Az úgy kezdődött, hogy itt álltam főtt étel nélkül. Már az útra pakolunk, nem főztem semmit. De azért ez nem megy így, muszáj valamit enni!

A pincében a sóletkonzerv, kukorica konzerv és a csilis bab konzerv mellett megpillantottam ezt a Jambalaya Rizs dobozt, amit kintről hoztunk - és sokat. Ami a fantasztikus benne, hogy mindenki imádja a családban, és még nem sikerült az összetevőit meghatároznom. Így azután a fiam lekesen kiszitálta belőle a rizst (az van itthon is), és csak a fűszer részét hoztuk haza a súly korlátozásra való tekintettel. Ez a doboz viszont érintetlen volt!

A hetvenes években – mint gyaníthatóan az ország össze ilyen intézményében – nálunk is volt egy „iskola réme”. Kisiskolás voltam akkoriban. Ő nálam 3-4 évvel idősebb, „nagy emberek” egy szem gyermeke. Igazi kis rohadék volt. Trapéz szárú Levi's farmert hordott, meg divatos pulóvereket, Adidas cipőt. Szánalmasan néztünk ki mellette mi proligyerekek a jersey nadrágban, meg a 13 stoplis cipőben. Hatalmas napszemüvegét a pulóver nyakába akasztva hordta, még az iskolatáskája is csicsás Csehszlovák darab volt. Hosszú göndör haja volt, miközben mi folyton csutkára voltunk nyírva.

Kedvenc időtöltése a kisebbek kínzása volt, konkrétan a fülhúzogatás. No nem olyan „Isten éltessen sokáig!” módon, hanem kegyetlenül, olykor a körmét is használva. Egyszer rám is sor került. Éppen a folyosón ácsorogtunk, mikor mellettem elhaladva megtekerte a fülem. Akkorát reccsent, azt hittem menten leszakad. Felnéztem rá, de rám sem hederített, andalgott tovább, mint mikor az ember mentében leszakít egy levelet a fáról. Percekig sírtam a fájdalomtól és a megaláztatástól.

Pár napra rá a menzán ebédeltem sokad magammal. Bejött Ő is, hetykén a pulthoz vonult, letépte az aznapit az összetűzött jegyekből, majd a tálcájára tette a csirizes zöldborsófőzeléket rántott párizsival. Mikor a pult végére ért, elejtette a jegyeket. Lehajolt, hogy felvegye, de hajolás közben valahogy lerántotta a tálcát. A főzelék pont a fejére borult. Úgy egyenesedett fel, mint valami lassított felvétel. A gödör fürtök között borsószemek bujkáltak, arcán a a rántott párizsi csúszott lefelé szépen a rántásos kulimász hátán. A tányérok csörömpölésére mindenki odafordult. A pillanatnyi dermedt csendet legalább százhúsz gyerek harsogó kacaja követte. Nyakig főzelékesen eltorzult arccal, a dühtől minden ízében remegve vicsorított ránk. Aztán bepisilt. Sírva fakadt, majd artikulálatlanul üvöltve kirohant a menzáról. A Csehszlovák táska ott maradt az előtérben.

Soha többet nem láttam.

Ti is jártatok menzára az iskolában?

Ezt az elkészítési módot még az USA-ban tanultam, azóta gyakorlom állandó sikerrel. Csak akkor érdemes belefogni, ha hozzájutsz egy legalább másfél-két kilós szép darab marhához.

Megirigyeltem Wakától a kakaós csigát. Legalább száz éve nem sütöttem már darázsfészket és elkapott a sütésszenvedély

Gyakran készítem, nálunk nagyon bejön, de én többnyire az egyszerű megoldást preferálom.

A vendégvárást sok hezitálás előzte meg. Moldáviaiak és macedónok jöttek ketten-ketten. Fogalmam sincs, mit szeretnek, bőjt is van. Gondoltam csirkepaprikás elég magyar és csirkét sokan esznek, a böjtölők meg kaphatnak tojásos nokedlit fejessalátával. Gondúkodtam még egy könnyű halászlén is, de végül alapanyag hiányában ez a projekt törlésre került. Csak nem főzök hallevet a madarasból vett pontyból?

A legédesebb állat. Szeretem. Legutóbb másodiknak sütöttem egy gazdagabb leveshez.

Kölcsön kaptam egy kedves blogtárstól Czifray István: Magyar Nemzeti Szakácskönyvét, amit esténként olvasgatok altatónak. A farsangi fánkhoz érve jöttem rá, hogy idén még nem is sütöttem, pedig az van minden évben. Hát akkor próbáljuk ki az eredeti Czifray receptet!

Volt már fasírttorta, fasírtgolyócskák, de klasszikus egybensült fasírtról még nem írtunk. Nevezhettem volna vagdaltnak, de nem az, mert darálthúsból készül.

Nem egy mindennapi leves és kevesünknek van hozzá alapanyaga, hogy elkészítse. A benne található alga és erjesztett szója nagyon fontos alapanyag a rákkal való küzdéshez. A hozzávalók ázsiai boltokban elérhetők. Nekem szerencsém van a Fény utcai piac boltjával, mert egy nagyon ambiciózus fiatalember viszi a kócerájt!

Nem is szólva arról, hogy izletes :)

Lencsét már írtam, de akkor azért a hangsúly a kolbász csipszen volt. Most viszont böjtös (?) lencsét főztem, glutén érzékenyek is fogyaszthatják.

Kistesó másodszor is boldog nagymama lett. Decemberben ellátogatott a keleti rokonokhoz babanézőbe. Hozott

számos finomságot – többek között ehetetlenül kemény, szezonális süteményt, konzerv levest, a doboz kupakjába rejtett ügyes kis összehajtható műanyag kanállal –, és hozott medúzát is.

A piacon jártam a minap és bámészkodtam a csirkésnél. A farhát ára már megint felment. A végén még a kutyát kell levágni, ha enni akarok neki adni ...

Megszólít az eladó:

Édes szívem, mit vinne? 

Hát íly szépen rég szólítottak meg! Akkor legyen szív. Libaszív. Alig kétszer annyi, mint a farhát és tiszta hús (persze nem a kutyának, még véletlenül sem).

Mikor valódi vaníliát használok, a „héját” mindig beleteszem egy műanyag befőttes „üvegbe”. Az fel van töltve porcukorral, ami átvette az igazi vanília összetéveszthetetlen aromáját. Bár ritkán szórom meg a sütemények tetejét vele, van egy, amelyiknél ez kötelező. Ez a csöröge.

Lehet venni spárgát szezonon kívül is, csak az ára messze túllépi a pénztárcám lehetőségeit. Persze tavaly raktam el a fagyasztóba sokat, így most nem kell érte fizetnem (elég volt a a villanyszámla ...)

Vendégem volt ma, akitől egy csodás könyvet kaptam kölcsön. Miután elment, elkezdtem olvasgatni és fenemód megéheztem! Mit egyek, volt a nagy kérdés. És mi az amit a feleségem is megenne, ha főzök?

Már majdnem március van, és még nem készült töltött káposzta! Ez így nem mehet tovább, irány a bolt anyagbeszerzésre.

látjátok feleim szümtükkel posztolta a közelmúltban azt a receptet:

Pék kifli:

60 deka lisztet, 5 deka élesztőt, 4 deka vajat, 3 kockacukrot langyos tejjel, kis sóval ledagasztunk, és 3 cipóba osztva deszkán kelni hagyunk. Amikor megkelt a tészta, a cipókat késhát vastagságúra nyújtjuk és 8 darabba vágjuk, olvasztott vajjal megkenjük, majd szorosan felsodorjuk, tepsibe rakjuk, és kevés ideig kelni hagyjuk. Közben kétszer megkenjük a kifliket tojással, végül sóval, köménymaggal meghintjük, és megsütjük.

A húslevest igazán házi cérnametélttel szeretem. Annak ízét és állagát semmi bolti tészta nem helyettesíti.

Cérnametéltet készíteni nem egy ördöngősség. Igaz, eltart vagy fél órát és kemény fizikai munka, de az eredmény kárpótol érte.

Az avokádó már itthon is kapható és ráadásul szezonja is lehet, merthogy elfogadható áron adják.

Nagyon olajos, tartalmas, ámde teljesen semleges ízű húsa miatt tökéletes hordozóanyag bármilyen ízesítéshez. Az már csak hab a tortán, hogy fontos vitaminokat is tartalmaz, valamint vegán olvasóink is fogyaszthatják.

Az új kerttel örököltem két tő tüske nélküli szedret is. Olyan sokat nem termett, két-három naponta szedtem róluk vagy tíz szemet. A fagyasztóba beállítottam egy dobozt, és abba gyűjtögettem apránként.

Eljött télvíz ideje, és elkezdtem törni a buksit, mi a fenét lehet ebből csinálni?

Mákot évente maximum kétszer darálunk. Akkor is leginkább a kávédarálóval, bár van klasszikus kék öntöttvas darálónk is. Ez volt az első alkalom ebben az évben.

Szárazbablevest kívántunk, mert az rég volt. De nem azt a jó, tartalmas, Jókai bableves félét a csülökkel, kolbásszal. Inkább valahonnan a könnyebb oldalról megközelítve - legalábbis ezt kérte a feleségem.

A thai curry az jó. Az mindig jó!

Kaptam a fiamtól sárga curry pasztát (a Lidl-ben volt nagy távolkeleti akció) - ezt ki kell próbálni. A sárga a legenyhébb az összes közül - még magát a pasztát is meg tudtam kóstolni. Szokatlan és más íz, mint amiket eddig használtam.

Süllőcske

Töredelmesen megvallom, hogy a halat nyersen is szeretem. A japánok ízlésvilága is közel áll a szívemhez, a fegyelem, az alázat, ahogy az étel készítéséhez hozzáállnak, a tökéletes, eleven frissesség, amire törekednek, inspiráció számomra is.