Felvitte az Isten a dolgomat. Rám lőcsölték a koszorúk beszerzését ezért hetente legalább egyszer hivatalból el kell mennem a piacra a virágboltba. Munkaidőben, szolgálati autóval, sofőrrel mint az Urak. És ha már ott vagyok...
Legutóbb is mentem egy kanyart, csak hogy megnézzem a választékot. Belefutottam N-be, a sokat próbált zöldségnepperbe. Kicsit eldiskuráltunk, közben szemléltük a piaci naphoz képest kissé lagymatag forgalmat.
- Nem akarsz lecsót főzni? -kérdezte.
- Végülis... - még szép, hogy akartam.
- Gyere, adok paprikát.
Mentem.
- Szatyrom nincs ám, csak számláért jöttem be - mondtam.
Előkapott egy műanyag narancsos rekeszt az egyik pult alól. Belerakott négy hálónyi paprikát.
- Padlizsán kell?
- Jöhet.
Beledobott vagy négyet abból is, kicsit már imitt-amott kérdéses volt a gyümölcs, de krémnek még használható. Megfejelte néhány csokor újhagymával, éppen tele lett a láda.
Megköszöntem, elköszöntem, aztán húztam vissza GDP-t lapátolni.
A serény munka közepette elkezdtem törni a fejem, mi legyen a paprikából. Fele paprika megy Kistesónak a padlizsánnal együtt. Lecsó, az ugye adja magát, de az magában sovány lesz hétvégi menünek. Legyen lecsós szelet, olyat még úgysem főztem, rossz meg nem lehet.
Nem is volt az.
Hozzávalók:
- 1,5-2 kg paprika
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 2-3 dl házi paradicsomlé
- 2 púpozott evőkanál paradicsompüré
- pirospaprika
- házi paradicsompüré
- 60 dkg sertéshús szelet (én combot használtam, de karaj vagy tarja is jó)
- 20 dkg szalonna
- só
- bors
- liszt
Meglepően szép, csaknem csemegeszalonna minőségű kenyérszalonnát kaptam a boltban, kenyérszalonna árban.
A szalonnát felcsíkoztam és kisütöttem a zsírját.
A húst kissé kiklopfoltam, sóztam és borsoztam. A paprikát ujjnyi széles csíkokra vágtam.
Az már látszott, hogy egy edényben nem tudom elkészíteni az ételt, mert nincs elég nagy serpenyőm a célra. Két edényben bonyolódott a procedúra.
A kisült szalonnapörcöt kiszedegettem. A húst lisztbe forgattam és három részletben kisütöttem a szalonnazsírban. A kisült szeleteket félreraktam.
A megmaradt zsírt átöntöttem egy nagyobb lábosba és pirítani kezdtem benne a laskára vágott vöröshagymát.
Közben a serpenyőbe öntöttem két deci vizet, és felforraltam. Folyamatosan kevergetve felkapartam az összes lesült finomságot.
A lábost félrehúztam a lángról, megpaprikáztam és felöntöttem a szafttal.
Visszatéve a lángra hozzáadtam a paradicsomlét és -pürét és a paprikakrémet. Kicsit összefőztem.
Beletettem a paprikát, összeforgattam és fedő alatt párolni kezdtem.
Mikor kisséösszeesett a paprika, belekevertem a szalonnapörcöt és a kisült húst beleágyaztam a lecsóba. Kóstoltam, utána sóztam és készre pároltam.
Párolt rizst adtam mellé.
Megint nagyon jót főztem. Sűrű ízes szaftja szottya lett, a rizst bőven át tudtam itatni vele. A hús kellőképpen megpuhult, ugyanakkor a paprika roppanós maradt. A rizs ideális köret volt hozzá, ugyan az utolsó adaghoz nem jutott, azt kénytelen voltam kenyérrel enni. Még szerencse, hogy volt itthon.
