Feleségem osztálykirándult, elmentem hát a madarasba körömért. Rég volt már, a maradék lefagyasztott is elfogyott. Végre tisztességes áron adták a lábat (csánkkal együtt volt) 300-ért, vettem hát 3 kilónyit. Mivel a húst keveseltem rajta, két tálcányi csontozott csülköt is betettem a kosárba. Volt sárgakrumpli is, hoztam hát egy kilónyit a szaft felitatásához :)

Reggel, mielõtt elmentem, belocsoltam a kertet, mert szomjazott már minden. Még a tavat is feltöltöttem, meg feleségem virágait is felfrissítettem. Kapott permetszert az uborka, paradicsom és a csili, meg a meggy és a cseresznye is - sok már a cseresznyelégy a sárgalapon. Igértek ugyan esõt, de

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;[*]

Az meg nem elég a boldogsághoz, enni is kéne. Így viszont nyugodtam mentem bevásárolni.

Úgy 4 óra tájt elkezdtem kipakolni a hozzávalókat:

• 3 kg köröm és csánk
• 1,2 kg csontnélküli csülök
• 20 dkg húsos szalonna
• 5 fej vereshagyma
• 3 fej újfokhagyma
• 2 paradicsom
• 1 zöldpaprika (csumástul!)
• 3 füstölt jalapeno (chipotle csili)
• 3 ek Farkas féle pirospaprika
• 2 ek só
• 1 ek feketebors
• 1 tk kömény
• 2 ek majoranna

Ahogy gyûjtögettem a hozzávalókat, kapok egy telefont a belvárosból, hogy "Nálad is ekkora jég esik?" Nos, itt még semmi. Süt a nap hétágra. Még Topy is tamáskodott ... Nézem az idõképen a radart: a mi kis dombunkon kívül mindenütt vihar/jégesõ, itt meg süt a nap. Még az utcára is kimentem, hogy megbizonyosodjék felõle!

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?

Neki is látnék a fõzésnek: meg kell tisztítani a körmöt, feldarabolni a csülköt, hagymát vágni és a többi, amikor hirtelen besötétedett, dörgés és villámlás, majd a villany is elmegy.

De ki vína bajt az égiháborúval,
Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával,
Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?

Persze cipõt húzok, irány az udvar, az utca. Az esernyõ foggantyúja feladta, a száránál fogva ráncigálom magam után. Az ereszcsatorna nem bírja a teraszon, átbukik felette a víz. A tó túlcsordul,

a garázsban is áll a víz. Az utcán a víznyelõ nem igazán sikeres.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.

Vissza a sötét lakásba, ruhacsere. Villany nélkül nem tudom a teraszon fõzni, marad hát a konyha. Igenám, de setét is van pedig még csak öt az óra. Addig-addig, míg elõkotortam a jó öreg (1988) Coleman tábori zseblámpát.

Annak neonfénye mellett felkockáztam a szalonnát és a nagy lábosba vetettem kicsiny lángra, hisz nem tudom pillantással ügyelni, hogy leég-e. Öregre vágtam a hagymát és a zöldpaprikát, és a kisült szalonnához adtam.

Lefedtem, hogy párolódjék rendesen. Megpucoltam a fokhagymát és darabokra aprítottam. Kis idõ múltán a megpárlódott hagymához adtam.

Kitaláltam, hogy ha a lámpát ráteszem két klasszikus Nescafés üvegre (a fûszereink vannak abban), akkor talán látni is fogok valamit a bõrök tisztításakor.

Elõkerült a gáz forrasztólámpa is, mint leghûségesebb társam a különféle bõrök tisztításánál. Elkezdtem hát vakargatni, pörzsölni az amúgy meglepõen tiszta lábakat. Nem is tartott sokáig, de nem fotóztam le minden egyes darabot. Csak azt nem értem, miért kell azokat a lábakat fûrésszel feldarabolni? Én is fel tudnám vágni, vagy a fõzés alatt szétesik az magától is.

Gyorsan bédobtam a füstölt csilit is a lábasba - úgyis ott tölti majd az éjszakát. Beleszórtam a pirospaprikát is.

Ezt a Farkas Andris féle paprikát Süllõcske mutatta be nekem, és beleszerettem. Fantasztikus aroma, szín és íz jellemzi. Ha netán szeretnétek venni:

Alaposan elkevertem a hagymákkal és elkezdtem a körömdarabokat megpergelni. Hozzáadtam a felkockázott paradicsomot, megsóztam alaposan (késõbb meg is ijedtem, mennyire sós lett, de a szaft végül felvette az egészet). Felöntöttem fél liter vízzel, hogy le ne égjen már az a finom paprika. Rotyogott, kavargattam, majd amikor kicsit már sistergett, akkor feltöltöttem a lábast vízzel, mert imádom a szaftját.

Villany persze továbbra sincs, de legalább a körmök elkezdtek fõddögélni szép lassan. A képeket is csak a zseblámpa fényénél készítettem, nemám vakuval! A kertbe, utcára nem volt hangulatom kibotorkáni esmeg.

Gyerek volt még az este, felkockáztam hát a csülköt is, amit azért betettem a hûtõbe szundikálni.

Szerencsére legújabb könyvem - Kindle Paperwhite - feltöltve állt szolgálatomra a sötétben is. Olvasgattam, majd nyugovóra tértem.

Hajnali három körül már éppen pirkadt, mikor felébredtem. Az áram is megjött, bekevertem hát a csülköt is a pörköltbe, majd egy pár komment elküldése után folytattam a megérdemelt alvásom.

Reggel hétkor késznek itéltem a pörköltet. Volt rajt 2 centi zsír - azt azért lekanalaztam. Elég zsir van a megfőtt részekben is.

Elpakoltam magam után, meghámoztam hármat a sárgakrumpliból és hasábra vágva megfõztem. Nem szégyellem, pörköltet reggeliztem saját csilipasztával felturbózva:)

A kutyát se hanyagoltam el! A nagyobb csontok egyszerûen kiestek a lábakból, azt kapta reggelire.

Meg egy ilyen tányérnyit még másnap is!

A többit bedobozoltam fél literes adagokban, hogy majd lefagyasztom, ha kihült. Még egy 3 decis pörköltszaftos dobozka is kerekedett.

Estére kaptam egy képet, milyen is volt a Hüvösvölgy végállomás a vihar után:

*Az idézetek Arany János: Toldi c. mûvébõl vannak.