Valahogy ezekben a párás napokban megnőtt a levesfogyasztásunk. Ismét kiürült az aktuális levesesfazék, valami kellene bele. Karfiol most volt kétszer is, hát mi legyen?

Szokásos expedíció a csodahüttőbe: "Óriás csirkeaprólék kapirgálósból" mondja egy felirat, és ezzel el is dőlt a sorsa.

Kivételesen engedélyt kaptam feleségemtől, hogy nagy adagot főzzek, ami azóta, hogy kettesben vagyunk csak, ritka alkalom. Elő is varázsoltam egy nagyfazekat, amibe 8 liter fér, ha teli van, hogy majd ebben készítem. Természetesen ekkora leves egy családban nem minősül monstrénak, dehát nekem már ez is akkora volt :)

Gyors fejszámolás, mit akarok belefőzni:

• 1,5 kg csirkeaprólék (nyak, hát, szárny, zuza, mája)
• 1 kis csirkemellfilé (mert akad, aki nem eszi az aprólékot és különben is - találtam a hűtőben)
• 3 db méretes sárgarépa
• 2 nagyobb fehérgyökér
• 2 kétöklömnyi karfiol
• kis darab karaláb és zeller
• 1 nagy hüvelyknyi gyömbér
• 1 zöldpaprika meg egy csuma és egy kis kényszerérett paradicsom
• 2 kis vöröshagyma és egy gerezd fokhagyma
• kb 8 dkg mirelit zöldborsó és az utolsó szál zöldbab
• 1 nagy szál zellerzöld
• nagy csomó petrezselyemzöld
• Fűszerek: Só, bors, borókabogyó, szegfübors és egy darab szerecsendióvirág, amit Dömbi most is csirkelábnak nézne :)

Az aprólékot szépen tisztítva tettem el a fagyasztóba, ezért nem kellett vele vacakolni - ment egy kevés vízbe, ami épp ellepte. Nagy lángon hirtelen forraltam (tán még jobb lett volna, ha a vizet előbb felforralom). Ekkor jutott eszembe, hogy láttam az expedíció során még egy darabka kapirgálós csirkemellet is, hát azt is gyorsan betettem a forralóvízbe.

Amikor a hús kezdett kifehéredni, leöntöttem egy edénybe az előfőző vizet (jó lesz a kutyának kajapótlásra), leöblítettem a darabokról a fehérjéket és 4 liter tiszta hideg vízben újra feltettem.

Ezt az egész macerát csak azért csináltam, hogy szép, átlátszó legyen a leves. Sajnos a zavarossággal együtt kiveszi az íz egy részét is, dehát valamit valamiért. Egyeseknek sikerül leszűrni, vagy hagyják az aljára leülepedni a zavarosságot. Nekem ez nem megy.

Megtisztítottam a zöldségeket és félretettem a csirke máját is - azt csak a végén akarom hozzátenni a karfiollal együtt. Beletettem a levesbe a zöldpaprikát, zellert, karalábot, a gyökeret és a fűszereket, amik így főddögélhetnek együtt. A gyökeret csak én eszem, és szeretem, ha puhára főtt.

Két órai lassú gyönygyözés után beletettem a hínárt is (családi neve a leveles zöldségnek), a sárgarépát és az egy szem zöldbabot.

Kiloptam viszont a gyömbért belőle - a család úgysem szereti, nekem meg kedvem támadt egy kis távolkeleti csípős levesre.

Volt még a fagyasztóban egy thai citromfüvem, amiből levágtam 10 centit, kicsit megzúztam a kés fokával, kettévágtam és bétettem a kis piros fazekamba. Finomra szeleteltem a gyömbért, levágtam két darabka citromhéjat (lime nem volt itthon) és kihalásztam a keleti füszerdobozomból egy lime levelet. Felöntöttem egy bő merőkanál húslável és volt egy pohárnyi karfiol főzőlé, amiben a rakott kaarfiolhoz főtt a zöldség. Adtam hozzá egy fél evőkanálnyi thay curry pasztát, egy kis citromlét és összeforraltam pár percig. Loptam a levesből pár darab répát is, hogy tartalmasabb legyen. Remek gyors csípős meg savanyú levesem lett - akár most is megenném!

Végül, amikor már a sárgarépa is megfőtt, beleszórtam a zöldborsót és a rózsákra szedett karfiolt. Ezt már csak éppen megforraltam, és kész is volt a leves:

Kitettem két befőttesüvegbe a gyerekeknek, a többit bedobozoltam saját magunknak, mert dobozban jobban elfér. Két nap alatt elfogyott az utolsó cseppig!