Ahogy igértem , elkészült az édesköményleves. Nem távolkeleti módra, csak hogy kedvet csináljak hozzá mindenkinek, aki még nem fõzött ilyet. A kis tányérkészletet csak azért használtam, hogy eldicsekedjek vele, milyen szépet lõttem :)

Az édesköménygumót mostanára már majd minden bolt zöldségpultján fel lehet lelni. Most éppen nincs szezonja, így egy kissé drága: 600-800 Ft/db, de nyár végére lesz sokkal olcsóbban is.

Jellegzetesen ánizs illatú, bár nem tolakodóan. Nevezik ánizskapornak is a leveleik hasonlatossága miatt. Alacsony kalóriatartalmú, sok C vitamin, kálium és kalcium van benne.

Hozzávalók 4 adagra:

• 1 nagy édesköménygumó
• 1 közepes krumpli
• 1/2 sárgarépa
• 1/2 vereshagyma
• 10 cm póréhagyma
• 3 girizd fokhagyma (ez most füstölt, hogy kipróbáljam, milyen)
• kis darabka gyömbér
• 1 lime (vagy fél citrom) leve
• 1 l csontalaplé vagy víz
• 1 dl tejszín
• 3 szem szegfübors
• 2 szem világos kardamom
• 1 csillagánizs egy ága
• kiskanálnyi reszelt citromhéj
• 3 ek olivaolaj
• 1 mokkáskanál cukor
• só

A receptbõl kihagyható a gyömbér, a lime és a csillagánizs, ha valaki nem rajong értük.

A póréhagymából levágtam a kb 10 centis darabot, hosszában kettévágtam, mert így könnyebben ki lehet mosni belõle a homokot. Felaprítottam kicsire a vereshagymával együtt.

Ezután az édesköménybõl kivágtam a kaporszerû levélkéket, amit félretettem díszítésnek. Megszabadítottam a két vastag szárkezdeménytõl, mert az elég kemény.

Levágtam a legalját, amivel a két nagy külsõ borítólevél is leesett. Így arról is eldobtam a kissé fonnyadt részeket, majd felkockáztam az egészet apróra.

Egy fazékba öntöttem az olajat, felforrósítottam, majd megdinszteltem benne a hagymákat. Felkockáztam a sárgarépát és a krumplit is (természetesen hámozás után), és azt is a fazékba tettem, ahol további pár percig pároltam. A végén hozzáadtam az édeskömény kockákat, és vagy 10 percig dinszteltem az egészet.

Ezalatt elkészítettem az alaplevet, ami nálam egy besürített fagyasztott kocka volt. Nagy ínség esetén lehet valamilyen leveskockát használni, de szerintem jobb egy kis biovegetából készült alaplé. Felöntöttem vízzel, beleraktam a három füstölt fokhagymát (saját füstölés - ideje volt megkóstolni, milyen), és a mikróban felforraltam. Amikor kiemeltem az alaplébõl a fokhagymákat, azok héja szépen egyben egy mozdulattal lejött. Felvágtam tessék-lássék, majd a fazékba szórtam. A fûszereket és a biocitromhéjat teatojásba rejtettem, utána öntöttem az alaplevet is. Kicsit kevésnek itéltem (csak bõ fél liternyi volt, ezért még adtam vizet hozzá. Legkisebb lángon gyöngyöztettem 45 percig, majd botmixerrel krémesítettem.

Belefacsartam a lime levét és elkevertem benne a tejszínt is. Ekkor a kóstolásnál adtam még sót hozzá (az alaplevem só nélkül készült)

Tejszín cseppekkel és olivával díszítettem.

Persze volt a díszítésben a félretett ánizskaporból is. Lehetett volna tejszínhab is rajta, de lusta voltam ennyikét felverni. Azért azzal érdekesebb lenne.

Kiváncsiságból megkóstoltam egy kanálnyit dióolajjal ízesítve. Hát sokkal jobb íze volt, mint olivával :)

A leves nem kiabálósan ánizsos, természetesen selymesen krémes és elég laktató is. Érdemes nektek is megpróbálni. A füstölt fokhagyma nem volt eléggé füstös (ahogy anyósom mondta volt: purdéízű), de pont így simult bele a leves ízébe.

A tálka pedig egy főnyeremény! Először is nagyon szép (legalábbis nekem), azon kívül a kanál tökéletesen simul a kézbe. A matt külseje miatt jó az edényt is kézbe venni. Lesz még benne sok Thai leves!

Remélem a nyitóképet sikerült eléggé szakállasra készítenem, hogy hagyma is örüljön neki:)