Olyan szép marhanyakat kaptam, hogy kishíján megszólal! Minden egyes izomköteg külön mozog, csillog és puha! Ezt okvetlenül megsütöm kis falatkákra.

Köreten sokat törtem a fejem, míg meg nem láttam a "csodahüttőben" a Parajporciók elnevezésű mirelit spenótleveleket. Már amúgy is hiányzik a spenót, akkor legyen ez a köret.

A marhanyakat egy erőteljes pácban akartam marinálni, hogy puhuljon (mert azért ez nem a marha legpuhább része, bármilyen szép is a tányéron):

• 70 dkg tiszta marhanyak
• 1 tk római kömény (cumin)
• 1 tk kakukkfü
• 1 ek zöldbors
• 1 ek feketebors
• 2 ek Worchestershire szósz
• 1 ek mustár
• 2 ek A1 marinád
• 1 ek sötét szójaszósz
• 1/8 szerecsendió
• 1 tk himalája só
• 1 ek fokhagyma granulátum
• 3 ek ghí és olivaolaj a sütéshez

A szemes fűszereket a miniteflonomban feltettem pirulni. Addig pirítom, míg az egész konyha fűszerillatú (és egy pirinyó füst is megjelenik). Közben a mozsárba reszeltem a szerecsendiót. A megpirított fűszereket és a durva sót is a mozsárba tettem, ahol elmorzsoltam.

Ezután a nedves alkotókat mértem ki egy nagyobb jénai tálba, amibe belefér majd a hús is. Alaposan összekevertem, majd beledolgoztam a mozsárból a száraz fűszereket is.

Felkockáztam a hús kb falatnyi méretűre. Apránként belekevertem a marinádba. Csak a végén jutott eszembe, hogy egy kis fokhagymagranulátum sem ártana bele ...

Most volt időm előkészíteni a spenótot:

• 45 dkg Paraj porciók (leveles)
• 2 dl zsíros habtejszín
• 1 ek majoranna
• 10 tekerés frissen darált bors
• 10 tekerés frissen darált só
• 1 ek kacsamájas zsír
• 2 ek vaj
• 2 girizd fokhagyma
• 1/8 szerecsendió
• 5 dkg darabosra darált mandula a tálaláshoz

A nagyobb serpenyőben felolvasztottam a zsírt és a vajat. A fokhagymát beleszeleteltem, és világosra sütöttem. Rádaráltam a borsot is, majd beletettem a spenót porciókat. Hozzáadtam a majorannát, sót, valamint reszeltem rá szerecsendiót.

A nagy öntöttvas serpenyőbe 2 evőkanál ghí-t és egy kanál olivaolajat tettem. Füstölésig hevítettem, majd beletettem egy rétegnyit a marinált húsból. Főleg sütni akartam, nem párolni a húst.

Ezalatt a spenót is elpárologtatta a levét, felöntöttem hát tejszínnel. Először csak kevesebbel, de feleségem és a kicsilyány meggyőzött, hogy több tejszín kell abba.

A második adag hús is megsült (egy újabb kanál ghível), a spenót is elkészült.

Vettem ki a tányérra a húsból meg a spenótból, és a kóstolás után úgy éreztem, nem fog ártani a spenótra szórt darabos mandula sem :)

Bármilyen szép volt a hús, azért a marhanyak rágós, ezért a falatnyi darabokat is fel kellett vágni (legalábbis nekem, mert a kicsilyánynak pont így izlett).

Finom volt, relatíve kevés munkával nagyon jó ízkombináció jött össze. Nekem különösen izlett a spenóthoz adott mandula ...