi köménymag is, nomeg a bennefőtt krumpli remek íze.
Mire mindezzel végeztem, elkészült a monstre húsleves is, ami meggyógyította a szomszédasszonyt:
