Blogkocsma

Megkésett, mert a képek már Húsvét óta a gépemen vannak, de csak most jutottam el odáig, hogy megénekeljem a húsvéti vacsoránkat. Gyerekeink azon halmaza, amely Magyarországon van, eljön Húsvét szombatján egy sonkavacsorára, vasárnap valami fínom ebédre, végül a fiú hétfõn még végiglocsolja az utca lyányait az utcabeli fiúkkal. Szép, ám kihalófélben lévõ hagyomány. A szombat a sonkáé és a töltött tojásé sok-sok friss zöldséggel és természetesen csípõs tormával.

Idén magamra vállaltam az egész elkészítését. Elõször is a kispiacon a kedvenc fóti hentesünktõl vettem egy füstölt tarját. Négyünknek egy sonka sok, de a tarja pont jó méret, meg szaftosabb is. Vettem egy szép nagy tormát is.

Annyi mákos tésztát főztünk már itt a blogon, gondoltam, én is összeütök egyet.
A közelmúltban táppénzen voltam itthon. Vasárnapra ugyan már kutya bajom volt, de nem akartam lemenni a kertbe, ha összefutok valakivel a cégtől, hallgathatom egy darabig a méltatlankodást. Maradt a főzőcske, meg persze pár nyitott kérdés. Igazán jó széles metéltet nemigen kapni felénk, nem volt más hátra, magam kellet, hogy elkészítsem. A másik gond a mákdaráló. Darált mákot nem veszek, mert gyakran avas. A mákdarálót viszont Kistesó kérte kölcsön jónéhány évvel ezelőtt. Különösebben nem hiányzott, éppen nem szerepelt a mák a menüben, bejglit is inkább diósat sütöttünk. Pár évre rá aztán megint megjelent, hogy vinné a darálót. Mondtam neki, rendben van, de előbb hozd vissza, különben negatív készlet lesz, ha megint elviszed. Na, azóta nincs mákdarálóm, elkutyulta azt a príma, majd' 50 éves öntöttvas kalocsai eszközt. Meg lehet persze elektromos kávédarálóval is darálni - ahogy az történt is -, de a mákdaráló csak megroppantja a magot (és ez lenne a kívánatos), a kávédaráló viszont megőrli.
Egy szó, mint száz, apróbb malőröktől övezve elkészült a mákos tészta.

Már ez is nemzeti, de szerencsére csak a trikolorra hajazva. Vettem friss zöldspárgát, mert kell az Újházy levesbe. Igenám, de nem ennyi! Még kaptam is a feleségemtõl, hogy miért nem inkább egy jó kis levest fõzök belõle.

Szót tett követte. Van még két adag lefagyasztott fehér spárga a csodahüttõben, akkor abból egyet elhasználok alapnak.

Életem elsõ gyöngytyúk leves próbálkozásomat jószándékú olvasónk rendesen ledorongolta, hogy agyonfûszereztem, agyonzöldségeltem. Nos, akkor meg kell kóstolni a minimalista változatot is!

Szerencsémre volt még egy szép adag a csodahüttõben a múltkoriból, gondoltam abból elkészítem gyorsan.

A carnitas mexikói recept, talán leginkább "húsocskásra" lehetne fordítani, de minek, hiszen a világ sok részén ezen a néven ismerik ezt az elkészítési módot. A recept (amit egy icipici mexikói szakácskönyvbõl honosítottam) az egyszerûségével ragadott meg: végy egy darab lapockát, fõzd enyhén fûszeres húslevesben 3-4 órát, végül pirítsd zsírjára. Eredetileg rizzsel és/vagy babbal kéne enni, de most kaptam friss idei újkrumplit és nem tudtam ellenállni neki.

A krumpli mellé kötözõsalátát is szervíroztam magamnak, ami azután érdekes fogyasztási módra sarkallott:

De ne szaladjunk ennyire elõre, lássuk hogyan is készül.

Igen, már megint karfiollevest főztem, ez nem Topy napja. Minden lehetőséget megragadok, hogy ilyet ehessek, ezért még azt is vállaltam, hogy most tejfelesen készítem el, amit amúgy nem szoktam.

Találtam a hűtőben egy szép méretes karfiolt, tejfel is van itthon, akkor most lepipálom a feleségemet, aki legutóbb kicsit puhára főzte benne a karfiolt. Kétszer is :)

Nagyon szeretek alapleveket használni, mert azzal egyszer van csak munka (az se sok), de sok alkalomra ad remek kiegészítést az ételhez.

Minden alkalommal megkérdezem a hentest, van-e ritkacsontja. A válasz az esetek 90%-ban az, hogy nincs. Most viszont volt! Vettem hát 4 darabot, amiből egyet azonnal a kutya gondjaira bíztam. A többiből viszont alaplé lesz.

Bejelentkeztek a gyerekek ebédre, valami újat akartam fõzni. A csodahüttõben nagy adag tiszta csirkecombfilé bújkált, meg volt egy teljes csirkemell is. Ez utóbbi kritikus, mert a kislyány jobban szereti a csirkemellet - azt is csontszárazra sütve :)

Van egy szuper öntöttvas tárcsám - még a magyar hiperben vettem akciósan jónéhány éve. Persze akárhogy avatom be, mindig berozsdál, de erre van a fúrógépre szerelt drótkefe és a csiszolókorong. Egyszer azért flexszel kéne símára csiszolnom és beavatni, akkor nem lenne ennyi bajom ... Pont akkora, hogy elfér a grillen, nem kell hát nagy tüzet rakni hozzá, és mivel öntöttvas, a meleget is jól tartja! Akkor most tárcsán sült csirkecomb lesz az obligát húsleves után salátával és kevéske rizzsel.

Tudom, hogy nem sokan szeretik, de nekem évente legalább egyszer ennem kell :)

A fõzeléket már posztoltam egyszer, ez sem nagyon tér el attól, viszont nem akartam ismét fasírtot csinálni, lett hát egy húspogácsa vagy húsgombóc.

Eléggé felszaporodtak a darálthúsok a csodahüttõben, muszáj fogyasztani ...

Igazából levelestésztából készült háromszög, de a sültparadicsom az igaz. Gyakran készít a feleségem pizzás kiflicskét, ami paradicsomkrémes, párizsis valami - kifejezetten kellemes, valamint a legjobb sörkorcsolyák egyike.

Ez már az általam elkövetett sütemény. Ritkán sütök, de most beleütköztem a pincében egy üveg sült Lucullus paradicsomba, és éhes voltam. Meg amúgy is ott árválkodik a csodahüttõben egy nagy adag leveles tészta, amit el kellene már sütnöm...

Van énnekem egy jó barátom, az Alföld északi tájáról. Ez az a srác, akivel bármilyen körülmények között vállalnám az együtt fõzést, pedig az ilyen duett a legnagyobb ritkaság.

A fickó iszonyú kreatív, mérnökien precíz, élvezi az ételcsinálás minden részletét, tud távlatban gondolkodni, van képzelõereje, vagány, és egyfolytában be nem áll a szája. Ennek okán rengeteg megbeszélni valónk kerül, mindig, valahányszor meglátogatom Józsán, vagy õ jön errefelé.

PO- val jól kiegészítjük egymást. Persze rém elõzékeny a betyár, mindig elõretessékel, Süllõcskét inkább figyelné, hol a titok. Hát, titok, az nincs, örömfõzés az szokott lenni.

Történt a jómúltkorában, hogy elveszett egy mappa. Volt benne néhány kép, amit Imcsim készített egy ilyen közös, debreceni fõzés alkalmával. Közben a Pásztortûz sajnos, kialudt.

A minap telefon jõ. Ez általában úgy szokott hangzani, hogy: „Szia, van nekem egy báránybordám, mit szólnál hozzá, ha elébb így készíteném elõ, majd úgy folytatnám..” Most is kérdezett valamit, majd mondja:- Képzeld, megvannak az eltûnt képeink! Esetleg a Kocsmába bevihetnéd.

Hozom is.

Túlságosan belemélyedtem a munkába és teljesen elfelejtettem, hogy ebédet kéne fõznöm magunknak. Pedig a csirkecombok már be is vannak sózva.

Nosza mi a leggyorsabb módszer? Hát serpenyõben pirítva/párolva. Gyorsan posztoljuk is.

Délután kettő felé járhatott, végeztünk a délelőtti munkával, ebédeltünk. Józsibá pénteken jött, adjatok már egy potykát fiúk, a hentesem nyaggat, jön a lánya hétvégén, kívánós, hozok érte valami disznóságot. Hozott szalonnát, hófehér, vajpuha, majd' nyolc centi vastag. Józsi (a másik) meg egy kosár zöldfélével állított be minap. Volt fenn a Hegyen (ez egy másik) vagy 1200 öl birtoka, valóságos Kánaán, csak tudnám hogyan csinálta, mikor folyton seggrészeg volt. Kenyeret – két kilós kereket – meg langallót a Helyettes hozott a faluból reggel, mikor jött a halért. (Sármelléken egy csuda pékség működött akkoriban. Az út szélén folyton állt pár kocsi - az apró udvarban nem fértek el -, még Hévízről is kijártak kenyérért. Klottgatyás-trikós, vietnami papucsos, idős bácsi szedte kifelé sebesen az irdatlan hosszú lapáttal a kenyereket a kemencéből, végigsimította egy vizes kefével, és rakta a fejkendős, kötényes néni elé a pultra, aki már adta is a következő vevőnek. Nemigen volt ideje hűlni az árunak, alig győzték sütni, valaki mindig topogott az ajtóban. A langalló maga volt a Mennyország. Nem a manapság kapható pizzaszerű valami, hanem egy kilós kenyér tésztája kilapítva, fokhagymával megkenve, öreg szemű sóval meghintve. Sütés előtt sugárirányban bevagdosták, prímán lehetett kézzel tépni. Mindig kettőt kellett vennünk, mert egyet simán megettünk csak úgy magába', mire kiértünk a halászkunyhóhoz.) Szóval falatoztunk. Feribá irdatlan sonkahagymát hámozott, fél centi vastag szeleteket vágott belőle, és elszántam tömte magába a szalonna mellé. Na – gondoltam – erre megiszod a két liter fehéret, aztán az epéd átveszi az irányítást éjszakára.

A jó füstölt áruk szeretete évek óta piszkál, hogy kéne egy saját füstölõ. Kertes házban lakom, elférne. Ahogy múltak az évek egyre kevesebb füstöltet eszünk, az ötlet kezdett okafogyottá válni, mígnem belefogtam sok csilipaprika termesztésébe, valamint kaptam PO csodás füstölt paprikájából.

Már az õszön elkezdtem törni a fejem, hogyan legyen füstölõm, de maradjon pénzem is egy kevéske. Kinéztem egy szép szekrényt az Oázisban "csak" 70eFt - nos ez nem járható. Kerestem a weben is, de ott sem leltem kedvemre valót. Nem kell nagy, legfeljebb egy kicsi húsvéti sonka vagy egy szép méretes marhaszegy férjen bele.

Tervezgettem, hogy tulajdonképpen alu lemezbõl meg is tudnám csinálni. A lemez ára sem veszélyes, annál drágább a házhozszállítása. Nomeg ott van a füstgenerátor, amit szintén meg kéne tervezni. A gyümölcsfáim már abban a korban járnak, hogy többször vágom, mint ültetem :) Azaz volna alapanyag a forgácsnak, gyalugépem is van, meg fûrészem - garantált füstölõanyag minõséget tudnék itthon elõállítani. Csak az a szerkezet - az milyen legyen. Már készítettem egy példányt, amit kisfeszültséggel forrósítottam fel, de ott a probléma az utántöltés gyakoriságával volt. Láttam füstölõt konzervdobozból és forrasztópákából is készíteni, de az nem nyerte meg a tetszésemet.

Aztán egyszercsak jött a Nyárspolgár BBQ blog a hidegfüstöléses cikkel. Az ideális kis házi füstölõ labirintussal  . Persze azonnal megrendeltem, meg valamennyi fûrészport is a kezdetnek.

A cikkben használt "töltényszmóker" persze messze túlmutat a költségkeretemen, eszembe se jutna olyat venni. Van nekem egy 25 éves Weber gömbgrillem, majd azzal. A helybéli vasboltban járva csak kíváncsisábgól rákérdeztem, tartanak-e alumínium lemezt. És igen, van nekik 0,5mm-es lemezük 1x2m-es méretben valami 4000 Ft-ért. Összetekerve befért a kocsiba, jött is velem haza. Most már biztos, hogy kipróbálom a házi füstölést!

Nem is tudom, mit ünnepeltem inkább:

1, Elkészült és beérett (és egy kicsit ki is száradt) a saját füstölésû kacsa, liba és marhahúsom, vagy

2, Kaptam a barátunktól, akinek dílere van, egy gyönyörû cserépfazekat

A két esemény szerencsésen tudtam ötvözni egy fenséges vacsorában. Egy majdnem autentikus sóletben. Már volt egyszer a terítéken egy olyan sólet, amit a nagykönyv megírt, de most egy picit módosítottam a recepten. Nem volt libanyakbõröm, ganefet meg nem akartam készíteni, ezért helcli sem lett, valamint nem szeretek lisztet tenni a sóletbe, és a zsírt is redukáltam. Álljon hát itt egy finom sólet, kóser módra elkészítve.

Őszre elfogyott a lelkesedés és az energia. A cudar időjárás miatt szinte lehetetlen volt az őszi kerti munkákat elvégezni. Az október 23-i igen hosszú hétvégén terveztem az új kertben az ásást és a gané behordását, természetesen négy napig zuhogott. A következő hétvégén tudtam végül megcsinálni, de nagyon megszenvedtem a sáros földdel. A Hegyen aztán végképp nem jutott idő semmire. Egy részét felástam, aztán hagytam úgy tavaszig.
Most, hogy hirtelen kitavaszodott, neki kellett veselkedni az ásásnak, hogy még idejében elvethessem, amit kell. Komisz föld van arrafelé. Köves, mint a nyavalya, és az is csak 50-60 centi vastagon, onnan jön a mészkő. Igazából csak azzal van gond, hogy belenyomjam az ásót, mert amint felfordítom, már szépen szétomlik a föld. A tavaly lehullott temérdek eső bemosta a talajt a kövek közé, így aztán olyan, mintha murvával lenne leterítve.

Nem jó dolog ez a diétázás. Folyton éhes vagyok!!! Most is kimentem a konyhába, hogy enni kéne valamit. Kenyérhez nincs kedvem...

Hopp! Most vettünk az Aldiban bébi portobelló gombát, meg zsenge cukkínit. Van répa és egyéb zöldség is, ideje hát egy curryt készítenem, úgyis rég volt, nomeg a távolkeletiek többsége igencsak sovánka - hátha nekem is segít. Feleségem nem nagyon eszik mostanság ilyesmit, de azért úgy készültem, hogy legyen mindkettõnknek.

A diétás doki 160g szénhidrátot javasolt naponta (ennyit még tán soha nem ettem :). Reggel már ettem harmincat, meg délben is volt vagy negyven. Legyen annyi elég neki, inkább eszem zöldeket meg fehérjét.

Feleségem HALAT VETT!!!

Ilyen csoda nem fordult még elõ az elmúlt 42 évben! Még a halaspult környékét is elkerüli a boltban, ha teheti. Most viszont a vajért el kellett mennie mellette, és meglátta a makrélát, amit csodaszépnek titulált. Különösen, hogy 6300-ról 1200-ra volt leértékelve...

Azt meséli, hogy a szeme szépen csillogott, halszag sem volt. Megkérdezte hát az eladót:

- Szabad-e ezt megvenni?

- Természetesen! Friss, ma reggel érkezett egyenesen Marseille-bõl. Kicsit nagyon túlrendeltük magunkat, ezért a leárazás.

- Akkor adjon kettõt.

- Rendben... 65 dkg lett, megfelel? nyújtotta át a zacskót a halas.

- ggrrrr jaj ne! Tegye még pár zacskóba legyen szíves!

Így hát gazdagabb lettem két makrélával, amit Süllöcske legutóbbi tanácsa szerint serpenyõben készitettem el.

Épp vendéget vártam, gondoltam, gyorsan kifilézem, meg van itthon mindenféle saláta alapanyag, így gyorsan megesszük, mielõtt a feleségem hazaér, mert ettõl még nem szerette meg se a halat, sem a szagát.

A barnarizs is rizs, csak nem koptatják le róla a barna belső héját, amiben sok vitamin és rost van. Azt hittem, hogy a főzése ugyanúgy történik, mint a fehér rizs esetén, csak tovább kell főzni. Utánaolvasgattam a neten és meghallgattam a dietetikus nővérke tanácsadását is. Elképesztő változatosságot találtam a módszerek között.

Találtam sütőben készítve  ahol persze nem derül ki, meddig kell sütni. Mindmegette.hu-n ezen nem csodálkoztam.

A legegyszerűbb a kuktában főzés , de ott gyanúsan kevés a javasolt vízmennyiség. Ezen a fórumon van még ezer és egy további módszer, meg butaság is.

Van aki megpirítja, mielőtt főzi  . Ezt a síma rizsnél én is használom, ha pergősre akarom készíteni.

Sőt, még barnarizs pép készítésével is találkoztam. Hopp, ez a link közben meghalt. A lényeg annyi volt a leírásban, hogy 4-6 órán át főzzük, mint a rizsnyákot is.

Talán a legjobb leírást (és átfogó ismertetést a Food & Wine oldalon találtam. Érdemes elolvasni!

Mivel ez a rizsfajta nagyon egészséges, alacsony a glikémiás indexe is, meg gyógyítja az elmebajt és a szifiliszt, ezért még Csökkentett Deutérium Tartalmú vizet is vehettem volna a főzéséhez aranyáron...

Egyesek talán úgy gondolhatják, hogy újabban valami gombócmánia lett úrrá rajtam, és azt főzök mindenhez, ha kell, ha nem. Szó sincs erről.
Egy hajdani kapros daragaluska leves kapcsán medvedoki megemlítette, hogy a daragaluska voltaképpen kikeresztelkedett maceszgombóc. Sokat nem tudtam hozzáfűzni, mivel ez az étel ismeretlen volt számomra. Az ötletet azért elraktároztam és vártam vele a megfelelő alkalomra.
Az egyik Nagycsarnokban tett látogatásom alkalmával szép libaszárnyat láttam 300 forintért. Vettem is legott három darabot. Hazaérve megtisztítottam, és leszedtem róla a hájat is, aztán külön csomagolva lefagyasztottam. Most Húsvétkor aztán eljött az a bizonyos alkalom, főztem egy jó levest, betétnek pedig maceszgombócot készítettem. A receptet innen nyúltam.

A szezon már elmúlt, meg úgy olvastam, hogy hiánycikk volt idén a birs a piacon, de azért csak megírom.

Lehet birsalmasajt is, mert a recept ugyanaz, de nekünk csak birskörtefa van a kertben. Évek óta nem készítünk, mert feleségem megpróbálkozott többször is cukor nélkül fõzni. Hiába mondtam neki, hogy az nem megy! A pektinnek kell a cukor. A végén feladta.

Idén viszont úgy döntöttem, hogy sok van a fán, évek óta csak babusgatom, hogy ne legyen kukacos, moníliás: akkor fõzök egy igazit. Amugy is közelg a karácsony meg a gyümölcskenyér ideje, abba pedig kell!

A múltkoriban már sütöttem kuglófot. Mivel formám nem volt hozzá, az egyik kedves kollégától kértem kölcsön egyet. Februárban aztán névnapomra meglepett eggyel. Azóta szemeztem vele (a formával), és lázasan keresgéltem valami receptet. Mivel a spájzban több tábla étcsokoládé hányódott, a fő irány adott volt. Az sem volt utolsó szempont, hogy valami igazi finomság legyen, amivel Kistesót is el tudom kápráztatni, vagy legalább egye egy kicsit a sárga irigység. Végül ezt a receptet használtam fel alapként, pár apró módosítással, és az eredmény pazar lett.

Ahogy igértem , elkészült az édesköményleves. Nem távolkeleti módra, csak hogy kedvet csináljak hozzá mindenkinek, aki még nem fõzött ilyet. A kis tányérkészletet csak azért használtam, hogy eldicsekedjek vele, milyen szépet lõttem :)

Az édesköménygumót mostanára már majd minden bolt zöldségpultján fel lehet lelni. Most éppen nincs szezonja, így egy kissé drága: 600-800 Ft/db, de nyár végére lesz sokkal olcsóbban is.

Jellegzetesen ánizs illatú, bár nem tolakodóan. Nevezik ánizskapornak is a leveleik hasonlatossága miatt. Alacsony kalóriatartalmú, sok C vitamin, kálium és kalcium van benne.

ljött a Húsvét, eljött a csülök ideje. Tavaly már kísérleteztem valami hasonlóval, nem is volt rossz. Persze lehetett volna jobb is. A hús-tészta aránnyal minden rendben volt, csak az eloszlás volt kissé egyenetlen. Valaki megemlítette, hogy talán érdemes lenne kisebb, haraphatóbb tésztákat készíteni, és valami egyébbel is dúsítani az ételt. Magamban igazat adtam az illetőnek, de nem szóltam neki, nehogy elbízza magát.
Törtem a fejem, hogy mi passzolna leginkább a füstölt csülök mellé. Arra jutottam, hogy a hagyma, a tejföl és a savanyú káposzta igen jó barátai a füstölt húsnak, végül az utóbbi kimaradt, nem akartam túl tocsogósra készíteni, mint kiderült, így is elég lédús lett.

Az elsõnél karajcsontba ütköztem a csodahüttõben. Sajnos csak kevéske volt, ezért kiszedtem hozzá egy darabka marha lábszárat, hogy az jó lesz. Szépen megfõztem, fotózgattam is közben, de az eredményt már nem sikerült megörökíteni az utókor számára - elvitte a feleségem a kislyánynak. Hogy ne maradjak nyitókép nélkül, ideteszem a második leves eredményét.

A második csontlevest viszont a madaras inspirálta, ahol 45 Ft volt a csomagolt marha fehércsont kilója. Beraktam két tálcával, hazahoztam, hogy lesz csontalaplé belõle, utána pedig boldogítom vele a kutyát. Főzés közben bejelentkeztek másnapra a gyerekek (odáig illatozott?), így nem alaplé lett belőle, hanem leves.