Ettõl bizony sokan lilát kapnak, visszaemlékezve gyerekkorunk közétkeztetéseire. Akkoriban ez sok-sok sûrû malterral összeragasztott sárgarépa kockákat takart. Én viszont szerettem. Nem tehetek róla. Friss sárgarépa nyáron van, de legjobb lenne az elsõbõl fõzni, ami megjelenik a piacon. Az az igazán édes!

Feleségem hozott 5 monstre répát, hogy amíg õ gólyatáboroztat, addig fõzzek magamnak fõzeléket. Õ nem szereti. Ezt se.

Nézegettem a weben, milyen extra ötletekkel állnak elő különféle kukták, de amit sárgarépafőzelék címen előadnak, az katasztrófa. Tízből kilenc úgy kezdi, hogy reszeld le a répát. Innentől nem is olvastam tovább. A tizedik nagyjából úgy írta le, mint alább következik.

Akkor elõ a hozzávalókkal:

• 1 kg sárgarépa
• 3 deka vaj
• 1 dl tejszín
• 2 dl tej
• csirkealaplé vagy víz
• 1 csokor petrezselyemlevél
• 1 csapott evõkanál liszt
• só

Ezek igencsak monstre répák, jobban örültem volna kis véknyaknak, dehát ajándék lónak ...

Felkockáztam a sárgarépát ahogy sikerül alapon.

Beledobtam a kedvenc tottyos lábaskámba a vajat, amit alaposan felhevítettem. beleszórtam a sárgarépakockákat, valamint egy evõkanál kristálycukrot is, mert a répát nem találtam igazán édesnek. Ezt megpróbáltam lepirítani, de nem sok sikerrel, mert rengeteg vizet engedett. Viszont cserébe valamennyire megpárolódott.

Ekkor stauboltam (meghintettem liszttel és lepirítottam kicsit). A csapott evõkanál liszt elég kevés, de nem akartam maltert, de kis sürítés az kell neki. Beleöntöttem a deci tejszínt, beletettem a csirke alaplevet, ami még mindig fagyos volt, felöntöttem annyi tejjel, hogy ellepje és lassú tûzön fõztem.

Harminc percem volt, hogy felaprítsam a petrezselymet és kisüssek magamnak két tükörtojást. A petrezselymet belekevertem a fõzelékbe, alaposan megsóztam, mert a só és a cukor szeretik egymást.

A szomszédasszonynak is adtam egy tányérral a kerítés felett - kisgyerek kora óta nem evett :)