Megkésett, mert a képek már Húsvét óta a gépemen vannak, de csak most jutottam el odáig, hogy megénekeljem a húsvéti vacsoránkat. Gyerekeink azon halmaza, amely Magyarországon van, eljön Húsvét szombatján egy sonkavacsorára, vasárnap valami fínom ebédre, végül a fiú hétfõn még végiglocsolja az utca lyányait az utcabeli fiúkkal. Szép, ám kihalófélben lévõ hagyomány. A szombat a sonkáé és a töltött tojásé sok-sok friss zöldséggel és természetesen csípõs tormával.
Idén magamra vállaltam az egész elkészítését. Elõször is a kispiacon a kedvenc fóti hentesünktõl vettem egy füstölt tarját. Négyünknek egy sonka sok, de a tarja pont jó méret, meg szaftosabb is. Vettem egy szép nagy tormát is.
Még pénteken beáztattam fél napra a füstölt húst sok vízbe, hogy a só egy részét kioldjam belõle. Kérdezte is a fiam, hogy a húsnak miért kell mindig levágni a végét. Most mondhatnám, hogy már a nagyanyám is levágta, de az nem volna igaz. Csak nem fért bele a fazékba :) Az áztatás után rászórtam egy adag pácfûszert (babér, borókabogyó, bors, koriander, fokhagyma), és a teraszon a legkisebb teljesítményen fõztem 6 órát. A lében hagytam kihülni.
Szombat reggel nekiálltam a tormának. Szép napos, szellõs idõ volt. Kimentem hát a teraszra lereszelni, mert nem vagyok mazohista. Szûk félóra alatt könnyek nélkül elõállt az ecetes torma fõ alkotó eleme. Ez a Microplane reszelõ egy gyöngyszem! Egyenletes finom forgácsok lettek a tormából.
Gyorsan összeszedtem a hozzávalókat:
- 20 dkg reszelt torma
- 2 ek cukor
- 1 ek só
- 6 ek vörösborecet
- 6 ek langyos víz
- 2 ek fûszeres olivaolaj
A cukrot, sót feloldottam a vizes ecetben, mejd belekevertem az olajat is.
Beleöntöttem az egészet a tormareszelékbe, alaposan összekevertem és letakartam, hogy el ne vesszen a csípõssége még véletlenül sem. Ha kevésbé csípőset akarsz készíteni, használj forró ecetes lét (mikróban forrósítsd fel). Azzal elveszed az erejét!
A sonkához ilyentájt töltött tojást eszünk. Általában a kicsilyány készíti, de most ezt is én raktam össze. Kellett hozzá fûszeres, sűrű tartármártás:
- 25 dkg majonéz
- 25 dkg 25%-os szupertejfel
- 3 ek jó mustár (a félegyházit mi nagyon szeretjük)
- 1/2 citrom leve
- 1 dl fehérbor
- 1/4 szerecsendió frissen reszelve
- 2 ek cukor
- sok tekerés bors
Az összetevõket egy tálba tettem, a szerecsendiót ráreszeltem, tekertem vagy nyolcat a borsdarálón is. Jól eldolgoztam. Kerestem hozzá kis fehérbort, de nem találtam nyitott üveget, így az elmaradt.
Kellett természetesen még:
- 18 keménytojás
- 3 ek a tartármártásból
- 1 csokor petrezselyemzöld
- maroknyi snidling
- mustár izlés szerint
- 2 ek kapribogyó
- friss kakukkfü, bazsalikomlevél
A fûszereket frissen szedtem a bokrokról és felaprítottam. A kapribogyót is megkaszaboltam. A keménytojásokat a vizespoharas módszerrel villámgyorsan meghámoztam és kettészeltem. A friss, solymári tojások nagyrésze duplapetéjû volt - külön szerencse! A sárgáját egy fémtálba szedtem, a fél fehérjéket pedig tartármártás ágyba helyeztem.
A fenti 3 féltojáson kívül is volt még - az a kistepsibe ment.
A tojások sárgáját villával összetörtem. Hozzákevertem a zöldfûszerek nagyját, valamint a tartármártást, hogy ne legyen olyan száraz. Ez alkalommal Dijoni mustárt kevertem bele 1 púpozott evõkanálnyit.
Lustaságom gyõzedelmeskedett, ezért nem kerestem habzacskót a töltelék kinyomásához (pedig azzal szebb lett volna). Egy kis maradék snidlinggel is megszórtam.
A kihült füstöltet kivettem a lébõl, felszeleteltem kb fél centi vastag szeletekre.
Feleségem szépen megterített - volt az asztalon minden, mi szem-szájnak ingere.
A torma kiemelkedõen csípõsre sikeredett, de a család nagyon élvezte. A tojásból is sok fogyott. A sonkából csomagoltam mindkét gyereknek, meg a csodahüttõnek is a levébe visszatéve.
A maradék sonkalevet besürítettem, hogy lefagyasztom, de az biz még -24C-on is folyékony volt a sok só miatt. Kitettem hát kisüvegbe, hogy legközelebb majd azzal sózom a sárgaborsó fõzeléket!