Eljött ismét a Húsvét. Került, ami szokás, torma a kertből, kemény tojás. Sütöttem egy kacsát a pocakjában almával és rozmaringgal. Sonka helyett csülköt főztem, kicsit szaftosabb. Tervbe volt még véve egy sós kalács, hogy kerek legyen a történet. Aztán rájöttem, hogy a Hegyre kell menni. Az ottani nomád körülmények között meglehetős kihívás ezeket kulturált módon elfogyasztani. Most vegyek valami szendvicsnek valót, miközben itt a temérdek kaja? Csudát. Ezekből kellett megoldani.
A sós kalács lett a megoldás. Pár éve már sütöttem olyat, már csak ki kellett fundálni, hogy szendvicsalap legyen. Megoldottam.
Hozzávalók:
- 40 dkg búzafinomliszt
- 10 dkg félfehér kenyérliszt
- 2,5 dkg élesztő
- cca. 3 dl tej + valamennyi a kenéshez
- 1 egész tojás
- 10 dkg vaj
- 1+1 teáskanál cukor
- 1 dkg só
A liszteket kimértem és összeszitáltam. 2 deci tejet elkeverem a cukorral és megmelegítettem. Belemorzsoltam az élesztőt és hozzákevertem egy evőkanál lisztet.
Néhány perc alatt prímán megkelt.
A lisztbe belekevertem a sót, aztán ráütöttem a tojást és beleöntöttem a lisztes élesztőt. A vajat felolvasztottam és azt is a tésztához adtam.
Lágy tésztát dagasztottam.
Meleg helyen egy óra alatt a duplájára kelesztettem. Esküszöm, sajnos a kép lemaradt. Deszkán kicsit átgyúrtam.
Hat egyenlő részre osztottam és cipókat formáztam a tésztából.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a cipókat, a tetejüket megszórtam kevés liszttel, hogy ne tapadjon rájuk a fólia. Frissen tartó fóliával lefedtem, majd a begyújtott sütőjű tűzhely tetejére tettem tovább kelni.
Bő fél óra elteltével szépen megkeltek a cipók.
A tetejüket cukorral elkevert tejjel megkentem, majd a sütőben szép pirosra sütöttem. Igen, végre sikerült. Igazából nem egy nagy durranás, mindössze annyit kellett tennem, hogy egy emelettel magasabbra tettem a tepsit, és a sütő tetejéről visszaverődő hő szépen megpirította a péksütemény tetejét.
Amint kihűlt, nekiláttam összeállítani a szendvicset. Először megvajaztam a félbevágott zsemléket.
Erre jött a felszelt csülök.
Aztán a felkarikázott kemény tojás következett és a torma.
Itt jött volna az újhagyma, de addig tököltem a konyhában, hogy a zöldséges bezárt, a boltban meg már elfogyott. Maradt a fehér hagyma. Éppen jó volt hozzá az is.
Frissen tartó fóliába csomagoltam a szendvicseket, egyet reggelire, egyet ebédre.
Kiadós falat lett. A reggeli még elment, de a délben elmajszolt után már igencsak nehezemre esett tovább dolgozni. Aztán persze még pár napig megvolt a reggeli, azóta sem mertem a mérlegre állni.
