Blogkocsma

A múltkori fiaskó után nagy nehezen elszántam magam, hogy újra megpróbálkozzam a Garaeddeok elkészítésével. Úgy gondoltam, megtaláltam a probléma gyökerét, nevezetesen, hogy másféle, ún. ragacsos rizslisztet kell használni hozzá. Annál is inkább aktuális volt a dolog, mivel az Ünnepek alatt eléggé túlzásba vittem a húsevést, kellett valami kímélő menü. Aztán persze nem lett annyira kímélő, kicsiny húst azért csempésztem bele, mégsem vagyok én nyúl, hogy csak zöldséget egyek.
Persze a lelkesedés kevés volt, szokás szerint elbaltáztam kissé a dolgot, de az étel ettől függetlenül jó volt és megint gazdagodtam pár tanulsággal, meg támadt egy ötletem, amit hamarosan le is tesztelek a nyájas olvasókon.

A madarasban jártam és szokás szerint elcsábultam. Most éppen pecsenyekacsa combját árulták vákuumfóliázva akciósan. Ezt otthagyni bűn lenne, be is tettem 8 combot a kosaramba.

Persze ez önmagában még nem elég, kell hájat is venni, hogy legyen miben kisütni. Mivel odahaza volt már két üveg kacsazsír, ezért a változatosság kedvéért most liba testhájat vettem. Ugyanis szeretjük a libazsírt is!

Feleségem ki nem állhatja a gombát, de nekem mindig vesz, ha valahol szépet lát. Így jutottam 4 gyönyörű Portobello gombához. Ez egy roppanós húsú gomba, vastag és kiadós példányokkal.

Azt terveztem, hogy megtöltöm spenótos ordával, de a sors közbeszólt: elfelejtettem kimenni a kispiacra ordáért. Vettem tehát ricottát, mert úgy emlékeztem, hogy hasonlítanak. Felcsörögtem a szomszédokat, hogy jöjjenek gombát vacsorázni - ők szeretik.

A különféle rakott ételek nagy rajongója vagyok. A káposztáé is. Rakott kelt főztem is már számos alkalommal, csűrtem-csavartam is, de savanyú káposztával még nem próbáltam. Az egyik sarokkő maga a káposzta beszerzése volt. Nem tudom, mi lehet mostanában a savanyú káposzta készítőkkel, de jó ideje nem kapok igazán jóízű, hordóból mért, érett árut. Vagy éretlen és csípős, vagy kiérzik rajta az ecet, mert azzal próbálják gyorsítani a folyamatot. Folyton a Nagyvásárcsarnokban átélt csúfos fiaskó jut eszembe, ahol a négy savanyúságosnál kóstolt termékből mind a négy vacak volt. Nálunk a hozzáférhető legjobb káposzta az ábécé előtti zöldségesnél kapható, kilós, zacskós kiszerelésben. Igaz, meg sem közelíti a gyermekkoromban kóstolt káposztát, de errefelé nincs jobb. Jobb híján vettem két zacskóval, aztán majd meglátjuk.
A receptet illetően voltak elképzeléseim, de azért futottam egy kört, hátha kapok valami ihletet. A többség elég unalmas volt, legfeljebb körömmel, csülökkel vagy egyéb extra hozzávalóval próbálták túllicitálni a másikat. Aztán belebotlottam egy receptbe, amely erdélyi módon készült rakott savanyú káposztát ígért. A füstölt szalonnás -kolbászos ízvilág egyből megtetszett, de a majoránnás fűszerezést elvetettem.
Megfőztem, jó lett és szolgált pár tanulsággal a következő alkalomra.

Valahogy még nem főztem pörköltet vörösborral. Mindig féltem, hogy nem puhul meg a hús, vagy savanyú lesz. Most viszont igencsak megkívántam, nekiáltam hát irodalmazni.

Ínyesmester jött a segítségemre: a vörösbort csak a főzés végefelé adjam a pörkölthöz, akkor nem keményedik meg!

Hoppá! Most látom csak, hogy főztem már, sőt posztoltam is majdnem ugyanezt a receptet, és már akkor is az Ínyesmester segített :)

Egyik kedves szomszédunk igencsak finom kocsonyát főz! Az még csak hagyján, de van valami speciális lilahagymasaláta receptje is hozzá, amitől igencsak jó lesz az a kocsonya.

Rendszeresen csereberélünk mindenféle ételt. Kocsonyát, meg tökfőzeléket is ... Főleg az utóbbit!

Vendégposzt kobold63-tól

Portugál misszionáriusok böjti ételéből Japán nemzeti eledele.

A történelem folyamán Japán szigorúan védte határát az idegen befolyás ellen. Kinai kalózok, kereskedők, európiaiak mind ki voltak tiltva. Elöbb utóbb azonban rákényszerültek a külföldi árura, elkezdődött a kereskedők beengedése. Az 1500 évek közepén holland, később portugál kereskedelmi hajók kaptak engedélyt. Portugál misszionáriusok is érkeztek és letelepedtek, velük étkezési szokásaik is. A japánok számára ismeretlen volt a zsiradékban sütés, de megkedvelték a misszionáriusok böjti ételét, a palacsinta szerű tésztába mártott és kisütött tengeri herkentyűket ( ami különben is állandó eledelük volt) és zöldségeket.

A tészta különleges, nem ad vastag bevonatot, ropogós marad sütés után. Készen kapható por formájában, itt én is ezt használtam. Ázsia boltokban valószínűleg megtalálható, de házilag is készíthető. Nagyon fontos, hogy közvetlenül sütés előtt keverjük össze, jeges vizet használva. Sütés folyamán is jeges vízben álljon. Így kevesebb zsiradékot szív fel és ropogós marad .

Régóta kacérkodtam már vele, de valahogy sosem jött össze annyi hal, amennyiből készíteni akartam. Most sem. Ősszel Api meglepett egy szatyor hallal. Volt benne egy kisebb ponty, kilónyi keszeg és öt kárász. A pontyból lé lett, a keszeget ropogósra sütöttem, a kárászt meg elraktam a fagyasztóba és vártam a folytatást. Fűztem két komolyan függő pecás kollégát, hozzanak már vagy tíz kárászt, azzal együtt már lesz egy tepsire való. Sajnos Zednek nem jött össze a kárász, Benzin meg olyan súlyosan rákattant a pergetésre, hogy tán azt sem tudja, hol a többi botja.
Nem volt mese, ezzel a néhány hallal kellett beérnem. Egy kisebb serpenyőben éppen elfértek és nem kellett egy hordó olaj, hogy ellepje. Keresgéltem a receptek közül, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Túl sok fűszert használtak, túl sokat okoskodtak. Végül a Halország ide vonatkozó részében látott receptet vettem alapul. A gázsütőre átszámított főzési időt nem volt könnyű kikalkulálni, de mentem a magam feje után és végül is egészen jól beletrafáltam.

Olyan szép marhanyakat kaptam, hogy kishíján megszólal! Minden egyes izomköteg külön mozog, csillog és puha! Ezt okvetlenül megsütöm kis falatkákra.

Köreten sokat törtem a fejem, míg meg nem láttam a "csodahüttőben" a Parajporciók elnevezésű mirelit spenótleveleket. Már amúgy is hiányzik a spenót, akkor legyen ez a köret.

Vendégposzt Kobold63 konyhájából

Lazacot általában frisset, magunk által fogottat eszünk, de a gondosan lefagyasztott filét is lehet élvezni. Általában grillen készitjük, de most, havasesőben, nem volt kedvem bekapcsolni a készüléket, megpróbáltam a sütőben, öntöttvas lapon elkésziteni.

A kapor nagyon passzol a lazachoz, ebből a szószból, amivel bekenem sütés elött, többet készitek, tálaláskor is mellékelem. Alapnak Miracle Whip-et használtam, a majonéz túl zsirosnak tünt. A képen rizs ecet van, 4,5%-os, bármilyen más fehér ecet használható, ami nem változtat a szósz izén.

Boldog nőnapot kívánunk minden hölgy olvasónknak!

Azt kérték a gyerekek, hogy valami steaket süssek vacsorára rizzsel, mert azt a legkisebb is megeszi. Ezen ne múljék ...

Futás (autózás) a legközelebbi szupermarketbe, ahova én szeretek járni, mert a környéken ott a legszebb a hús és az alaszkai királyrák.

A tél kimutatta a foga fehérjét. Az ablak előtt vízszintesen esett a hó, az utcán fülig bebugyolált emberek iszkoltak sebesen ismeretlen céljuk felé. A spájz szellőzőjében a szél vidáman danászott, néha-néha bele is tutult egy nagyot. Bár a szoba biztonságos melegéből szemléltem a tél tombolását, egy-egy szélrohamnál még a seggem is libabőrös lett. Nincs kecmec, főzni kell valami ízes-tartalmas, lélekmelengető fogást. Egy gazdag levest valami hússal, amit jól megcsípősözve, forrón lehet kanalazni. Előtte egy kupica papramorgó, utána pár pohár bor, csak a rend kedvéért természetesen.
No de miből légyen a leves? Megvan! Bab. Tele van fehérjével, finom és kellő energiát ad.
Főztem hát egy melengető, sűrű bablevest.

Hagymakrémlevest nagyon sokat főzök, mert szeretjük. Volt is már a poszton több változat is, de a mostani a különleges levesbetét miatt került ide.

Ezt szeretném megosztani az olvasókkal.

Találtam a csodahüttőben 2 szép szűzpecsenyét: ki is olvasztottam, hogy feleségemnek egy sovány húsos pecsenyét süssek.

Semmi különleges, csupán egy kis csípős/füstös fűszerkeverék, só és mustár. Általában borssal készítem, de most beugrott ez a csípős valami, gondoltam, miért ne?

Valamelyik főzőműsorban jött szembe ez a szósz. Igazán jól hangzott, legott fel is írtam egy cetlire, hogy majd utánanézzek. Fülöp-szigeteki találmány. Állítólag amerikai turisták vitték magukkal hajdan a szigetekre a ketchupot, a helyieknek ízlett, de mivel akkoriban még nem terjedt el arrafelé a paradicsom, banánból készítették. A másik verzió szerint a Második Világháború terméke, mikor kifogyott az amerikai katonák készlete, a banán volt az egyetlen elérhető alternatíva valami hasonló szósz készítéséhez.
Így vagy úgy, egy misét megért a dolog és nem kellett most sem csalódnom.

Ha a leveles tésztát is házilag készítjük, ér-e ez annyit, mint a próféta papucsába eljuttatott aranyautó?

Szóval elbuktam: egyszer már kellene saját vajastésztát csinálnom (különösen, hogy a környékbeli párbetűsekben csak pálma- vagy kókuszzsírral készített "vajas" tészták vannak ...)

Volt még nagyobb adag akciós vajam, gondoltam kipróbálok valamilyen klasszikus receptet (ráadásul tavaly főztem is be sűrű szilvalekvárt).

A helyi négybetűsben láttam meg ezt a vastag oldalast. Volt rajta zsír is rendesen, de azért csábítónak látszott - hazavittem hát.

Mivel még tél van, lusta vagyok kihámozni a mozdonyt a kabátjából, ezért kicsit utánaolvastam, milyen hőfokon illik szuvidálni az oldalast.

Néha, mikor a magboltban járok a Csarnokban, szoktam venni 10-15 deka kandírozott gyömbért. Többet nem, mert piszok drága, 3800 forint egy kiló. Szépen beosztva elég egy hétig esti nasinak. Múltkoriban elgondolkodtam rajta, miért ne készíthetnék ilyet magam, biztosan olcsóbban kijönne.
Feltúrtam az Internetet a receptúra iránt, volt is káosz rendesen. A főzési idő 2x10-20 perctől - vízcserével - egészen 30 percig változott. Az előbbi nyafogott is, hogy a bolti túl erős neki, így viszont gyengébb lesz. Némelyek a kész produktumot még cukorba forgatták.
Meg kellett találnom a megfelelő kompromisszumot, hogy azért legyen csípős, - különben semmi értelme, ennyi erővel paszternákból is főzhetném -, de puhuljon meg annyira, hogy élvezhető legyen.
Mint annyiszor, most is felesleges volt előre pálcát törni a nekem nem tetsző megoldások felett, a gyakorlat felülírt mindent.
Mostanában 1000 forint körül kapni egy kiló gyömbért felénk, de az egyik nap valamelyik városszéli ötbetűsben jártam, és ötszázé' volt kirakva. Látszott rajta, hogy erősen maradék, - alig lézengett valamennyi a rekesz alján -, de nem volt fonnyadt vagy penészes. Összeguberáltam bő fél kilót a javából, aztán otthon bevágtam a hűtő aljába hétvégéig.
Az eredmény magáért beszél.

Semmi mást nem érdemes a címhez adni, egy igazi Benke Laci bácsi recept. Biztos sokan csináltak már életükben, így nem egy truváj számukra. Azért tán érdemes elolvasni, hátha tanulnak valami újat (az olyanok is, mint a Fickó).

Köretnek tepsis krumplit készítettem hozzá, de ami fontos volt, hogy milyen csirkéből készült. Nos, én még gyerekkoromban úgy tanultam, hogy a jércét kell kirántani. Mostanság olyan nincs is sehol, kivéve néhány udvarban. A boltban broiler csirkét árulnak, aminek csak a melle nagyobb, mint egy egész jérce...

Zárt piacon jártunk, ahol árultak egy nagy adag bazsalikomot gyökerestül. Ez olyan hidroponiás növény volt, mert nem láttam földet a gyökerénél. Hazahoztuk, vízbe tettük, hogy majd lesz sokáig bazsalikom.

Másnapra az egész növény lekonyult. Nem értettem elsőre, hogy mi a baja, mígnem ránéztem a kinti hőmérőre, és -1C volt odakinn. Tegnap sem volt melegebb, amig megtaláltuk a kocsit a parkolóban. A bazsalikom meg 8C alatt megsértődik ...

Magyarán csirke fokhagymás diómártásban. Grúz nemzeti étel. Bazhe néven létezik vörösborecettel vagy gránátalmalével készült változata. Tahinivel főzve a levantei konyha egyik fogása. Az egyik Internetes böngészés közben bukkantam erre az ételre. Az ördög tudja, mit kerestem éppen, mikor a Google feldobta, hogy akik ilyesmit kerestek, azok keresték még ezt és ezt. Mi baj lehet? - gondoltam, megnézegettem sorban őket. A többi annyira nem érdekelt, de ez felkeltette a figyelmemet. Az összeállítás kicsit szokatlannak tűnt, de ez nem vette el a kedvemet. Az Ünnepek előtt nagyon szép diót kaptam, igen jutányos - 2300 Ft/kg - áron, ami aztán érdeklődés hiányában mind egy szemig megmaradt. Betettem a fagyasztóba, ott várja a feltámadást. Ez a fogás éppen kapóra jött, hogy elhasználjak belőle valamennyit.
Az egyetlen, ami piszokul zavart a hozzávalók között, a koriander levél volt. Vettem hát egy jó csokor petrezselyem zöldet és azzal helyettesítettem. Bizton állíthatom, cseppet sem lett rosszabb tőle.

Az átlagnál több rizst esznek a gyerekek, mert az unokák nagyon szeretnek rizst enni. A nagyobbik unokának meg amúgy is híznia kellene, mert igencsak sovánka.

Egy környékbeli pici piacon jártunk, ott csaptam le a házi vágású marharostélyosra.

Itt valahogy sokkal ritkábban sikerül tányérfotót készíteni, mert az unokák elvonják róla a figyelmemet ...

Vendégposzt kobold63 kertjéből

Ezt a tárgyat a szükség szülte, a kedvelt ízek utáni vágyakozással egyesülve.

Így is kell tekinteni ezt, nem pedig mint a barkácsolás gyöngyszemét. Lássuk hát, miről is van szó.

Magyarán hajdina, amely, mint tudjuk "sokoldalúan hasznosítható gazdasági növény, jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani és gyógyhatású jellemzői adják. Kiválóan alkalmas gabonaféléink, ezen belül a búzából készített termékek kiegészítésére, helyettesítésére. Hasznos összetevője a diétás étrendnek." Tengernyi benne a rost, a B vitamin, az anitoxidáns. Se szeri, se száma a mindenféle nyavalyának, melyet sikerrel lehet gyógyítani vagy megelőzni vele. Ez kell nekem!
Az ünnepi dőzs után folytattam a kalandozásokat a kímélőbb ételek táján. A kenyéradó gazdám meglepett egy halom étkezési utalvánnyal. Kizarándokoltam a városszéli ötbetűsbe és vásároltam egy szatyor mindenféle magot. A bulgur alap volt - mostanában nagyon rákaptam -, de vettem hántolt napraforgó- és tökmagot, lenmagot és hajdinát is.
Aztán ki kellett találni, mi legyen belőle. A kása kicsit unalmas, köretként éppen nem lenne rossz, de nem volt mi mellé adnom, lett hát egy saláta belőle.

Nem volna szabad ilyen hizlaló receptet közölnöm, dehát ezt (is) készítettünk a kisunoka születésnapjára.

Ráadásul ez még nekem is izlett, amikor almaszeletet mártottam bele és úgy ettem ...