Meglátogattam Kistesót. Mohamednek néha meg kell emelnie a seggét, ha már a hegy nem hajlandó mozdulni, ugye.
Kaptam egy kávét, kényelembe helyeztem magam a konyhaasztalnál.
- Rendeltem házikolbászt egy kollégától, viszel belőle? - kérdezte.
- Persze.
Nyisszantott egy darabot, fóliába tekerte. Közben előkeveredett Öcskös is.
- Van kolbász, viszel? - kérdezte Ő is.
Kezdett valami igen gyanús lenni.
- Ugyan, vágj már egy karikát belőle, hadd kóstolom - mondtam.
Vágott, megízleltem. Elsőre igen sós volt. Ez mondjuk annyira nem lepett meg, a legtöbb más által készített étel sós nekem. Aztán megjött a fokhagyma is, elég töményen. Szóval, itt volt a kutya elásva, nagyjából úgy szeretik a fokhagymát, mint Nosferatu. Annyira nagy baj azért nem volt vele, csak elfogy - gondoltam.
Kedden aztán vidékre szólított a dolgom, egész napra. Rákérdeztem, mit főznek aznap. Babgulyás füstölt csülökkel és darás tészta. A darás tésztával nincs bajom, de a leves háromfázisú köszvénygenerátor a marhahús, a hüvelyes és a füstölt hús miatt. Ez tehát ugrott, maradt a hazai. Eszembe jutott a kolbász, és már ki is ötlöttem, mi lesz belőle. Egy kevés sajttal dúsítva kiflibe töltöm, pár almával meglesz az útravaló és még vacsorára is jut belőle.