A remuládok egy értelmes humanoid faj a Star Trek univerzumban. A vulkániakhoz hasonlítanak, mivel azok rokonai, de velük ellentétben a remuládok nem tagadták meg az érzelmeket és pont emiatt vándoroltak ki a Vulkánról földi idő szerint valamikor a 4. században. A remuládok militarista, hódító hajlamú faj, akik felettébb hisznek saját és birodalmuk vélt felsőbbrendűségükben, ugyanakkor egymást is könnyedén elárulják egyéni opportunista érdekek miatt, amit az is jelez, hogy már számtalan kormány távozott puccsal a hatalomból, és ha úgy adódik a merényletektől sem riadnak vissza...

Upsz! Azok a romulánok.

A közelmúltban Süllőcske említette a remuládot némi fekete laskagombával kapcsolatban. Bevallom, fogalmam nem volt, miről beszél, ezért gyorsan utánajártam. Rájöttem, hogy én ezt a legutóbbi majonézes salátánál már feltaláltam, legalábbis valami nagyon hasonlót. Hétvégén rántott csirkét és hasábburgonyát sütöttem, gondoltam az unalmas kecsapot valami izgalmassal váltom fel.

Néhány csemegeuborkát finomra reszeltem. Egy maréknyi mogyoróhagymát és pár szem kapribogyót nagyon apróra vágtam. A kapribogyó eddig kimaradt az ételemből (sic!), tartottam tőle, hogy túl markáns ízt kölcsönöz a mártásnak, ezért óvatosan éltem vele. Mint később kiderült, bátrabban is nyúlhattam volna hozzá.

200 g majonézt, 150 g tejfölt, egy evőkanál mustárt, 2 teáskanál porcukrot és egy fél citrom levét kevertem össze, fehér borssal és csipet sóval fűszereztem.

Hozzáadtam a szilárd hozzávalókat, alaposan összekevertem, majd 3 órára a hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek.

A szokványos rántott hús – sültkrumpli ebéd egészen új értelmet nyert, a remulád pedig végérvényesen bekerült a repertoárba. További kísérletezésre is sort kerítek majd, például friss, zöld fűszerekkel ízesítve is kipróbálom.