Jól van má'! Végül is az, nem? No de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe. Menjünk csak vissza Ádám-Évához.
Úgy volt, hogy kellett egy falinaptár. Hogy jön ez most ide? Elmondom sorjában.
Szóval naptár kellett, fali. Van ugyan naptár a komputerben, és a nem olyan nagyon okos telefonomban is, de én a falit szeretem. Ott lóg a konyhában, főzés közben elég egy pillantás rá, hogy megtervezzem a tennivalókat. Könnyen át tudom tekinteni, valahogy sokkal jobban látom magam előtt a napokat, és nem utolsó sorban a névnapokból is napra kész vagyok. Tavaly volt céges, nem egy nagy szám, de a célnak megfelelt. Olybá tűnik, idén szegényebb lett az eklézsia, nem futotta naptárra. Január végén valamelyik jótét lélek behozta a céghez az összes szórólapot, amit belehánytak a postaládájába, és letette a kávézó asztalára. Egyedül reggeliztem, belelapoztam. Az egyik városszéli hiper féláron kínálta a 2016-os naptárakat. Egyik este - mivel a napi sétám során éppen útba esett (alig 4 km ide) - beugrottam megnézni a választékot. Végigböngésztem a legvalószínűbb helyeket az áruházban, de egy fia naptárat nem leltem. Elkaptam egy arra tébláboló hölgyet, és nekiszegeztem a kérdést:
- Tessék mondani, az akciós naptárak merre vannak?
Nyomban nekiállt keresgélni, én meg követtem. Három perc eredménytelen kutatás után megkérdeztem: - Nem lehet, hogy elfogyott?
- Ó, biztosan nem, ma is hoztak ki a raktárból.
Egy darabig még minden eredmény nélkül bolyongtunk, aztán bocsánatot kért és nagy sebességgel leborított. Mentem még egy kört a potenciális célterületen - tök eredménytelenül -, aztán elkaptam egy másik formaruhást. Egyből vele kellett volna kezdeni, magabiztosan vezetett egy állványhoz, ahol 3 (három) darab falinaptár hevert. Összesen. Hungarikum 2016, az elején olyan gusztusosan fényképezett paprikákkal, hogy majdnem megnyaltam. Ára 1995 Forint. Mármint a félára. Ennyi pénzért egészen biztosan nem veszek naptárat, még ha a Nigella Lawson pózol rajta pucéron, kezében egy öklömnyi szarvasgombával se. Akkor inkább megszerkesztem excelben vagy letöltök egyet, és kinyomtatom. Vettem egy kiló citromot, aztán jó nagy kerülővel hazaporoszkáltam (ha már séta).
Egy hétre rá egy hatalmas falinaptárat találtam az asztalon. Ágnes hozta, cserébe a múltkori teljes kiőrlésű széles metéltért, amit kóstolóba vittem neki. A naptárat az egyik nagy magyar tésztagyártó cég adta ki, minden hónapra egy tésztás fogással kedveskedve, természetesen a saját termékek felhasználását előnyben részesítve. Ki is lógattam a konyhában, de előtte még elolvastam a januári receptet.
Kelkáposztás, húsos rakott tészta. Egészen jól hangzott, eltekintve a végén hozzábiggyesztett paradicsomos ragutól, ami szerintem abszolút nem illik az ételhez. Rákerestem a receptre tésztagyár honlapján (hogy be tudjam linkelni), érdekes módon, ezen a néven már egy egészen más verzió szerepel. Lehet, valaki megfőzte az eredetit, és rájött, hogy nem igazán szerencsés összeállítás. Az eredetiben a széles metélthez kockára vágja a káposztát, az újnál kockatésztát használ, de már nem vegyíti előre a káposztával és a paradicsomos ragut is hanyagolja.
Most hétvégén eljött az alkalom, megfőztem, a böjtre való tekintettel (és természetesen, közkívánatra) szejtánnal.