Történt, hogy egy jóbarátunk karácsony elõtt meglepett két gyöngyössel (is). Hiába minden ellenkezés, meg "a feleségem nem eszi" szöveg, kaptuk. Életemben sem nem ettem, sem nem fõztem ilyet, hát irodalmaztam kicsit. Az irodalom szerint a LEGJOBB leves ebbõl készül! No akkor szépen elosztottam a gyönyörûen megtisztított madarakat levesre és egyéb (pl. fácán helyetti) felhasználásra, majd befagyasztottam, mert fogalmam sem volt, mikorra tudom elkészíteni. Azután újév elején adódott az alkalom, hogy jönnek a gyerekek, ismét alkotni kell. Elõ is vettem, el is készítettem.
Nagyjából érthetõ az emberek riadalma, mivel oly setét a húsa, bõre, mintha agyonverték volna a madarat, pedig csak ilyen.
Vettem még egy darab marhacsontot is, mert a húslevesbe - akármibõl fõ - én mindig teszek marhacsontot.
- 2 gyöngyös szárnyai, háta, aprólékja
- 1 marha lapos- és egy bokacsont
- 3 sárgarépa
- 2 gyökér
- 1 kis zeller
- fél karaláb
- 1 marék bimbóskel
- 1 piros zöldpaprika
- 1 marék mirelit zöldborsó
- kis csokor petrezselyem
- 15 szem feketebors
- 6 szem szegfübors
- 3 szem kardamom
- 1 szép szerecsendióvirág
- só
Ez úgy mind összeállt. Az érdekesség a szerecsendióvirágos dobozban volt, ahol az egyik még rajt volt a szerecsendión. A poszt kedvéért ezt választottam, mert ritkaság látni, hogy a szerecsendióvirág olyan, mint a dió burka, csak véknyabb és rászárad a dióra. A húsokat, csotntokat, hagymát paprikát, zellert mind beleraktam egy szép nagy fazékba, felöntöttem vízzel. A fûszerek meg mentek a teatojásba, hogy ne kelljen hajkurászni õket a lében.
Fõtt az egész vagy 4 órát pirinyó lángon, majd megkata a többi zöldséget is. Készítettem hozzá cérnametéltet, mert az úgy dukál, s azonmód meg is kóstoltam. Érdekes módom feleségem 3 tányérral evett belõle, pedig hogy idegenkedett ...
Másnapra is maradt egy kevés, amibõl viszont Zuppa Pavese-t készítettem magamnak.
Nomeg estére egy kiadós tányérral is betermeltem belõle.
Azt hiszem, nem tévednek azok a kritikusok, akik ezt a madarat tartják a húslevesek királynõjének. A húsa 4 óra alatt sem fõ ronggyá, hanem ízes marad. A bõre is harapható. Az íze meg fenséges!
Miután fácánt még nem ettem, ezért azon megjegyzéseket, hogy leginkább a fácánra hasonlít, nem tudom értékelni, de ha a fácán is ilyen finom, akkor már megérte a gyöngyöst enni - nincs benne ólom!
Köszönjük!
