Blogkocsma

A halpaprikások, azok igazán finom étkek. Hírük is nagy, lelkes hívek dícsérik a harcsapaprikást, készülhet hasonló pontyból, igazán remek az angolnapaprikás, és persze a csuka is nagyot tud ebben a mûfajban, keményebb húsa miatt tûri a nagyon rövid lében készülést, olyannyira, hogy csukapörköltrõl szoktunk beszélni.

De a valódi pörköltek rendelkeznek egy sajátsággal, ami mûfaji elnevezésükbõl is kitûnik. Az alapanyagnak nagyon forró közeggel kell érinkeznie, pörzsanyagnak, enyhén pecsenyés, a karamellizálódott fehérje íznek kell keletkeznie, amely ízt a rövid levû étkünk egyértelmûen beépíti.

Amíg nem halakról van szó, ez jól kivihetõ, de ha például zsírra vetünk halkockákat, esetleg azon forgatni próbáljuk, látjuk, hogy ez nem megoldható, halunk törik, zúzódik, letapad, vizet enged, nem pirul. Ahhoz tehát, hogy egy igazi pörköltet készítsünk, szokottól eltérõ megoldást kell keresnünk.

Ezzel próbálkozom meg ebben a történetben. A ponty nagyon finom, nem drága, de számos problémát vet fel szálkássága, puha húsa. Ezért, mivel az irdalásról nem mondok le, ügyesen kell osztanom a húst, és a készülési folyamatokat szét kell bontanom. Azáltal, hogy elemeire tagolom, persze, nem várhatunk bográcsos egybefõzést, szokásos megjelenését az ételnek, viszont különlegesen intenzív összhatást, és szép részleteket érhetek el.

Benzin kivitt a városszéli ötbetűsbe. Útba esik neki hazafelé, csak azt kellett kivárnom, míg összeszedte a gyermekét az iskolában. Nem szeretek ott vásárolni, de olyan alapanyag kellett, ami a környékünkön nem kapható. Valami megmozdult bennem, megvettem a meglepően drága csodát és iszkoltam is kifelé, mint aki parázson lépked.

Kép innen.

Nem tudom, hogy létezik-e Thaiföldön ez a leves, de én most készítettem egyet. Igazán izletes, jó csípõs és végre megint egy lehetõség édesköményt használni.

Sok szárított gomba gyûlt össze az utóbbi idõben, mivel fafül és felhõfül gombákat jó áron lehetett kapni, meg magam is szárítottam egy szép adag békéscsabai laskát :)

Vagyis kövér, nagy gombóc. Amúgy egy szimpla krumpligombócleves.
Évek óta nem térek nyugovóra esténként, míg igazán el nem álmosodom. Ha véletlenül engedek a kísértésnek és tíz előtt lefekszem, annak hajnali ébredés a következménye. Utána természetesen valahogy visszaalszom, hogy aztán alig tudjak kikászálódni az ágyból, mikor csörög a vekker.
Valamelyik este is vártam a jótékony kómára, közben ide-oda lépkedtem a TV csatornák között. A Duna tévén a Gasztroangyalba botlottam. Nem rossz amúgy, bár Marcsi néha kicsit sok, szereti, ha a műsor többnyire róla szól. A 8. epizódban Györkönyben kotnyeleskedett éppen, ott készült ez az egyszerű étel (29:45-nél), amin szokás szerint bonyolítottam kicsit.

Már megint egyedül maradtam itthon, vettem hát egy darab bõrös lazacfilét, mert azt még nem ettem. Szusiban már ismerem a lazacot. Nem nagyon rajongok érte, mert nagyon erõszakos íze van, de hátha sütve jobb lesz, mint nyersen.

Minden leírás szerint roppan egyszerû elkészíteni, és kiemelkedõen finom, ha a végén egy pici kaporral megszórjuk. A kaprot nagyon szeretem, de most tél van, és nincs friss kapor ...

Péntekre és hétfőre szabadságot vettem ki, nagyon kitavaszodott, annyi tennivaló van a kertben, alig győzöm. Kellett valami étel, amit napokig lehet tárolni és én is megeszem többször egymás után. A kertben már nő a galambbegy saláta, meg aztán szedni is kell, mert a helyét folyamatosan ásom fel. Csütörtökön főztem hát egy tojásos nokedlit.

Már többször említettem, hogy nem vagyok híve a fõtt karalábénak - ez még ovodáskoromra datálódik vissza. Mostanság viszont gyakran teszek a húslevesbe, és meg is eszem belõle. Pedig egyszer már fõztem is levest belõle .

Feleségem általában úgy jön haza, hogy levest keres, mert azt akar enni. Azonnal. Ma amúgy is hosszúnapos, meg nincs is maradék leves a hûtõben, gondoltam, fõzök egy zöldséglevest. Ahogy szedem ki az alkatrészeket, egy szép zsenge karalábéba botlottam.

No akkor most karalábé leves lesz! Meg találtam friss kaprot is, tejfel mindig van itthon, talán még nekem is izleni fog?

Nemrég sütöttem ismét kiflit felbuzdulva a faék pogácsán, és azzal együtt készült egy kis félvekni kenyér is. Azért azt nem nevezném igazán kenyérnek ... Viszont a kispiacon gyorsan vettem kenyérlisztet - mindjárt kétfélét is: fehéret és félfehéret. Kérdeztem a molnárt, hogy sikérje van-e, de azt mondta, hogy ez jó, sikérdús liszt. Kenyérhez kb annyira értek, mint tyúk az ábécéhez, de Limara azt mondta, tegyünk bele kis sikért, én hallgatok rá. Végül az Ázsia Bt-ben kaptam :)

Elfogyott a kiflim, itt az ideje kipróbálni a kenyérsütést, bár már jóideje nem nagyon ehetnék fehérkenyeret. Elõ is vettem hát a félfehér lisztet :)

A világ legegyszerűbb spagetti receptje! Nápoly környékéről eredeztetik, a "spaghetti alle vongole" egyszerűsített változata. A recept még a carbonaranál is egyszerűbb, semmi faxni nincs vele, viszon fantasztikus az íze. Még az olasz férfiak is meg tudják főzni .)

Feleségem spagettit tett fel főzni, de nekem nem volt kedvem a szokásos paradicsomos szószhoz, ezért megnéztem mi is ennek az ételnek a receptje. Enni még nem ettem, de most, gondoltam, kipróbálom. "Ájo ojo"-nak ejtik, mert az is egyszerű.

Rákerestem a weben, ahol első találatok közt van az aglioolio.com.sg, ami egy szingapúri bisztró, de van Bali szigetén is egy éttermük. A fenn említett étel árát majd a végén ...

A paelláról az a hit rögzült bennem, hogy az tengeri herkentyûkbõl készül. Tulajdonképpen az olasz rizottónak felel meg, de sok hal, rák és kagyló van benne. Spanyol földön nem jártam, így csak egyszer ettem az USA-ban, és igencsak izlett. Mi nem vagyunk tengerparti ország, ilyen finomságok csak nehezen érhetõk el. A kicsilyány viszont járt Barcelonában, ahonnan paella fûszert hozott nekem, hát azt már okvetlenül meg kell próbálni.

Az igazi lökést egy TVpaprika-beli ötlet adta meg, ahol zöldséges paella készült. Na akkor már sínen vagyok, azt fogok fõzni. Persze valami hús nem árt mellé, ezért kivadásztam a csodahûttõbõl az ott rejtezkedõ hízott libanyárnytövet is.

Benzin pecafüggő. Igen súlyos pecafüggő. Pár éve rákapott a pergető horgászatra, amikor csak teheti, a fekete sügérek és a süllők üldözésére indul. Hétfőnként fájdalmas képpel tapogatja az egész napos dobálástól sajgó könyökét.  Okos telefonján folyamatosan az árverési oldalakat bújja, és licitál a betegnél betegebb nevű és -kinézetű csalikra. Szilikonból készült, mangamintás mocsári szörnyek, epilepsziás rohamban fetrengő kacsacsibe vergődését vagy éppen a háton úszó féllábú nyílméregbéka mozgását imitáló bigyók, hozzájuk szamurájkardból kovácsolt, gyémánttal hegyezett, lézerrel köszörült horgok, yetiszőrből font előkék érkeznek nap mint nap a postára. A postáskisasszony nem, hogy név szerint ismeri, de Viber-en értesíti is, mikor újabb szállítmány érkezik, ami nem baj, mivel a hivatal négyig van nyitva és Benzin is éppen addig dolgozik. Ilyenkor angolosan elslisszol egy negyed órára, és boldogan veszi át a legújabb csodát.
Ha valami miatt egy hétig nem jut ki a vízpartra, beüt a krach. Komoly elvonási tünetek ütköznek ki rajta. Búskomorságba esik, arca elszürkül, vérágas szemei zavaros vizenyőben úsznak. Folyton szipog és a hangja rekedtessé válik. Pótszerként be-betol egy horgász DVD-t a céges gépbe, és hangosan szuszogva lesi a japánul karattyoló sztárhorgász minden mozdulatát.
Egy hétvégi peca ígérete persze hamar csökkenti a tüneteket, tíz perc horgászat után, mintha csak kicserélték volna, majd kicsattan. Amúgy a C&R elkötelezett híve és a halat enni sem szereti, évente talán három halat, ha hazavisz.
Legutóbb aztán az történt, hogy egy pórul járt süllő olyan mélyen lenyelte a Deps Kakuru Limited Model Noisy Type Lure műcsalit, hogy mire sikerült kipiszkálni a szájából, már nem volt benne élet. Benzin ugyan bevetett minden ismert praktikát az újraélesztéshez - éppen csak állatorvost nem hívott -, de végül szerencsétlen pára kiszenvedett. Na ezt a halat kaptam meg én, és főztem belőle egy keleti jellegű levest.

Bár a hal már hullaként ért partot, utazott is vagy 30 km-t a csomagtartóban és én is pihentettem egy órát a Söröző kövén, igazán friss volt.
 

Nyilván van, aki úgy gondolja, hogy főbenjáró bűn ezt a nemes állatot, a halak királynőjét ilyesmire elpazarolni, de ez az apróság - például sütve - a fél fogamra sem lenne elegendő, így meg kijött három tányér leves belőle. A fotózáshoz mindjárt az Ázsia Bt-nél frissen beszerzett leveses tálkában tálaltam az első adagot.

Másnéven bélszínérmék, de a francia névvel fel lehet vágni :)

Nagycsarnokban és az Ázsia Bt-ben jártunk Wakával a minap (ezek egymás mellett vannak). Az utóbbival már jó ideje adós volt, hogy együtt menjünk - most sikerült. Mivel nem volt túl sok ideje, ezért a csarnokban beszéltünk meg találkozót. Szerencsémre késett is egy kicsit, így sikerült egy pénztárcát venni magamnak, amit már évek óta keresek. Amit akkor kaptam, amikor kimentem az USA-ba, kezd nagyon elvásni.

No de mindez teljesen lényegtelen. A lényeg, hogy felfedeztünk egy hentest, akinél gyönyörû húsok voltak kitéve. Márványos meg 2 hónapja érlelt, meg egyéb nyalánkságok. Ilyet persze ismerünk már a MészárSztékbõl. Csak egy pirinyó különbséggel: az árak hihetetlenül alacsonyak. Az alábbi bélszínérméket 5000 Ft/kg-ért adják, és ez nem akciós ár!!!

Az már biztos, hogy ezt nem hagyom ott. Volt még libamáj 3600-ért és bébispenót 600-ért. Gyakrabban kéne a csarnokba járni (utoljára tán 35 éve voltam ott). Waka is kapott csirkeszárnyat 400-ért. Átmentünk az Ázsia Bt-be, ahol jól kibámészkodtuk magunkat, és létfontosságú fûszereket vettünk Én például zöldborsot, ami már elfogyott odahaza, és egyben megalapozta a húshoz a mártást. Kicsit sok kilókat cipeltem haza, rengeteget gyalogoltam, mert a Moszkva teret feltúrták, és mint kiderült Waka hamarabb ért Veszprémbe, mint én Pesthidegkútra :(

Bejelentkeztek a gyerekek, és szokás szerint húslevest kértek az ebédhez. Már régen kacérkodom a gondolattal, meg sok receptel is, hogy miként kéne egy szép tiszta erõlevest készíteni, amiben azért van kis hús, zöldség, miegymás.

Gondolatott tett követte, és erre az alkalomra megpróbáltam Dobos C. József receptjét a Magyar-Franczia Szakácskönyvébõl, ami nélkülözhetetlen kalauz minden háztartásban. Alapreceptek vannak benne, mint például: "Végy 1,5 kg fris vajat, sodord el 1,3 kg liszttel és adj hozzá 64 tojás sárgáját ...".

Nem illik a régieken gúnyolódni, hiszen tudásunk nagy része tõlük származik. Például az is, hogy hogyan készítsünk tiszta erõlevest. Én csaltam kicsit, mert nem volt sem ökörhús, sem juhhús idehaza. Mivel ez a lé igencsak idõigényes, csak akkor készítsük, ha nem sietünk. Két lépcsõben készült.

Tapolca környékén cicegének hívják a tócsit, néha én is úgy hívom. Szóval, újabb stációjához érkezett a böjti menüsor. Ahogy már ígértem, megint egy rikottával készült étel jön. A gombóc igencsak ízlett, gondoltam az alapanyagokból - némi módosítással - akár fasírtot is készíthetek. Először barna rizzsel akartam tálalni, de a múltkori köles után valami kevésbé rostosra vágytam. Az általam készített cicege talán szokatlannak tűnhet, mivel a krumplit V-gyaluval reszeltem le, de én szeretem így, mert a sok kis kiálló darab jó ropogósra sül. Ugyanakkor megvan az a hátránya, hogy - mivel a gyalu éles pengéi kevéssé roncsolják a krumplit - kevés leve lesz, így több "nedvesítő" anyagot kell belevinni, ahogy ez a hozzávalók listáján látszik is majd. A sózás sem sokat segít rajta, rendszerint akkorra fejti ki a hatását, mire már csak két sütésre való massza marad a tál alján tocsogó lében. Nincs vele gond, nem kell liszttel felitatni, ki lehet sütni, mint a palacsintát (jutalomfalat a fáradt szakácsnak).

Esténként a nagy filozófus - Váncsa István - Ezeregy recept címû szakácskönyvét olvasgatom. Még nem tudom, hogy szakácskönyvként, vagy irodalomként szeretem-e jobban, de elkezdtem kijegyezni a receptek sorszámát, amit okvetlen meg akarok fõzni. Most a 74 számú receptre esett a választás.

Amúgy is tegnap már palacsintafélében gondolkodtam, jöjjön tehát ez a zseniális spenótos költemény.

Így a böjt közepette elzarándokoltam a magboltba, vettem kölest, barna rizst meg bulgurt. A köles - mint saláta alapanyag - már régóta birizgálta a fantáziámat, most itt volt az alkalom, hogy összedobjak egyet.

A madarasban jártomban elütött egy szép lepényhal, és ha már ott voltam, egy makrélát is magamhoz vettem. Még soha nem ettem, de sokszor kacérkodtam vele. Azt mondják, nagyon olajos a húsa, és a legtöbb Omega-3 ebben a halban van.

Hát olajosnak olajos volt, az Omega-3-at nem láttam ...

Úgy esett, hogy valami tartalmas levest kerestem így böjt idejére, ami egytálételnek is megteszi (na jó, egy szelet kenyérrel). Ez a recept egészen jónak tűnt, bár a narancsos ízvilágtól berzenkedtem, a rikottával készült gombóc tetszett. Kicsit spekuláltam és összedobtam egy sima zöldségleves alapú változatot.

Nagy lelkesedéssel osztotta meg velünk Babette a legegyszerûbb pogácsareceptet, hogy posztoljam, ha izlik. Mondanom sem kell, elkészítettem.

Persze nem álltam meg, hogy picit bele ne kontárkodjak a receptbe ...

Mac & Cheese avagy sajtos makaróni. Vagyis hát majdnem, de erről majd később.
Részben magam vállalta, részben kényszerű böjtre adtam a fejem. Szezonja van éppen, de ilyesféle skrupulusaim nincsenek, lévén, súlyosan vallássérült vagyok. Nincs könnyű dolgom tekintve, hogy a köszvény miatt a zöldségek jó része - hüvelyesek, káposzta és minden rokona, spenót, etc. - nem ajánlott. Végignézve a fennmaradó választékot, nem sok mozgásterem maradt, különösen úgy, hogy meglehetősen nagyétkű ember vagyok. A tejtermékek és a tojás tehát marad. Természetesen mindent magamnak köszönhetek, hosszú ideje jól voltam, azt hittem büntetlenül bűnözhetek. Hát nem, ezért most aztán törhetem a fejem a napi menü miatt, de még mindig jobb, mintha nem volna mit enni.
Szóval Mac & Cheese. Egy sajtmártás elkészítésén már régóta törtem a fejem, úgy terveztem, sült krumplihoz készítek ketchup helyett, milyen jó lesz rántott hús mellé. A hús ugyebár kiesett, a sajtszósz viszont remekül fel tud dobni egy csomó unalmas dolgot, akár egy OSB-lapot is ehetővé varázsol. Ahogy a recept után koslattam az Interneten, belefutottam ebbe a nagyon amerikai, nagyon sajtos makaróniba. Persze nyomban számos kérdés felvetődött. Először is ahány képet csak megnéztem, makarónit - legalább is olyat, amilyet én ismerek - nem láttam. Olyan szép combos csőtészta virított mindenhol a szószban. Gondoltam persze, Amerika, ott minden nagyobb, a makaróni is valami GMO szörny lehet. Mindegy, vettem szarvacska tésztát, tök olyan. Aztán a sajt. Cheddar kellett volna, meg valami jóféle zamatos kemény sajt, akár parmezán vagy pecorino. A lábam még nem jött teljesen rendbe, meg aztán táppénzen voltam, nem akartam messze kószálni, hogy aztán belefussak valakibe, és rajtam köszörüljék a nyelvüket a melóhelyen. A közeli SPAR-ba sétáltam el, úgy emlékeztem van sajtpult. Volt, de csak csomagolt sajtot árultak. Cheddar volt, igaz, nem valami csípős, két évig érlelt fajta, de beértem vele. Kemény sajtot ellenben nem kaptam. A tejes pultban volt valami szórósajt - a címke szerint különböző szárított sajtok keveréke -, meg Galbani Grangusto, amely "Félzsíros, érett, reszelni való kemény sajt", tojásból kivont lizozin enzimmel tartósítva, 18 deka 1100 Forint. Vettem hát 15 deka lakossági trappistát a közepes árfekvésből.
Innen már sétagalopp volt.

A gyerekek ismét bejelentkeztek vasárnapi ebédre, amibõl csak egy volt biztos: 10 liter húsleves marhaoldalasból és marhanyakból (csontot ugyanis szombaton már sehol nem kaptam). A csodahüttõben egyre szaporodnak a befûszerezett marhahúsok, elkezdtem hát keresgélni köztük, amikoris beleütköztem egy szép nagy rostélyosszeletbe. Az ilyen húsoknak soha nem tudok ellenállni, ha meglátom a boltban. Így gazdagszik a csodahüttő, ahonnan lehet varázsolni ...

Ez indulásnak jó, de négyünknek doggybaggel viszont kevés. Kihorgásztam tehát még két szép, nagy, fûszeres marhanyakat is és eldõlt, hogy hagymás rostélyost készítek.

A húslevest feltettem már reggel kislángra a szokásos fûszerekkel, majd átadtam a konyhát a feleségemnek: süthet keverhet-kavarhat kedvére, én meg kiköltöztem a nagyasztalhoz zöldséget pucolni a leveshez. Azután visszavonultam a bloghoz, és csak délfelé mentem ki újra a konyhába, amikor szegény asszony épp kifröcskölte mindenhova a tejszinhabot a robotgéppel. Csendben bezöldségeltem a levest és elõkészítettem a hagymát.

Legyen hagymaleves, mert rég volt, mondta feleségem. Nekem meg eszembe jutott, milyen klassz volt, amikor friss cipóban ettük az USA-ban.

Természetesen Limarához fordultam támpontért, mert õ a kenyerek mestere a blogokon. Találtam is nála egy hagymás cipót, amit kifejezetten hagymaleveshez sütött. Erre le is csaptam izibe.

Avagy a három fázisú köszvény-generátor

Nem pont ezen a néven anyakönyvezték a húst, de a császár még mindig jobban hangzik, mint a PICK EH. BOR NELK. NY. BACON. A napokban jártam az ábécében, ott bukkantam rá. Szeretek vasárnaponként zárás előtt betérni, potom pénzért lehet remek dolgokat venni olyankor. Ezt 1100-ért adták, príma hús, csont és bőr nélkül. A pecsenyezsír is éppen elfogyott, krumpli meg van még dögivel, már csak valami nyeléskönnyítő kellett hozzá. A bajor káposzta jó ötletnek tűnt hozzá, bár nem sikerült autentikusra, mivel füstölt húslé kellett volna hozzá, de az utolsó adag elfogyott legutóbb a krumplifőzelékhez. Szégyen ide, fél liter húslét főztem kockából a pároláshoz.

Már többször is írtam, hogy van egy kedvenc kifőzdém, ahova néha lemegyek ebédelni. Fõleg, amikor amúgy is lenn járok a környékén.  Remek házias ételeket főznek. A napokban is arra jártam. Nagyon nem éheztem, meg épp a kellõs közepén voltam a makréla elkészítésének, de a tulaj éppen rántott gombát sütött. Hát azt nem lehet kihagyni - legalább egy zóna adagot! Körítésnek majonézes krumplisalátát ajánlott, amit elfogadtam.

Hát én még ilyet nem ettem! Amikor megdicsértem, azt mondta a hölgy, hogy ha itthon a lyánya, akkor mindig készít neki. Eszméletlenül izlett, ezért reprodukáltam többé-kevésbé sikeresen idehaza. Álljon itt a receptje.

Kuplung kamionosként rója a vén Európa útjait, az utóbbi időben Valenciába jár narancsért. Legutóbb, mikor összefutottunk a Sörözőben, kezembe nyomott négy lime-ot. Mint kiderült a cég központjában - ahová az áruért járnak - a főépület bejárata egy hatalmas üvegház, tele a legkülönfélébb citrusokkal, ami csak létezik. Valahogy besettenkedtek, leszakított pár lime-ot és gyorsan a zsebébe gyömöszölte. Itthon az asszony ki akarta dobni a nyamvadt zöld citromokat, de ő inkább elhozta nekem, hátha tudok vele valamit kezdeni. Naná. hogy tudok, csak azt nem tudom, mit. Időközben az is kiderült, hogy a saját narancsszükségletét is onnan szerzi be, csak éppen nem az üzemben kezelt fajtából, hanem szed magának az ültetvényen, amíg a rakodásra vár. Gyorsan rendeltem is pár kiló citromot tőle, ha éppen akadna az is.
Szóval ott álltam a lime-okkal, és törtem erősen a fejem. Aztán bevillant. Szirupot fogok belőle főzni. A sziruppal meg egy remek kuglófot fogok locsolgatni. Főztem hát szirupot és sütöttem kuglófot.