Nem akármilyen! Házi nyújtású, sok pörccel, sütõben pirítva. Lehetne persze tökéletes is, ha hozzájutnék házi tejfelhez meg túróhoz, de az nincs itthon. Túrót még akár tudnék is csinálni, mert van házitej, viszont oly ritkán eszem, hogy nem csinálok. Meg hát elõre tudnom kéne, hogy azt akarok pár nap múlva fõzni.
Két, illetve három fogyasztási iranyzatot ismerek csusza téren. Vannak, akik pörccel és sóval eszik, vannak azután olyanok, akik pörc nélkül és sok kristálycukorral, hogy ropogjon, és ismerek olyat, aki pörccel ÉS CUKORRAL eszi. Szerencsére ez már inkább a kommentek témája, hogy ezen késhegyig folytatott vitákat folytassunk.
Marad tehát a bolti. Amikor a raviolit készítettem, maradt sok tésztám, rendes, 10 tojásos. Azt kinyújtottam, hogy jó lesz majd lasagnenak, de a szárításkor összepöndörödött. Elvolt a kamrában zacskóban és most éppen jól jött!
Három adag (2-3 személyre):
- 25 dkg csuszatészta
- 25 dkg túró villával összetörve
- 2 dl tejfel
- 25 dkg baconszalonna
- 5 deka füstölt szalonna
- só
Felkockáztam a baconszalonnát meg egy darab füstölt szalonnát is, hogy zsírja is legyen és serpenyõben 200 watton a teraszon szép lassan pörcre pirítottam.
Ezalatt összetördeltem a tésztahengereket csuszaméretre. Ennek méretét a mindig kéznél lévő precíziós találomraméterrel állítottam be.
Feltettem a vizet is forrni sóval, és amikor zubogott, beledobáltam a tésztát. Nagyon hamar megfõtt, mert nem volt még öreg a tészta, alig 4 perc kellett neki. Épp elkészült a pörc is, amit leszürtem.
Elõvettem kis jénai tepsimet, meglocsoltam az alját a szalonnazsírral és elkezdtem rétegezni a tésztát, túrót, pörcöt. Lett vagy 4 réteg. A rétegek közé azért kanalaztam még kis szalonnazsírt, hogy ne legyen száraz :) Mondanom sem kell, hogy persze elfelejtettem megsózni, de azt utólag is lehet. Ezt végül megpaccsantottam kis tejfellel és betoltam 220 fokra a sütõbe.
Sült vagy 30 percet, amikor már láthatóan barnult kicsit az üvegnél. Ekkor átkapcsoltam a grillre a sütõt és a tetejét is megpirítottam.
A tálalásnál további pörc és tejfel is került az asztalra. Azért így nem látszott rajta a szép pirulás.
A maradék 2 féladagot serpenyõben melegítettem, ahol jól lepirítottam, mert nagyon szeretjük a jó ropogós tésztát mindketten.
Arról már kép sem készült, de lehullott végre az elsõ hó: