Blogkocsma

Nagyon ráéheztünk, meg volt egy szép húsparadicsomunk is, hát kiváncsi voltam mennyi ideig tart.

Spoiler: a víz felforrásától az asztalra tételig 21 perc.

Többet valószínűleg nem is posztolok, mert nagyon hasonlítanak. Ennek a posztnak is csak a túlérett uborka adott lehetőséget, hogy megjelenjen.

A saját uborkám még csak most kezdett el virágzani, így nem tudnék szedni belőle. Cserébe viszont a kapor elöntött két ágyást is (máskor meg hiába vetem, nem kel ki ...).

Azért szívesen, mert az is került bele, no meg azért is, mert magamnak szívesen főzök, különösen mióta brit tudósok kimutatták, hogy aki főz magának, az jó eséllyel nem marad éhen, ha csak valaki el nem eszi előle a kaját.
Múltkoriban háborogtam, hogy a pulykazúza milyen piszok drága. 1340-ért adták a közeli boltban, de a csarnokban láttam 1500-ért is. Most kellemes meglepetésként ért, hogy kacsazúzát árultak a boltban 900 forint alatti áron. Vettem is legott egy kilót, aztán gyorsan felhívtam a hadnagyot, aki éppen valami ketogén vagy mi a nyavalya diétán van, persze, kellett neki is. Otthon a zsákmányt a fagyasztóba tettem, aztán törtem a fejem, hogy mi legyék belőle. Azt találtam ki, hogy szalontüdő módjára fogom elkészíteni. Igen ám, de ahhoz meg kellett volna valamennyi szív. Hazafelé az esélytelenek nyugalmával betértem a boltba, és láss csodát, volt kacsaszív, ráadásul egy ezres alatt kínálták. Abból is vettem fél kilót, így már megvolt a megfelelő alapanyag a főzéshez.
A legszebb az egészben, hogy vasárnap reggel, mikor jöttem haza az öntözésből a Hegyről, beugrottam a boltba, lesz, ami lesz alapon, és a szív már csak 650 volt. Természetesen ebből is kellett a hadnagynak, akinek már saját rekesze van a fagyasztómban, mert valahogy soha nincs érkezése eljönni a cuccáért.

Szokatlan párosítás, de kellett valami gyors köret is. Kaptam a feleségemtől egy adag shiitake gombát, ő úgysem eszik belőle.

Már megint megjelent valami ismeretlen csomag a hűtőben. Ez most éppen egy-egy kacsa és libamell filé volt. Ehhez képest a mélyhűtőt már lassan be sem tudom csukni, annyi benne az áru :(

Pár éve ettem egy japán étteremben fermentált jégcsapretket, és nagyon tetszett. Amikor tonhal nigirit készítettem, próbálkoztam hasonlóval, de az inkább ecetes volt.

Most viszont szép retket kaptam - kb alsókar nagyságút. Ezt muszáj vagyok megsavanyítani! Különösen, hogy végre megjött Kínából a buborékozó, ami nem engedi a friss levegőt bemenni az edénybe.

Nagyon megkívántam egy klasszikus sült sertésoldalast! A feleségem meg kiegyezett egy velesült csirkemellfilével :)

Neki kicsit szétesett krumplisaláta volt körítésnek, én viszont kapros tökfőzelékkel ettem.

Vettem egy kiló fejteni való borsót. Idei - első szedés. Kifejtve lett 40 dkg, ami azért nem túl jó arány. Héját is csak néhányat tudtam kimenekíteni.

Ami a legszomorúbb, hogy a borsó fejtése közben megeszegetett szemek biz eléggé lisztesek voltak. Vagyis ez velőborsó volt, túléretten...

Konklúzió: levesnek, főzeléknek nem jó, gazdagítsa csak a "csodahüttőt", mint adalékot más ételekhez.

Kicsit hosszú a címe, pedig még más is volt benne :)

Jön a fiunk segíteni letenni a csepegtető locsolót. Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és eszünk tengeri herkentyűket!

Hátha most egy kicsit hűvösebb lesz, és főzhetünk bablevest ...

A helybéli kenyérboltos nagyon szép füstölt árut tart (meg még mást is, mert inkább csemegebolt az). Rendeltem nála télire egy szép nagy csülköt, amit be is szerzett. Egy picit megvámoltuk itthon - finom volt. Nem akartam, hogy kiszáradjon, ezért bezacskózva akasztottam fel a kamrában.

Azután jött a hideg és hirtelen rákívántunk a bablevesre. Abból is a csülkös változatra (hamár van itthon csülök?)

Végre begyújtottam a grillt! Miután a korona alatt nem igazán vendégeskedtünk, a grillt se volt kedvem használni, bár néha kettőnknek is csinálok benne valamit.

Hétvégén jöttek a kicsilyányék, őket kérdeztem, érdekelné egy hamburger a gyomrukat? Persze, hogy igent mondtak :)

Kicsilyányék jönnek vasárnap ebédre! A sült csirke biztos nyerő, a krumplit rajta kívül mindenki szereti, de neki jó valami saláta is köretnek.

Feleségem főzött egy korhelylevest és kavart egy szép coleslaw-t. Én meg a csirke ízesítésével voltam elfoglalva.

Jönnek a gyerekek, főzhetek májgombócot! Feleségem nem rajong érte, ezért csak magamnak nem főzök, de így adódott az indok az elkészítéshez.

Nemrég kaptunk friss vágásból szürkemarha alkatrészeket, amiből egy adag oldalast és nyakat félretettem levesnek. Most pont jól jön.

Majdnem autentikus is... Van már több poszt is róla, de most nagyon megkívántam és még fotóztam is.

A hűtőben talált felkockázott bacon adta az indítékot, ami viszont pont elrontotta az eredeti receptem, mert aszerint ganciale-t azaz tokaszalonnát kell hozzá használni.

Úgy volt, hogy a kilencvenes években minden nyáron elmentünk Tatára. A 1982-től 1985-ig oda jártam iskolába, ismertem és imádtam (mondjuk, most is) azt a várost. Egy héttel és sátorral kezdtük, az utolsó alkalommal már tíz nap és faház lett belőle. A kemping tulajdonosával összebarátkoztunk, évekig ugyanazt az árat fizettük a szállásért. A akkoriban a Barátság-parkban még megvolt néhány a régről ismert vendéglátó helyekből, közéjük tartozott a palacsintás is. Két bazi nagy nyárfa nőtt valamikor előtte, mikor kivágták, előrelátóan jó egy méter magas tuskókat hagytak. Ezek volt aztán az asztalok. Az ominózus alkalommal is ott ettük meg a desszertet. A szokásos repertoár, ízes, dzsemes és lekváros palacsinta, no meg egy kókuszos. Az valami isteni volt, de úgy gondoltam, én tudnék jobbat is. Hazatérve néhány nap múlva el is készítettem a magam feje után gondolt töltelékkel. Jó volt.
Ez jutott eszembe, mikor a múlt hétvégi menüt terveztem. Egy kacsaleves volt a fő irány, ehhez kellett valami kiegészítés. Édességet már jó ideje nem készítek csak úgy, ha van is, az a második fogás. Közben az is beugrott, hogy egyszer sütöttem kelt palacsintát. Na ezekből állt össze a fogás.
Nem éppen a reményeim szerint sikerült, de majd legközelebb kiköszörülöm a csorbát.

Régen ettem már, igencsak megkívántam. Feleségem Tatán járt, hazafelé beugrott a Metróba, így megkértem, hogy hozzon borjúlábat, mert azt az általam ismert hentesek nem árulnak.

Be is futott három méretes példánnyal! No ebből csinálhatok sok borjúalaplét is, ha találok akkora edényt, amiben meg tudom főzni.

Táborozáskor ettünk sok parasztreggelit, ami a tegnapi hajában főtt krumpli tojásrántottával való készítése volt.

Azóta megtanultam, hogy ez a spanyoloknál nagyon népszerű eledel, csak ők tortillának hívják. Hogy miért? Még nem jöttem rá ...

Nomeg egyebekből ...

Marha húsoscsontot nagyon ritkán találok, de most lehetett kapni rengeteg sertést, ami szintén jó a pho leveshez. Majd marhaszeleteket is teszek bele, hogy "pho bo"-nak hívhassam, ami a marhaleves alapra épített pho leves ...

Nagyon divatos mostanában ez a leves. Sok vietnámi étterem is nyílt, ahol egészen finom pho-t főznek. Sajnos a pontos kiejtését máig sem tanultam meg, pedig sokat ettem - a bűnös a vékony pénztárca: nem tellik egy vietnámi utazásra, mint egy másik gasztroinfluencernek vagy hogy nevezzem: ő már az egész világot végig ette!!!

Node most pandémia van, nekem meg egy nagyon kedves háziorvosi rendelőm. Tudom, mit jelent számukra napi 28 órás beosztás, ezért próbálok valahol könnyíteni az életünkön. Nem, nem pénzzel, mert azt tilos mostanság. Én csak főzni tudok (és szeretek), ezért különleges ételekkel próbálom felvidítani őket.

Márminthogy a curry recept onnan származik. Volt egy nagyobb adag tonhalam, amiből curryt szerettem volna főzni.

Minden curry más, mindenkinek saját receptje van. Én most ezt próbáltam ki, de a curryt azért a saját ízlésemhez igazítottam.

Szerintem :) Megjelentek az első szentesi paprikák, amiknek tényleg paprika illatuk van! Ráadásul valahol egész rendes fürtös paradicsomot termesztenek fólia alatt.

Muszáj voltam lecsót főzni!

A sok-sok sóba-vízbe főtt krumpli adta az ötletet, hogy most egy gyorsan elkészülő, ámde nagyon kalóriadús fogást szeretnék enni: a krumpligánicát (ganca, dödölle, cinke).

Kicsit azért változtattam az eredeti zalai recepten, mert én biz kevertem a tésztájába is pirított szalonnát meg hagymát.

Nem az ecetes fajta, amit savanyúságnak szoktunk készíteni, hanem inkább afféle diétás fogás. Bár simán beválna savanyúnak is, a kopasz hadnagynak meg úgy megtetszett az ötlet, hogy másnap a sörben párolt csülköt ezzel ette. Az egész úgy indult, hogy a hétvégén megint túlzásba vittem a húsevést. Egy bő kétkilós disznótorost sütöttem meg, hozzá sós krumpli volt, szintén emberes adag. Nem okozott gondot szerencsére, de azért nem kellene kísérteni a szerencsét. Szóval kellett valami könnyedebb fogás. Eszembe jutott egy étel, amit hajdan, az egykori kedvenc sörözőmben, az egykori kedvenc kocsmárosomnál kóstoltam. Ez volt az ebédje, villával lapátolta befelé, csak úgy harsogott a foga alatt. Kérdeztem, mi az? Saláta új fejes káposztából, az egyik multi által gyártott (a neve a becézett Magdolnára hajaz) grillzöldség fűszerkeverékkel fűszerezve. Megízleltem, és finomnak találtam. Legott vettem egy dobozzal a fűszerből, és egy darabig nyakló nélkül csináltam a salátát. Egy idő után aztán meguntam, elmaradt az étlapról. Pár éve dobtam ki a fűszerkeveréket, mikor megtaláltam a spájz hátuljában egy rendrakás során.
Ez a fogás jutott eszembe, mikor olvastam a városszéli ötbetűs áruház aktuális szórólapjában, hogy akciós az új fejes káposzta. Vasárnap a kertbe menet beugrottam a boltba, és vettem két fejet. Szép volt az áru, friss, harsogó zöld.
Ebből lett aztán saláta, először az egyik fejből, aztán másnap követte a másik is, mert piszok gyorsan fogyott.

A szomszédasszony sütött szalagos fánkot (minden évben kirukkol egy csodás nagy adaggal), és megpróbálta tepsiben is sütni, hogy ne legyen olyan olajos.

Ezt nekem is ki kell próbálni, feleségem az olaj miatt nem szereti a fánkot.

Ismét egy étel, amit soha nem ettem, sohasem főztem eddig. Viszont a kispiacon szembe jött egy friss vágású csontos birkapörkölt alapanyag, mintegy két kiló.

Ennek nem tudtam ellenállni! Valami rémlett, hogy a feleségem annak idején többbször is evett az olaszok főztjéből Beregdarócon, így nyugodtan hazavittem, mert ebből jut még a rendelőbe is.

Trükkök nélkül - csak, ahogy nagyanyáink is csinálták. Ez egy klasszikus recept, a feleségem is megeszi.

Itt állunk február elején, és 12C fok van odakinn. Pluszban! Pedig a rakott krumpli olyan melengető étel inkább, dehát már nekikezdtem.

Hummusznak indult, aztán kis híján mumus lett belőle. Vagy legalábbis ékes bizonyítéka annak, hogy:
a. Reménytelenül béna vagyok.
b. Teljességgel alkalmatlan eszközeim vannak.
Az igazság valószínűleg valahol a kettő közt van.
Na de haladjunk szépen sorjában. Kistesótól kaptam Karácsonyra többek közt egy üveg tahinit. Nemrég aztán a kezembe akadt, ahogy a spájzban túrtam valami után. Éppen kapóra jött, mivel mostanában elég sokszor szerepelt hús az étlapon, kellett egy kis szünetet tartani a nagy dőzsölésben. A hummusz jó ötletnek tűnt. Kicsit utánaolvastam, és egy egyszerűbb receptet választottam, nem akartam elsőre túlbonyolítani. Még szerencse, mert a bonyolítás ment magától (magamtól) is.
Végül nem volt rossz, de újra kell gondolnom a módszert.