A madarasban jártomban elütött egy szép lepényhal, és ha már ott voltam, egy makrélát is magamhoz vettem. Még soha nem ettem, de sokszor kacérkodtam vele. Azt mondják, nagyon olajos a húsa, és a legtöbb Omega-3 ebben a halban van.
Hát olajosnak olajos volt, az Omega-3-at nem láttam ...
Sokat tûnõdtem, hogy készítsem el, végül a borítékos módszert választottam. Ezt ifjúkoromban még szimplán fóliában vagy sütõpapírban sütésnek hívták, csak a franciák rászoktatták az éttermeket (meg a gasztroszagértõket), hogy az bizony egy boríték. Na jó ...
Megírtam a levelet 1 személynek.
- 1 db makréla (ez 15 deka volt)
- kis csokor petrezselyem
- 1 szál zellerlevél
- újhagyma
- fél citrom
- kakukkfû
- csiliszószok
- só (ez a himalája só jó sós!)
Megpucoltam a halat, kivettem a belsõséget belõle (nincs úszóhólyagja!), kivágtam a kopoltyúját, szemét. Tulajdonképpen levághattam volna a fejét, mert alig van benne valamennyi hús. Centinként bevagdostam mindkét oldalról, hogy a só jobban átjárja.
Ekkor jutott eszembe, hogy van ám nekem marokkói citromom, amit tavaly tettem el, és még nem is használtam semmire, így újragondoltam a hozzávalókat. 3 szeletet kivettem a sóban eltett citromból (a levét elnyalakodtam, mert finom savanyú-sós), újhagymaszár és mogyoróhagyma került még a deszkára.
Alaposan bedörzsöltem a halat sóval, és elmentem egy órára sétálni. Sétálni??? Frászt! Lementem a kifőzdébe egy kis rántott gombára és majonézes krumplisalátára :)
Amikor újra kezelésbe vettem, leöblítettem róla a sót, szárazra töröltem. A fóliára rászórtam a hagymaszár és a hagymakarikák felét, majd ráfektettem a halat. Beletömtem a hasába a citromgirizdeket és a petrezselymet. Nagyon pici a hasa, kevés dolog fér el benne.
Kanalaztam rá kevéske édes csili szószt, meg a másikból is. Rátettem a maradék hagymákat, kétoldalra a zellerlevelet és a maradék petrezselymet.
Becsomagoltam a fóliát Rázártam a borítékot a levélre, hogy ne tudjon a sok szöveg kifolyni, és ment a sütõbe 180 fokra 20 percre. Ekkor átvettem, felbontottam, elolvastam, majd meglocsoltam a csipmentes csiliszósszal.
Visszatettem még 5 percre, de már nyitva (és a levéltitok????). A levélzöldet félrehúzva kiürített hasával egy kis jázminrizsen tálaltam magamnak.
Hosszú munkával szálkátlanítottam minden falatot, és ezért nem fulladtam meg :)
Nagyon kellemes testes állagú hal vastag kiadós hússal - alig van veszteség. Az illatok, amiket a fûszerek generáltak, igencsak felkorbácsolták az étvágyamat, amit ez a csodás étel végül is csillapított. A szaftja fenomenális volt, a rizs jó szolgálatott tett a felszívásában.
Tanulság(ok):
Ha valaki nem szereti a halszagot, ez a hal igencsak erõteljesen halszagú. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt friss - csillogott a szeme szépen, csak alapból halszaga van. Mintha tőkehalmájat bontanál fel ...
Ha ismered a szálkáinak struktúráját, érdemes sütés elõtt kifilézni, mert veszteség nélkül meg lehet úszni a szurkálást. Én nem ismertem, így harcoltam a tüskékkel :) (Nekem ne jöjjön senki az irdalással - az csak neki mûködik!)