A világ legegyszerűbb spagetti receptje! Nápoly környékéről eredeztetik, a "spaghetti alle vongole" egyszerűsített változata. A recept még a carbonaranál is egyszerűbb, semmi faxni nincs vele, viszon fantasztikus az íze. Még az olasz férfiak is meg tudják főzni .)
Feleségem spagettit tett fel főzni, de nekem nem volt kedvem a szokásos paradicsomos szószhoz, ezért megnéztem mi is ennek az ételnek a receptje. Enni még nem ettem, de most, gondoltam, kipróbálom. "Ájo ojo"-nak ejtik, mert az is egyszerű.
Rákerestem a weben, ahol első találatok közt van az aglioolio.com.sg, ami egy szingapúri bisztró, de van Bali szigetén is egy éttermük. A fenn említett étel árát majd a végén ...
A "spaghetti alle vongole"-ből ki kell hagyni a kagylót, és pont ezt a receptet kapjuk ...
Ez most egy kétszemélyes adag lett, mert feleségem nem eszik fokhagymát munkanapokon, nekem meg kell másnap is ennem valamit.. A spagetti már főtt a vízben, amikor nekiláttam. Hozzávalók:
- 1/4 kg spagetti tészta
- 1/4 csésze olivaolaj
- 6 duci fokhagymagirizd (Váncsa mester legalább tizet használna :)
- 1/2 mokkáskanál csilipehely (ha nem szereted csípősen, elhagyható)
- 2 dkg parmezán sajt (opcionális)
- 1 ek aprított petrezselyem (opcionális)
Vagyis 4 összetevő, mint a kenyéré. Mivel minden friss spagettiszósz használatához célszerű a főzővízből használni, gyorsam kiloptam egy bögrével a fazékból.
A fokhagymát felszeleteltem vékonyra, egy méretes serpenyőbe (amibe belefér az egész tészta, amit készítünk) beleöntöttem az olivát. Felforrósítottam, de nem füstölősre, csak úgy 140C-re tán, és beleszórtam a felszeletelt fokhagymát. Ezt szép lassan pirítottam, míg aranysárgára nem változott. (Vigyázz, mert erről a pontról nagyon hamar átbillen a keserűbarnára sült állapotra a fokhagyma.) Ekkor beleszórtam a csilipelyhet (lehet többet is tenni, ha valaki nagyon szereti a csípőset).
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
A csilit is kevergettem egy darabig, majd eszembe jutott, hogy miért ne tegyek egy kis saját csilipasztát is hozzá. Ez ugyan nincs benne a recept leírásában, de sehol nem mondják, hogy a csili csak szárított lehet - sőt. Amikor az olaj átvette a paprika színét, óvatosan beleöntöttem egy fél pohárnyit a főzővízből. Ha nem elég sós a főzővized, itt meg is sózhatod a szószt. Kevertem, forraltam, hogy a fokhagyma ízét a víz is átvegye.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Addig főztem, mig a harmadára besűrűsödött a szósz vizes része, merthogy az oliva nagyon sokára párologna el... Az ekkorra már kifőtt spagettit a serpenyőbe tettem az olajra. Egy darabig forgattam benne a tésztát két favillával, kicsit pirítottam is, hisz a tészta a vízet magába szívta. Én ekkor rászórtam egy keveset a reszelt parmezánból, hozzáadtam a felaprított petrezselymet és készre kavartam. Ez a két utóbbi összetevő nem szükségszerű része az ételnek.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Kiszedtem magamanak az adagomat, további sajttal díszítettem és seperc alatt megettem. Elbírt volna még egy kis csilipelyhet!
Miközben ettem, beugrott valamelyik önjelölt gasztrozsenink, aki egy videóján spagettit evett. Kanálban csavarta fel a villára ... Ezért az olaszok kiköptek volna. Arra van a tányér szélén a görbület, hogy ott csavarjuk fel:
Így is gyönyörű gombolyag születik!
Azért feleségem is evett belőle egy picit, de ő nem adott hozzá plusz parmezánt, szerinte úgy még jobb! Mivel csak a fele fogyott el, másnapra eltenni célszerűbb a másik fél bögrényi főzővizet is hozzáadva, mert akkor nem lesz másnap száraz a tészta. Rengeteg alatta az olaj, roppant könnyű felmelegíteni. (Próbálva !)
Ezért az ételért Szingapúrban 12 dollárt, egy olasz étteremben a Ristorante Aglio e Olio-ban pedig 12 eurót kérnek adagonként ...