Asztalos Lacival a kedvenc kávézómban szoktam összefutni esténként. Bár a törzsközönség gyakran összejön az Egységben, legfeljebb egymás keresztnevét tudjuk, ehhez ragasztunk valamilyen ragadványnevet. Így lett szabó Józsi, aki tényleg szabó, debreceni Imi, buszos Feri, meg a Vasutas - akinek még a keresztnevét sem használjuk - szintén Józsi. Laci igazi jó kedélyű nagydarab magyar gyerek. Szeret jókat enni, nagyokat inni, és szeret az ételekről és a főzésről beszélgetni. Amúgy aranykezű mester, ki sem látszik a munkából, főként bútorokat készít és belsőépítészeti munkákat végez. Véletlenül se gondoljon valaki pozdorjából csavarozott konyhabútorra vagy szekrénysorra. Olyan fákkal dolgozik, sokszor a gugliban kell rákeresnem. (Tőle van a massarandubából készült vágódeszkám.) Nemrég például egy milliárdos súlyosan Jack Sparrow-függő gyermekének készített gyermekszobát. Egy kalózhajó hídját építette meg a szobában, kötélzettel, kormánykerékkel, ágyúval. Szóval, nem fabrikettel gurigázik. Mikor talákozunk, elmesélem neki, mit főztem éppen és tippeket adok, mit főzzön másnap. A bérelt műhelyében folyton ég egy hulladékfával táplált kályha (elég nagy hodály), a tetején pedig egy serpenyőben főzőcskél, mikor ideje engedi. Balaton-parti gyerekként a borászat, legalább is a borok a kedvenc témája. Gyakran hoz nekem könyveket a témában, mint a Pincétől az asztalig vagy a Balatoni borgasztronómia. (Ez utóbbiról majd még bővebben szólok.) Legutóbb aztán egy ritka kinccsel lepett meg. Özvegy Jakab Mihályné, született Karácsony Vilma könyve, azaz Vilma néni háztartási tanácsadója. A mű a háztartási-háztáji tudnivalók mellett szakácskönyv is egyben.
1956-ban jelent meg először százezer példányban és hihetetlen gyorsasággal elfogyott. Az októberi események miatt az újabb kiadás csak 1958-ban jelent meg, immár kibővített formában, Vilma néni újabb háztartási tanácsadója címmel.
A könyv kitűnő korrajz, remekül el lehet általa képzelni, milyen lehetett az élet hatvan évvel ezelőtt. A tanácsok többsége ma már megmosolyogtat minket, ettől függetlenül élvezetes olvasmány. Arról nem is beszélve, hogy jó pár olyan receptet találtam, amelyet eddig hiába kerestem. (Nem mintha gondban lennék az Internetes keresők használatával, csak éppen még a keresett étel nevét sem tudtam, a leírásból jöttem rá, hogy éppen arról van szó.)