A fõfogást ennél grandiózusabbra terveztem, de a fiam csak egyedül tudott jönni, a kicsilyány is az esti fellépésére készült, ezért feleségem beevezett oldalról, hogy legyen fasírt.
A zölborsófõzelék már csak a szájhagyomány miatt is kötelezõ volt hozzá :)
Nagyon szerettem volna már megfõzni azt a gyönyörû fácánt, amit ajándékba kaptunk egy nagyon jó barátunktól. Mivel fiam húslevesbolond (én is), ezért mára ezt a levest szántam. Most, hogy a sertés áfája lement, nem körömpörköltet kell fõzni (az továbbra is pimaszul drága maradt), hanem darálthúst venni, és abból dolgozni. A menü döntés után nyakamba vettem a környék hiperjeit, mivel rendes húsbolt csak egy van Solymáron, és az sem áll teljesen a helyzet magaslatán. Összeszedtem minden hozzávalót.
A fácánleveshez (a vadászok szerint sok zöldség kell...):
- 1 szép tisztított fácán sörétek nélkül (áldja az ég a forrását)
- 3 fehérgyökér
- 8 kis sárgarépa
- 2/3 zellergumó
- 1/3 karaláb
- 1 nagyobb rózsa egy nagy karfiolból
- 1 hüvelyknyi gyömbér
- 1 kisebb vereshagyma
- 2 kis paradicsom
- 1/4 TV paprika
- 5 dkg mirelit zöldborsó
- 3 nagyobb kelkáposztalevél
- 1 csokor petrezselyem
- 3 szem borókabogyó
- só, bors
- cérnametélt
A csontalapléhez:
- 1,5 kg marhacsont (hogy a kutya is kapjon enni, mert a fácánból legfeljebb a lecsupaszított csontot kapja)
- 1 kg csirkemellcsont
- 1/3 zeller
- 1 fehérgyökér
- bors, szerecsendióvirág, szegfübors
Erról nincs kép, és már elõzõ nap este feltettem a teraszon az új indukciós rezsóra (az elõzõ végülis feladta - az ELMÜnek kellett fõbiztosítékot cserélne, mert azt is leverte ...) Dehát nem egy nagy ügy alaplét fõzni, csak nem szabad elfeledni a legfontosabb alapszabályt: NEM SÓZNI! Ugyanis én általában nagyobb mennyiséget készítek, amit azután ötödére besürítek, hogy beférjen a csodahüttõbe is. A sós sürítmény viszont nem fagy meg. Nagyon jó fehércsontokat sikerült szerezni, mert a marha térgye kalácsán kívül olyan lapos porcot kaptam, amin volt ín és kevés hús is, de teljesen átfõtt, így a macskának is jutott vacsora. 6 órát rotyogott a lé, mielõtt elaludtam. Reggelre kelve könnyedén lezsíroztam a Hajdu Laci féle villás technikával ... Levettem belõle 2 litert a leveshez, a többit besürítettem és lefagyasztottam.
A madár összes alkatrészét a szárnya hegyitõl a feje búbjáig betettem a nagyfazékba hideg vízbe, hogy bőven ellepje. Megkapta még a hagymát és a lehámozott gyömbért is. Nagyon kis lángon óvatosan felforraltam, majd fõztem vagy 2 órát. Ekkor hozzáadtam a karfiol, zöldborsó és sárgarépa kivételével minden zöldséget. Fõtt további 2 órát.
Amíg a leves fõtt, nekiálltam a zöldborsófõzeléknek is:
- 1,2 kg mirelit zöldborsó
- 3,5 dl tej
- 5 dkg vaj
- 2 dkg liszt
- 1 csokor petrezselyem
- 1 kávéskanál cukor
- 1 merõkanál csontalaplé (még mielõtt besürítettem)
- só
A cukrot felolvasztottam a forró vajon, majd a fagyott zöldborsót a tetejibe halmoztam. Meg is sóztam, hogy gyorsabbal kiolvadjon. Amikor már puhult a borsó, megszórtam a liszttel, és lepirítottam (stauboltam). Felöntöttem a csontlével és a tejjel.
Vasplatnin lassan felforraltam, hozzáadtam még egy kis sót, és a petrezselymet apróra vágva. Azonnyomban le is oltottam alatta a lángot - a petrezselyem így is megfõ egy kicsit.
A leves is megfõtt.
Felöntöttem a félretett csontlével és besóztam rendesen. Csak a karfiol, zöldborsó és a sárgarépa volt hátra (meg egy kelkáposzta levél, amin a zöldborsó pihent:), hogy átfõjön.
Már az elõbbiekben is jutott idõ a fasírtgolyók elkészítésére, amihez kellett:
- 1 kg darált disznócomb (80%-os hústartalom, bár én a zsírosabbat jobban szeretem)
- 0,5 kg háromszor darált marha (mert az volt a boltban)
- 3 tojás
- 15 dkg házi prézli
- 2 dl tej
- 2 közepes vereshagyma
- kis csokor petrezselyem
- 3 kávéskanál kevésbé csípõs csilikrém
- 2 kávéskanál pirospaprika
- 3 dkg szalonna
- só,bors,majoránna
A prézlit felöntöttem a tejjel. Rápakoltam a szétcincált darált húsok harmadát, egy tojás és egy jó adag fûszert.
A szalonna kiolvasztott zsírjára apróra vágtam a hagymát, ahol megpirítottam (nem dinszteltem!), és a végén lehûtöttem, nehogy megfõzze a tojást a keverékben. Belekevertem a további tojásokkal és még fûszerekkel a húspépbe.
Hozzáadtam a maradék húst is, és kis kacsómmal összemaszáltam. Egyszer készítettem fasírtot robotgéppel. Nemis: kétszer! Elõször és utoljára! Annyira szétkente, mintha párizsi lenne a hús ... A végleges keveréshez azért bevetettem a fakanalat is.
Prézlis kézzel evõkanálnyi adagokból gombócokat formáltam, jó sokat.
Befutott a fiam, aki mindjárt le is csapott a fácán fél mellére.
Pedig a fasírt még odakinn sült az indukcióson. Csodás napsütés, 16C meleg - ideális a kinti fõzéshez.
Én is hozzáfértem a fazékhoz végre. A petrezselyemrõl lebontottam a fõzõspárgát, és hamm, bekaptam (nem a madzagot!)
Jutott még mája, szárnya és szíve is.
Persze volt még hely a gyomorban a fasírtnak is, amihez egy kis csípõs ketchupot (Felix márka) ettünk, mert az jó.
A fiammal küldtünk a kislyánynak is, éhen ne haljon. Így azután még szépen maradt kettőnknek másnapra egy-egy rendesebb adag.
A fácán nagyon finom levest ad, majdnem olyan finomat, mint a gyöngytyúk! A húsából lehetett volna valami főételt készíteni, de inkább megettük levesbetétnek :)