Feleségem HALAT VETT!!!

Ilyen csoda nem fordult még elõ az elmúlt 42 évben! Még a halaspult környékét is elkerüli a boltban, ha teheti. Most viszont a vajért el kellett mennie mellette, és meglátta a makrélát, amit csodaszépnek titulált. Különösen, hogy 6300-ról 1200-ra volt leértékelve...

Azt meséli, hogy a szeme szépen csillogott, halszag sem volt. Megkérdezte hát az eladót:

- Szabad-e ezt megvenni?

- Természetesen! Friss, ma reggel érkezett egyenesen Marseille-bõl. Kicsit nagyon túlrendeltük magunkat, ezért a leárazás.

- Akkor adjon kettõt.

- Rendben... 65 dkg lett, megfelel? nyújtotta át a zacskót a halas.

- ggrrrr jaj ne! Tegye még pár zacskóba legyen szíves!

Így hát gazdagabb lettem két makrélával, amit Süllöcske legutóbbi tanácsa szerint serpenyõben készitettem el.

Épp vendéget vártam, gondoltam, gyorsan kifilézem, meg van itthon mindenféle saláta alapanyag, így gyorsan megesszük, mielõtt a feleségem hazaér, mert ettõl még nem szerette meg se a halat, sem a szagát.

Gondoltam, hogy minimalizálom a hozzáadott fûszereket, meg az sem ártana, ha megtanulnék halat (vagy legalábbis makrélát) filézni. Vagyis kifilézem, citromozom, borsozom, azután majd meglátom, hogy fûszerezem tovább.

• 2 közepes makréla
• 1/2 citrom leve (magok nélkül)
• 1 teáskanálnyi himalája só (mert az volt hozzám közelebb)
• egynéhány szórás a saját borskeverékembõl (fekete, zöld, fehér és piros borsok középfinomra õrölve)
• 2 ek ghí
• kis csokor kakukkfû
• 1 girizd fokhagyma
• salátaanyagok

Elsõre elvonultam a gép mellé és a YouTube-on keresgélve megnéztem pár videót a makréla filézésérõl, amelyek közül egy nyerte meg igazán a tetszésemet. (Angol tudás szükségeltetik hozzá.) Memorizáltam és megpróbáltam követni az instrukciókat.

A hátára állítottam a halat (ami azért sokkal vékonykább volt, mint a videón) és az elsõ úszók alatt kicsit bevágtam a húsát, nem mélyen, nehogy elvágjak valamit belül. Ezután lefektetve - az oldalúszót felemelve - a hasán ejtett vágáshoz igazodva a fej felé irányuló pengével bevágtam a gerincig. Megfordítottam a halat, majd ugyanígy jártam el ott is. Ezek után a hasára fektettem, és felülrõl a két oldalvágással egyvonalban átvágtam a gerincet. Ismét oldalára fektettem, majd felszúrtam a hasát a farok felõl és végigmetszettem az elsõ úszóig nagyon sekélyen, ismét ügyelve a belsõségek sértetlenségére. Letettem a kést, és egy mozdulattal elválasztottam a fejet, amivel egyben ki is húztam a belsõségeket. Csúnya kép, ne nagyítsd fel, ha nem szereted :) Maradt a hasában valami érdekes képzõdmény, amit leginkább haltejnek gondoltam. Közel az egész hasüreg hosszában annak tetején a gerinc alatt feküdt végig két csíkban. Ezt kiemeltem, leöblítettem és a tányérra tettem, hátha ehetõnek bizonyul (a másik halban csak egész kicsi volt a hasonló alkatrész, de a hal is kisebb volt). Ezután folyó víz alatt egy lágyabb fogkefével óvatosan kisikáltam minden vérmaradékot a hasából.

A másik halat is megtisztítottam, áttettem õket a tányérra, míg elmostam a deszkát, kést és a fogkefét (ne aggódj, nem fogmosásra használjuk:). A kép alján látható legjobban a haltej(?).

Most vette kezdetét a filézés. A csúszkálás megakadályozására igyekeztem egy papírtörölközőn tartani a halat, de konyharuha jobb lenne (csak ki mossa ki utána?). A hal hátúszója mentén nagyon finoman bevágtam és több mozdulattal a gerincbõl felfelé álló csontok mellett a gerincig bevágtam teljes hosszában. Igyekeztem a filézõ kés hegyével úgy haladni, hogy ne vágjak el egyetlen szálkát sem. Ezután a farkánál átböktem a kést, megragadtam a farka felett a húsát és egy határozott mozdulattal a deszkával párhuzamosan végigvágtam az egészet. A végén persze átvágtam a hasüreget védõ bordákat is. (Láttam olyan módszert, ahol azok felett is finom mozdulatokkal vágják le a filét, de most ezt a mószert választottam). Megfordítva a halat levágtam a másik oldaláról is a húst, és így kaptam két szeletet, meg egy kicsit húsos gerincet. Ezt még gyakorolni kell! Ha ennénk itthon több halat, akkor ezekbõl a gerincekbõl lehetett volna egy alaplét fõzni és lefagyasztani, de csak én eszem halat ...

Persze a szeletekben volt még szálka. kétféle is. Elõször a bordákat húzkodtam ki egy konyhába számûzött fogó segédletével (ez nagyon jó például a baromfitoll tokjának a kicsipkedésére is).

Végére maradt a középen található apró szálkák hadserege, amit már nem volt erõm csipesszel (vagy a fogóval) kihúzkodni, ezért tettem egy V alakú vágást körülötte, és egyben kiemeltem az egész szálkás részt. (Ez is mehetne az alaplébe.)

Csodás szálkátlan - ámde bõrös - halfiléim keletkeztek. Megfeleztem õket, mert úgy könnyebb lesz bánni a darabokkal a serpenyõben. Alaposan megsóztam a bõrös felét, de kapott egy kevéske sót a húsos oldal is. Rácsavargattam a citrom levét a darabokra. Kihalásztam a magokat, majd picit megszórtam a borskeverékkel. Rátettem egy másik tányért, és ment a hûtõbe, míg a vendégem befutott. Lehet, több kép hasznosabb lenne, de nem tudtam minden pillanatban külön kezet mosni, törölni a fényképezésért.

Szinte a vendéggel egyidõben befutott a feleségem (ennyit az idõzítésemrõl, hogy ne zavarjam a halszaggal), akit rábeszéltem, hogy csináljon egy nagy adag salátát a halhoz, van itthon retek, répa, jégsaláta, oliva, capri és citrom is.

Bár ez a makréla tényleg nagyon friss volt, - nem is éreztem halszagot - kiköltöztem vele a teraszra a rezsóhoz. Szedtem egy kicsi csokor kakukkfüvet, felszeltem a fokhagymát és kivittem a ghít is. A serpenyõben felforrósítottam a ghít majdnem füstölésig, majd beletettem a halfiléket bõrükkel lefele, hadd sercegjenek. Még fröccsenés nemgátló hálókkal is le kellett fedni a serpenyõt. (Ha kettőt teszek egymásra, akkor már elég jó védelmet nyújt.) Kb 3 perc múlva a hal 3/4-ig kifehéredett. Ekkor megforgattam és közéjük szórtam a fokhagymát, kakukkfüvet. Itt már csak 30 másodpercig nyaraltak a szeletek.

Mivel a nap is sütött, meg jó volt az idõ, a teraszon terítettünk. (Az evőeszközt nem én tettem az asztalra, ha netán hagyma reklamálna ...)

Ketten megettük a halat (én még a serpenyőből is tunkoltam kenyérrel), feleségemnek meg volt más ebédre.

A kutya viszont csak a gerinceket, szálkákat ette meg, a fejeket/belsõséget szigorúan visszautasította. No, ilyen se történt még, mióta labradorunk van ...

Kellemes, feszes húsú, ám kissé olajos a hal (nem véletlen, hogy a legtöbb Omega3-at tartalmazza). A haltej gyanús darab ehető, jó ízű volt, és még ma is élünk :)

Makrélát még nyugodtan ehetünk, mert nem tenyésztik, roppant gyorsan fejlõdik, szaporodik és olyan hálóval fogják õket, amiben nem nagyon akad fenn más hal. Vagyis ezt még tisztességes módon szedjük ki a tengerekbõl ... Terhes anyukák módjával fogyasszák, mert épp a szabad életmód miatt kicsit felszaporodhat benne a higany, ami az embrióra káros lenne.

A hal beszerzésének történetét pedig feleségem meséli el úton-útfélen mindenkinek, nem én találtam ki!