Két honya megy a sivatagban. Meglátnak egy kopasz honyát. Megszólal az egyik honya:
Nézd má', egy tar honya.
Oké. Tudom. Igen szar.
Múltkoriban szóba került a tarhonya, és gyorsan két táborra szakadt a csapat. Az egyik a gépit kultiválja, a másik csak a kézi készítésűt eszi. Én magam úgy vélem, mindegy, igazán az alapanyag számít. Jó jó, a kézi tészta dorozmás felülete több szaftot képes felvenni, de aztán kábé ennyi. Arról nem is beszélve, hogy a "kézi" tarhonyában nagyjából annyi kézi munka lehet, hogy egy melós kézzel üríti a lisztes zsákot a gépbe, és az ügyes masina rücskös rögöket potyogtat a sznobok legnagyobb örömére. Persze, van kézi tarhonya, de az nem fog kijönni kilónként 500 forintból. Akkor sem, ha csak négy tojásos. Mióta magam készítem a tésztát, rájöttem, hogy az a két óra, ami 60 deka metélt vagy kockatészta elkészítéséhez kell, többet nyom a latban, mint az, hogy 6 vagy 10 tojást teszek bele (35 Ft-os, L-es tojás). A minimálbérnek számító 639 forintos órabérnél is horror összeg jönne ki. Egyszerre fél kiló liszttel szoktam dolgozni, ennyivel lehet kényelmesen bánni, és ennyi el is fér (teszem azt, kinyújtva) a rendelkezésre álló helyen.
Ahogy - szokás szerint - nekiestem, aztán utánanéztem a dolognak, kiviláglott, hogy milyen gazdag kultúrája is van a tésztakészítésnek, nekem dunántúli gyereknek ez újdonság volt. Az mindjárt kiderült, hogy nem úgy kell (kellene) csinálni, ahogy én. A tojásokkal is túlzásba estem, de ugyebár nálam a 10 tojásos tészta az alap. (Ebben a műfajban lehetetlen.) Állítólag 6 tojás felett nem lehet puhára főzni. Az is nyilvánvaló lett, hogy én az ún. vegyes tarhonyát készítettem, ami az apró- és az öreg tarhonya keveréke, mert az ördög öreganyja vesződjön még azzal, hogy kétfelé rostálja, ennyiből nem lenne egy épkézláb adag.
Szóval előttem volt a kihívás, a tésztát szeretem, készíteni is, enni is, a tarhonyát pláne, tehát lett kézi tarhonya a magam módján.
Hozzávalók:
- 33 dkg búzafinomliszt
- 3 db L-es tojás
- egy teáskanál/5 g (lemérve) só
30 dkg lisztbe beleütöttem a tojásokat, sóztam, és összegyúrtam. Az nagyon hamar nyilvánvaló lett, hogy így nem lesz jó. Ahhoz, hogy reszelni lehessen, keményebb tészta kell. További három deka lisztet adtam hozzá. Mint látszik, 9,090909090909 tojásos tésztát készítettem.
Gyúrtam hát megint, gyúrtam feszt, rohadt nehezen akart összeállni.
Fóliába tekertem, és pihentettem fél órát. Mármint a fáradt kezeimet.
Négyfelé vágtam, alaposan beliszteztem.
Elővettem a kockareszelőt. Az öregebbik részén reszeltem le. A marokra fogott tésztát végigtoltam a reszelőn, alaposan rányomva azt. Utána húztam rajta párat a tésztával visszafelé, lesepertem a darabokat, majd a belsején is végighúztam a gombócot.
A deszka fölött haladva beterítettem a reszelt tésztával.
Mikor összejött egy adag, alaposan megszórtam liszttel, aztán a deszka középére sepertem a tésztadarabokat. Felmarkoltam és a tenyerem között sodorva gömbölyítettem rajtuk valamennyit. Az öregebb rögöket és az összeragadt darabokat szétcsipkedtem.
Kiterítve három napig szárítottam (nincs még olyan jó idő, biztosra mentem), 40 deka lett.
Pénteken korábban leléphettünk, neki is láttam főzni, ne legyen rá gond a hétvégén, tudjak a kertben tüsténkedni, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. Böjt ide, én bizony zsírt olvasztottam egy vastag aljú lábosban a tarhonya alá. Jobban bírja a magas hőmérsékletű sütést, és az íze is jobb. (Ha nettebb leszek, majd megkorbácsolom magam.)
Sűrűn kevergetve jól megpirítottam a tarhonyát.
Kétszeres mennyiségű, forrásban lévő vízzel felöntöttem. Volt is haddelhadd, fortyogott, akár az Etna. Igazából egy jó húslét, vagy zöldségalaplét lett volna célszerű használni, de éppen egyik sem volt kéznél. Lefedtem, és bevágtam az előmelegített sütőbe.
Igen sok idő kellett neki. Nagyjából kétszer annyi idő alatt (40 perc) szívta fel a levet, és puhult meg, mint a bolti tarhonya, igen jó öreg szemű lett. A tűzhely tetején lefedve még pihentettem egy darabig, közben párszor átkevertem.
Végül nem lett igaza a vészmadaraknak, a tészta éppen elég puha lett. Finom volt, egy kis lecsót olvasztottam ki hozzá. Jó falat ez a házi kopasz honya, de azért odébb lesz, hogy megint nekilássak.