Csak megtaláltam a témába vágó fotókat, amik még Nashuában készültek az õszön, rövid látogatásom alatt. A nagylyány túrógombócot kért, én meg a kedvenc thai éttermem szerdai levesét próbáltam reprodukálni (immáron a pincér segítségével, aki elárulta az édeskés íz forrását).

A túrógombócot már egyszer posztoltam, de bemutatnám, hogy ette meg az unokám is, ezért most is leírom a készítését. A levest meg sok éven át ettem szerdánként a Giant of Siam Thai étteremben, Nashuában. A hét napjain különbözõ levesek voltak, de az azonos napokon mindig ugyanolyan, és a szerdai levest nagyon szerettem.

Az összetevõi majdnem megegyeznek egy nagyon könnyû csibelevesével, az adagok viszont nagyon kicsik - alig pár kanál az egész:

• 1/2 csirkemellfilé
• 2 kicsi sárgarépa
• picike zellergumó
• 1 salotta hagyma (mogyoróhagyma)
• 1 kicsi szárított gyömbér
• 1 aszalt csempészett fehérrépa (odaát nincs petrezselyem gyökér!)
• 1 Serrano csili
• 1 lime leve, kis héja
• 3 ananászkarika befõttbõl

A mellhúst felaprítottam kis kockákra, majd 1 liter vízbe tettem fel fõni kis sóval. Hozzáadtam a felkarikázott répa nagyját, a zellert, és a lime héjából egy darabot. Nameg ott figyel a lábasban a gyömbérdarabka is! A fazékba dobtam még 5 szál sáfrányt, hogy valami színe legyen a lének. A szárított gyökeret is beleraktam, az íz benne van - jöjjön ki belõle. Az egészet fõztem vagy másfél órát, ami alatt felvágtam az ananászt, a sárgarépa maradékát és a salotta hagymát kicsire. A fokhagymát végül nem tettem a levesbe ... Végül leszûrtem a levet egy finom szitán keresztül, és átköltöztettem egy kisebb edénybe - kellett a fazék.

Beletettem az ananász és sárgarépaszeleteket, majd fõztem pár percig, hogy a répa még puha maradjon, de az ízek összeérjenek - kb 5 perc. A lime levével és sóval állítottam be az ízegyensúlyt - az ananász adta hozzá az édeset. Ha csak magamnak főzném, biztos lenne egy kis gomba is benne ...

Az unokám kivételével mindenki tányérjába tettem egy csipetnyit a hagymából és a csilibõl.

Erre kanalaztam rá a forró levest.

Közben persze készült a túrógombóc, ami egy elég egyszerû fogás. Egyetlen alkatrésze hiánycikk csak az egész világon: a túró!

• 1/2 kg túró (az USA-ban a Farmer Cheese áll a legközelebb a mi túrónkhoz, így hagyma is megfőzheti)
• 1 nagy pohár tejfel
• 5 dkg cukor
• 8 dkg gríz (búzadara - Cream of Wheat)
• 1 citrom
• 3 tojás
• vaj
• mandulaforgács a díszítéshez

Szétválasztottam a tojásokat sárgájára és fehérjére. A sárgáját kikevertem 3 deka cukorral és 2 kanál vajjal. A keveréket a túróhoz adtam a grízzel együtt.

A fehérjét félkemény habbá vertem és beleforgattam a tojásos túróba. Utólag jutott eszembe, hogy egy kis citromhéj is jó lenne bele, hamár biocitrom van itthon :) A masszát hagytam vagy fél órát pihenni, hogy a gríz felszívjon valamennyi nedvességet és megduzzadjon.

Már csak az öntet volt hátra. A citrom levébe belekevertem a maradék 2 deka cukrot. Beleöntöttem a tejfelt, majd ebbe is tettem citromhéjat az elõbbi sikeren felbuzdulva.

Egy kétliteres jénait tettem fel pici lángra, és egy evõkanál vajat olvasztottam benne - ide jön a megfőtt gombóc. A túrómasszából vizes kézzel kis gombócokat formáltam, amit azután egy tányéron gyûjtögettem a vaj társaságában, míg felforrt a víz.

Kb 3-4 percig fõztem a kis gombócokat, majd átkanalaztam a forró vajra. A további gombócok is ide kerültek, némi vaj hozzáadásával, hogy szépen csuszkáljanak az edényben.

Mindenkinek adtam hármat kezdetnek. Prézli nélkül, csak a citromos-cukros tejfellel megbolondítva és mandulapehellyel díszítve.

Legjobban az unokámnak izlett! Megevett egy tányérka levest (csili nélkül), majd gombócokat számolatlanul ...