Nemrég sütöttem ismét kiflit felbuzdulva a faék pogácsán, és azzal együtt készült egy kis félvekni kenyér is. Azért azt nem nevezném igazán kenyérnek ... Viszont a kispiacon gyorsan vettem kenyérlisztet - mindjárt kétfélét is: fehéret és félfehéret. Kérdeztem a molnárt, hogy sikérje van-e, de azt mondta, hogy ez jó, sikérdús liszt. Kenyérhez kb annyira értek, mint tyúk az ábécéhez, de Limara azt mondta, tegyünk bele kis sikért, én hallgatok rá. Végül az Ázsia Bt-ben kaptam :)

Elfogyott a kiflim, itt az ideje kipróbálni a kenyérsütést, bár már jóideje nem nagyon ehetnék fehérkenyeret. Elõ is vettem hát a félfehér lisztet :)

Mint tudjuk, a kenyérnek 4 összetevõje van:

• 60 dkg liszt BL112
• 3,5 dl langyos víz
• 2 dkg élesztő vagy kovász, ha van
• 10g só

A lisztet egy csapott evõkanál sikérrel és a sóval beleszitáltam a robotgép keverõtáljába. Ekkor mérve még 50 dkg volt a liszt. 2,5 dl langyos vízbe egy kanálka lisztet kevertem el, és belemorzsoltam az élesztõt. Annak jó a liszt is, nem kér cukrot. 15 perc alatt fel is futott az élesztõ.

Beleöntöttem a keverõtálba, és ráeresztettem a robotgépet. Kicsit keménynek tûnt a tészta, hozzáadtam még fél deci vizet. Ekkor meg is kóstoltam, és sósnak éreztem. Ez ellen csak úgy küzdhetek, ha még adok hozzá 10 deka lisztet és fél deci vizet. Így már jó íze volt, meg a halmazállapota is megfelelt. Keményebb, mint a kelttészta, de puhább a gyúrtnál. Hagytam menni a robotgépet 25 percig, majd kiborítottam a lisztezett deszkára, kicsit belisztezendõ. Megszórtam a keverõtálat is liszttel, és visszatettem bele a tésztát. Huszonöt perc alatt duplájára dagadt.

Kenyeres zsomporom nincs, de találtam egy aranyos kiskosarat a végsõ kelesztéshez. A megkelt tésztából kidolgoztam a levegõt, hosszú kutyanyelvre húztam,

majd felcsavartam. A kosárkába tett kendõt megliszteztem, a tésztát belehelyeztem és letakarva ismét hagytam kelni. Ezúttal 24 percig kelesztettem, amikorra szépen kidagadt már a kosárkából.

A sütõt elõmelegítettem a maximumon (sajna ez a sütõ legfeljebb 210 fokot tud) benne a sütõlappal és a tepsi alján egy alutálcában egy liter vízzel. A tésztát kiborítottam a forró lapra, éles késsel belevágtam pár csíkot és máris toltam vissza a sütõbe. Kicsit lágynak tûnt a tészta, legközelebb picit keményebbre fogom csinálni! Bespricceltem még a sütõbe egy stampedli vizet, hogy legyen kis gõz, és becsuktam az ajtaját.

20 perc múlva megspricceltem a kenyeret vízzel. Tizenöt perc múlva a színébõl ítélve kész.

Rácson hagytam kihülni, majd egy óra múlva megszeltem (nyitókép). Még volt egy pirinyó a libamájból, gyorsan megkentem a kenyeret vele, és a mennyben éreztem magam!

Lett belőle szedvics is (csak zöldpaprikát nem találtam itthon hozzá).

Tanulság: Kicsit ropogósabb lehetett volna, meg magasabb is, ergo csöppet keményebb tésztát kell készítenem és még 10 percig sütni. Valószínűleg kevesebb élesztővel nem kelt volna ilyen gyorsan, ami nem is baj. Legközelebb megpróbálom "öregtészával", amit Limaránál olvastam. Azt viszont megtanultam, hogy a kenyér kérgét a gőz, illetve vizes spriccelés készíti :)

Tanulság2: Annak, aki otthon van kelttésztában, ez nem okozhat kihívást. Egyedül a víz használata a sütőben újdonság.

Azért ez a kenyér már megállja a helyét a mi kényes kenyérizlésvilágunkban is. A kenyér bele tökéletes. Testes, szivacsos, de nem felfújt, mint a mai kenyereké. A kérge is helyén lesz, ha kicsit tovább sütöm. Elállt pont egy hétig, amikorra el is fogyott, anélkül, hogy morzsálódós lett volna.