Nem egy mindennapi leves és kevesünknek van hozzá alapanyaga, hogy elkészítse. A benne található alga és erjesztett szója nagyon fontos alapanyag a rákkal való küzdéshez. A hozzávalók ázsiai boltokban elérhetők. Nekem szerencsém van a Fény utcai piac boltjával, mert egy nagyon ambiciózus fiatalember viszi a kócerájt!
Nem is szólva arról, hogy izletes :)
A piacon sikerült végre organikus Miszo leves pasztát venni. Igaz, csak barnát és én a fehérnek vagyok imádója Japánban tett utaim óta, de már ez is előrelépés, hogy nem zacskóból főzöm.
Roppant gyorsan elkészül és nem egy nagy durranás, ha nem szereted - mint minden zacskós leves és rengeteg variációja létezik annak függvényében, mit raksz bele pluszban.
A számomra legegyszerűbb változatot most csaptam össze 2 tányérra:
- 2 pohár víz
- 1 tk dashi (szárított halpehely és algapehely) nekem nem volt, ezért kis kagyló szószt (osztrigaszószt, oyster sauce a bal felső sarok a képen) használtam
- 2 ek miszo paszta (1 ek fejenként) állítólag az organikus az jobb ... (jobbra)
- 1/2 ek szárított tengeri alga (wakame - úgy néz ki, mintha szárított gomba lenne. Középen az a fekete valami). Csalóka, mert semminek néz ki, de forralással sokkal több lesz.
- 2 ek szeletelt újhagyma (ez se volt, de a lilahagyma kihajtott :)
- További belevalók, ha variálni akarod:
- Spenót levelek (kedvencem)
- fafül gomba vagy shiitake vékonyra szelve
- tofu kockácskák
- sör vagy jégcsapretek finom julienre vágva
- meg még sok-sok lehetőség
Én most csak az alaplevest főztem többé-kevésbé úgy, ahogy évek óta eszem minden sushi bárban az USA-ban.
Nagyon jó ízű, ha gombát teszünk bele, de nekem a spenótos a kedvencem. A tofut most sem nagyon szeretem.
Feltettem a fél liter vizet forrni. Újhagyma helyett a lilahagyma hajtását és azt azt körülvevő pár levelet szeleteltem átlósan vékonyra. Az eredeti miszoban és a thai levesekben is az átlóban vékonyra szelt újhagyma egy nagyon fontos összetevő, amit csak tálaláskor tesznek a tányérba, hogy ropogós maradjon.
Amikor felforrt a víz, beletettem a kanálka kagylókivonatot és a wakame-t (szárított alga). Ez utóbbi volt itthon, mert rák elleni tanácsként vettünk egy méretes zacskóval. Nagyon csalóka, mert vagy tízszeresére megdagad - használd mértékkel! Nekem sikerült kicsit sokat beletenni, így adtam még kis vizet a fazékba.
Fejenként egy evőkanál miszo pasztát kikevertem kis vízzel, mert roppant sűrű amúgy és nem akar majd gyorsan feloldódni a vízben.
Megvártam, míg a wakame megpuhult (1 perc sincs). Ekkor lezártam a gázt alatta, mert a miszo leves alapszabálya, hogy nem szabad magát a pasztát főzni - vacak grízesre összeáll! Belekevertem a miszo oldatot, és utánadobtam a hagymát, mert rögtön meg is akartam enni az egészet.
Már ehető is volt. Igaz, csak a fazék felét töltöttem magamba.
Tudom, nem egy érdekes leves, viszont az íze mindenért kárpótol. Arról nem is beszélve, hogy összesen 11 percig tartott a kezdettől a végéig az elkészítése.
