Blogkocsma

Végre begyújtottam a grillt! Miután a korona alatt nem igazán vendégeskedtünk, a grillt se volt kedvem használni, bár néha kettőnknek is csinálok benne valamit.

Hétvégén jöttek a kicsilyányék, őket kérdeztem, érdekelné egy hamburger a gyomrukat? Persze, hogy igent mondtak :)

Kicsilyányék jönnek vasárnap ebédre! A sült csirke biztos nyerő, a krumplit rajta kívül mindenki szereti, de neki jó valami saláta is köretnek.

Feleségem főzött egy korhelylevest és kavart egy szép coleslaw-t. Én meg a csirke ízesítésével voltam elfoglalva.

Jönnek a gyerekek, főzhetek májgombócot! Feleségem nem rajong érte, ezért csak magamnak nem főzök, de így adódott az indok az elkészítéshez.

Nemrég kaptunk friss vágásból szürkemarha alkatrészeket, amiből egy adag oldalast és nyakat félretettem levesnek. Most pont jól jön.

Majdnem autentikus is... Van már több poszt is róla, de most nagyon megkívántam és még fotóztam is.

A hűtőben talált felkockázott bacon adta az indítékot, ami viszont pont elrontotta az eredeti receptem, mert aszerint ganciale-t azaz tokaszalonnát kell hozzá használni.

Úgy volt, hogy a kilencvenes években minden nyáron elmentünk Tatára. A 1982-től 1985-ig oda jártam iskolába, ismertem és imádtam (mondjuk, most is) azt a várost. Egy héttel és sátorral kezdtük, az utolsó alkalommal már tíz nap és faház lett belőle. A kemping tulajdonosával összebarátkoztunk, évekig ugyanazt az árat fizettük a szállásért. A akkoriban a Barátság-parkban még megvolt néhány a régről ismert vendéglátó helyekből, közéjük tartozott a palacsintás is. Két bazi nagy nyárfa nőtt valamikor előtte, mikor kivágták, előrelátóan jó egy méter magas tuskókat hagytak. Ezek volt aztán az asztalok. Az ominózus alkalommal is ott ettük meg a desszertet. A szokásos repertoár, ízes, dzsemes és lekváros palacsinta, no meg egy kókuszos. Az valami isteni volt, de úgy gondoltam, én tudnék jobbat is. Hazatérve néhány nap múlva el is készítettem a magam feje után gondolt töltelékkel. Jó volt.
Ez jutott eszembe, mikor a múlt hétvégi menüt terveztem. Egy kacsaleves volt a fő irány, ehhez kellett valami kiegészítés. Édességet már jó ideje nem készítek csak úgy, ha van is, az a második fogás. Közben az is beugrott, hogy egyszer sütöttem kelt palacsintát. Na ezekből állt össze a fogás.
Nem éppen a reményeim szerint sikerült, de majd legközelebb kiköszörülöm a csorbát.

Régen ettem már, igencsak megkívántam. Feleségem Tatán járt, hazafelé beugrott a Metróba, így megkértem, hogy hozzon borjúlábat, mert azt az általam ismert hentesek nem árulnak.

Be is futott három méretes példánnyal! No ebből csinálhatok sok borjúalaplét is, ha találok akkora edényt, amiben meg tudom főzni.

Táborozáskor ettünk sok parasztreggelit, ami a tegnapi hajában főtt krumpli tojásrántottával való készítése volt.

Azóta megtanultam, hogy ez a spanyoloknál nagyon népszerű eledel, csak ők tortillának hívják. Hogy miért? Még nem jöttem rá ...

Nomeg egyebekből ...

Marha húsoscsontot nagyon ritkán találok, de most lehetett kapni rengeteg sertést, ami szintén jó a pho leveshez. Majd marhaszeleteket is teszek bele, hogy "pho bo"-nak hívhassam, ami a marhaleves alapra épített pho leves ...

Nagyon divatos mostanában ez a leves. Sok vietnámi étterem is nyílt, ahol egészen finom pho-t főznek. Sajnos a pontos kiejtését máig sem tanultam meg, pedig sokat ettem - a bűnös a vékony pénztárca: nem tellik egy vietnámi utazásra, mint egy másik gasztroinfluencernek vagy hogy nevezzem: ő már az egész világot végig ette!!!

Node most pandémia van, nekem meg egy nagyon kedves háziorvosi rendelőm. Tudom, mit jelent számukra napi 28 órás beosztás, ezért próbálok valahol könnyíteni az életünkön. Nem, nem pénzzel, mert azt tilos mostanság. Én csak főzni tudok (és szeretek), ezért különleges ételekkel próbálom felvidítani őket.

Márminthogy a curry recept onnan származik. Volt egy nagyobb adag tonhalam, amiből curryt szerettem volna főzni.

Minden curry más, mindenkinek saját receptje van. Én most ezt próbáltam ki, de a curryt azért a saját ízlésemhez igazítottam.

Szerintem :) Megjelentek az első szentesi paprikák, amiknek tényleg paprika illatuk van! Ráadásul valahol egész rendes fürtös paradicsomot termesztenek fólia alatt.

Muszáj voltam lecsót főzni!

A sok-sok sóba-vízbe főtt krumpli adta az ötletet, hogy most egy gyorsan elkészülő, ámde nagyon kalóriadús fogást szeretnék enni: a krumpligánicát (ganca, dödölle, cinke).

Kicsit azért változtattam az eredeti zalai recepten, mert én biz kevertem a tésztájába is pirított szalonnát meg hagymát.

Nem az ecetes fajta, amit savanyúságnak szoktunk készíteni, hanem inkább afféle diétás fogás. Bár simán beválna savanyúnak is, a kopasz hadnagynak meg úgy megtetszett az ötlet, hogy másnap a sörben párolt csülköt ezzel ette. Az egész úgy indult, hogy a hétvégén megint túlzásba vittem a húsevést. Egy bő kétkilós disznótorost sütöttem meg, hozzá sós krumpli volt, szintén emberes adag. Nem okozott gondot szerencsére, de azért nem kellene kísérteni a szerencsét. Szóval kellett valami könnyedebb fogás. Eszembe jutott egy étel, amit hajdan, az egykori kedvenc sörözőmben, az egykori kedvenc kocsmárosomnál kóstoltam. Ez volt az ebédje, villával lapátolta befelé, csak úgy harsogott a foga alatt. Kérdeztem, mi az? Saláta új fejes káposztából, az egyik multi által gyártott (a neve a becézett Magdolnára hajaz) grillzöldség fűszerkeverékkel fűszerezve. Megízleltem, és finomnak találtam. Legott vettem egy dobozzal a fűszerből, és egy darabig nyakló nélkül csináltam a salátát. Egy idő után aztán meguntam, elmaradt az étlapról. Pár éve dobtam ki a fűszerkeveréket, mikor megtaláltam a spájz hátuljában egy rendrakás során.
Ez a fogás jutott eszembe, mikor olvastam a városszéli ötbetűs áruház aktuális szórólapjában, hogy akciós az új fejes káposzta. Vasárnap a kertbe menet beugrottam a boltba, és vettem két fejet. Szép volt az áru, friss, harsogó zöld.
Ebből lett aztán saláta, először az egyik fejből, aztán másnap követte a másik is, mert piszok gyorsan fogyott.

A szomszédasszony sütött szalagos fánkot (minden évben kirukkol egy csodás nagy adaggal), és megpróbálta tepsiben is sütni, hogy ne legyen olyan olajos.

Ezt nekem is ki kell próbálni, feleségem az olaj miatt nem szereti a fánkot.

Ismét egy étel, amit soha nem ettem, sohasem főztem eddig. Viszont a kispiacon szembe jött egy friss vágású csontos birkapörkölt alapanyag, mintegy két kiló.

Ennek nem tudtam ellenállni! Valami rémlett, hogy a feleségem annak idején többbször is evett az olaszok főztjéből Beregdarócon, így nyugodtan hazavittem, mert ebből jut még a rendelőbe is.

Trükkök nélkül - csak, ahogy nagyanyáink is csinálták. Ez egy klasszikus recept, a feleségem is megeszi.

Itt állunk február elején, és 12C fok van odakinn. Pluszban! Pedig a rakott krumpli olyan melengető étel inkább, dehát már nekikezdtem.

Hummusznak indult, aztán kis híján mumus lett belőle. Vagy legalábbis ékes bizonyítéka annak, hogy:
a. Reménytelenül béna vagyok.
b. Teljességgel alkalmatlan eszközeim vannak.
Az igazság valószínűleg valahol a kettő közt van.
Na de haladjunk szépen sorjában. Kistesótól kaptam Karácsonyra többek közt egy üveg tahinit. Nemrég aztán a kezembe akadt, ahogy a spájzban túrtam valami után. Éppen kapóra jött, mivel mostanában elég sokszor szerepelt hús az étlapon, kellett egy kis szünetet tartani a nagy dőzsölésben. A hummusz jó ötletnek tűnt. Kicsit utánaolvastam, és egy egyszerűbb receptet választottam, nem akartam elsőre túlbonyolítani. Még szerencse, mert a bonyolítás ment magától (magamtól) is.
Végül nem volt rossz, de újra kell gondolnom a módszert.

Ilyen hosszú címe lett egy kicsi fogásnak :) A napokban már egy szűzpecsenyét kivettem a csodahüttőből, de mára is kivettem egy másikat is - hadd fogyjon, kell a hely!

Feleségem vásárolni volt. Gyönyörű Osso Bucco húst (marhalábszár keresztbe vágva) hozott! Meg még két sertés szüzpecsenyét ... Mintha nem beszéltük volna meg, hogy most nem kell több egy ideig.

Ennél persze szebben is nevezhetném, de minek... Nagyon finom étel, mindenkinek ajánlom! Feleségem jelentkezett, hogy főzzek sült tésztát zöldséggel, amit én is ennék már egy ideje.

Ráadásul elég gyorsan el lehet készíteni, ha van jó nagy lángod a wokhoz és valamilyen mandolinod (pl. az Eredeti Börner V Gyula Gyalu), amivel zsülienre (vékony pálcikákra) tudsz zöldséget gyalulni.

Többször is javasoltam, hogy tegyetek el télire spárgát, amikor olcsó. Nagyon jól fagyasztható tisztítás és rövid blansírozás után. Ilyenkor télen meg milyen jól esik egy kis tavaszi íz.

Én ráéheztem, meg jött a fiunk is ebédre és nincs leves, csak valami brokkoli... - de az a feleségemé. Volt viszont főételnek rakottkrumpli!

Elfogyott a félfehér búzakenyérlisztem (BL112), meg a sima is. Írány a Szabó malom viszonteladója a kispiacon. RL90, RL190, BL55, BF55 volt, de BL112 aka félfehér liszt nem.

Volt viszont BL120, ami azért nem sokban tér el a félfehértől, de félbarnának hívják. Sajnos az összetevők nem szerepeltek a csomagoláson, de úgyis sikérrel erősítem a kenyereimet.

Már tavaszt érzünk: mindketten a zöldborsólevest kívántuk meg, mint könnyű tavaszi ételt (régebbről "zöldborsós-sárgarépás melegvíz" néven is ismert). Igaz, a borsót még el sem vetettem a kertben.

Szerencsére a csodahüttőben mindig van mirelit, ami majdnem olyan jó, mintha most fejtettem volna ki (csak a hüvely hiányzik hozzá a levesből).

Persze mindenfélével el lehet rontani egy fínom fasírtot, de úgy tűnik (többszöri próbálkozás után is), hogy a cukkíni jót tesz neki, és így a sütőben is elkészül olaj nélkül!

Egyszer már süttem, de akkor nem dokumentáltam, mert a fasírtot a feleségem keverte ki, és utána rámsózta a cukkínivel együtt. Jó-jó, nem panaszkodom, mert finom volt!

Eljött ismét a Húsvét. Került, ami szokás, torma a kertből, kemény tojás. Sütöttem egy kacsát a pocakjában almával és rozmaringgal. Sonka helyett csülköt főztem, kicsit szaftosabb. Tervbe volt még véve egy sós kalács, hogy kerek legyen a történet. Aztán rájöttem, hogy a Hegyre kell menni. Az ottani nomád körülmények között meglehetős kihívás ezeket kulturált módon elfogyasztani. Most vegyek valami szendvicsnek valót, miközben itt a temérdek kaja? Csudát. Ezekből kellett megoldani.
A sós kalács lett a megoldás. Pár éve már sütöttem olyat, már csak ki kellett fundálni, hogy szendvicsalap legyen. Megoldottam.

Amióta láttam hal-tatárt, azóta ábrándozom egy tonhal tatárról (a lazac nem vonz ennyire). Enni se ettem, meg elkészíteni se jött a lehetőség. Most viszont a madarasban akciós volt a friss tonhalfilé.

Ennek nem tudtam ellenállni, és vettem egy gyönyörű példányt. Mondjuk még így akciósan is a nyugdíjam 10%-át költöttem el rá.

Másutt ezt májgombóclevesnek hívják, de én nem főztem bele mind a levesbe, mert a feleségem nem kedveli a gombócokat, a gyerekeimnek pedig mindegy, hogy nevezem ...

Ezzel a módszerrel lefagyasztva sokáig eláll. Csak ki kell olvasztani meleg vízben, levágni a zacskó sarkát, és óvatosan nyomva ollóval levagdosni a kitüremkedő anyagot a forró levesbe (zacskó nélkül).