A húslevest igazán házi cérnametélttel szeretem. Annak ízét és állagát semmi bolti tészta nem helyettesíti.

Cérnametéltet készíteni nem egy ördöngősség. Igaz, eltart vagy fél órát és kemény fizikai munka, de az eredmény kárpótol érte.

Amióta anyósom elment, nincs itthon házi levestésztánk. Ő néha megjelent egy méretes doboznyival, ami azután hónapokig kitartott. Persze neki volt egy metéltvágó kézi készüléke, amiből viszont egy pecek hiányzik, így hamarabb elkészül a tészta nélküle, ha kis mennyiséget készítek.

Most is húsleves főtt a gyerekeknek, gondoltam egy friss tészta jó lesz.

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 10+2 dkg fehér liszt
• csipet só
• kemény muszkli

A tojást kemény tésztává gyúrom annyi liszttel, amennyit felvesz meg még - mintha egy kemény csipetkét készítenék, de bors nélkül. Olyan száraznak kell lennie, hogy már ne tudjon összeragadni a tészta a sodrófán. Régebben elkövettem azt a hibát, hogy a tésztába a nyújtáskor akartam belevinni a hiányzó lisztet, ami viszont nagyon pocsék tésztát eredményezett - gyakorlatilag csuszpájzzá főtt, mert a liszt már nem kapcsolódott rendesen a tojáshoz.

Persze ezzel a kisodrását nem könnyítettem meg, pedig olyan vékonyra kell nyújtanom, mint a papír! Az sem baj, ha itt-ott gyűrött lesz.

Feltekerem a sodrófára, és végigvágom hosszában. Ezzel kapok kb 12-15 cm széles csíkokat egymáson. Mivel most cérnametéltet próbálok vágni, ezt is megfeleztem hosszában és egymásra tettem. Ha a mostani divat szerinti vastag sodrófád van, akkor azt legalább háromra kell vágnod!

Itt jön a kényesebb része, fel kell vagdosni igen vékony metéltre (cérna ...) a tésztát anélkül, hogy a szilikon gyúró alapot is elvágnám. Éles késsel rányomva vágom, nem nyiszatolom a tésztát. Ez a módszer jó amúgy gyúródeszkára is.

Persze nem sikerül mindet véknyára vágni, de sebaj. Amikor egy kisebb adagot levágtam, azt kevéske liszttel összekutyulom és szétterítem a deszkán.

Ezutám már csak ki kell főzni, ami a zubogó vízbe dobástól annak újbóli felforrásáig tart - gyakorlatilag azonnal megfő. A maradékot hagyjuk éjjelre szabadon, vagy egy konyharuhán megszáradni, és eltehetjük dobozban/üvegben a későbbiekre. Akkor viszont kicsit tovább kell majd főzni.