Blogkocsma

A barnarizs is rizs, csak nem koptatják le róla a barna belső héját, amiben sok vitamin és rost van. Azt hittem, hogy a főzése ugyanúgy történik, mint a fehér rizs esetén, csak tovább kell főzni. Utánaolvasgattam a neten és meghallgattam a dietetikus nővérke tanácsadását is. Elképesztő változatosságot találtam a módszerek között.

Találtam sütőben készítve  ahol persze nem derül ki, meddig kell sütni. Mindmegette.hu-n ezen nem csodálkoztam.

A legegyszerűbb a kuktában főzés , de ott gyanúsan kevés a javasolt vízmennyiség. Ezen a fórumon van még ezer és egy további módszer, meg butaság is.

Van aki megpirítja, mielőtt főzi  . Ezt a síma rizsnél én is használom, ha pergősre akarom készíteni.

Sőt, még barnarizs pép készítésével is találkoztam. Hopp, ez a link közben meghalt. A lényeg annyi volt a leírásban, hogy 4-6 órán át főzzük, mint a rizsnyákot is.

Talán a legjobb leírást (és átfogó ismertetést a Food & Wine oldalon találtam. Érdemes elolvasni!

Mivel ez a rizsfajta nagyon egészséges, alacsony a glikémiás indexe is, meg gyógyítja az elmebajt és a szifiliszt, ezért még Csökkentett Deutérium Tartalmú vizet is vehettem volna a főzéséhez aranyáron...

Egyesek talán úgy gondolhatják, hogy újabban valami gombócmánia lett úrrá rajtam, és azt főzök mindenhez, ha kell, ha nem. Szó sincs erről.
Egy hajdani kapros daragaluska leves kapcsán medvedoki megemlítette, hogy a daragaluska voltaképpen kikeresztelkedett maceszgombóc. Sokat nem tudtam hozzáfűzni, mivel ez az étel ismeretlen volt számomra. Az ötletet azért elraktároztam és vártam vele a megfelelő alkalomra.
Az egyik Nagycsarnokban tett látogatásom alkalmával szép libaszárnyat láttam 300 forintért. Vettem is legott három darabot. Hazaérve megtisztítottam, és leszedtem róla a hájat is, aztán külön csomagolva lefagyasztottam. Most Húsvétkor aztán eljött az a bizonyos alkalom, főztem egy jó levest, betétnek pedig maceszgombócot készítettem. A receptet innen nyúltam.

A szezon már elmúlt, meg úgy olvastam, hogy hiánycikk volt idén a birs a piacon, de azért csak megírom.

Lehet birsalmasajt is, mert a recept ugyanaz, de nekünk csak birskörtefa van a kertben. Évek óta nem készítünk, mert feleségem megpróbálkozott többször is cukor nélkül fõzni. Hiába mondtam neki, hogy az nem megy! A pektinnek kell a cukor. A végén feladta.

Idén viszont úgy döntöttem, hogy sok van a fán, évek óta csak babusgatom, hogy ne legyen kukacos, moníliás: akkor fõzök egy igazit. Amugy is közelg a karácsony meg a gyümölcskenyér ideje, abba pedig kell!

A múltkoriban már sütöttem kuglófot. Mivel formám nem volt hozzá, az egyik kedves kollégától kértem kölcsön egyet. Februárban aztán névnapomra meglepett eggyel. Azóta szemeztem vele (a formával), és lázasan keresgéltem valami receptet. Mivel a spájzban több tábla étcsokoládé hányódott, a fő irány adott volt. Az sem volt utolsó szempont, hogy valami igazi finomság legyen, amivel Kistesót is el tudom kápráztatni, vagy legalább egye egy kicsit a sárga irigység. Végül ezt a receptet használtam fel alapként, pár apró módosítással, és az eredmény pazar lett.

Ahogy igértem , elkészült az édesköményleves. Nem távolkeleti módra, csak hogy kedvet csináljak hozzá mindenkinek, aki még nem fõzött ilyet. A kis tányérkészletet csak azért használtam, hogy eldicsekedjek vele, milyen szépet lõttem :)

Az édesköménygumót mostanára már majd minden bolt zöldségpultján fel lehet lelni. Most éppen nincs szezonja, így egy kissé drága: 600-800 Ft/db, de nyár végére lesz sokkal olcsóbban is.

Jellegzetesen ánizs illatú, bár nem tolakodóan. Nevezik ánizskapornak is a leveleik hasonlatossága miatt. Alacsony kalóriatartalmú, sok C vitamin, kálium és kalcium van benne.

ljött a Húsvét, eljött a csülök ideje. Tavaly már kísérleteztem valami hasonlóval, nem is volt rossz. Persze lehetett volna jobb is. A hús-tészta aránnyal minden rendben volt, csak az eloszlás volt kissé egyenetlen. Valaki megemlítette, hogy talán érdemes lenne kisebb, haraphatóbb tésztákat készíteni, és valami egyébbel is dúsítani az ételt. Magamban igazat adtam az illetőnek, de nem szóltam neki, nehogy elbízza magát.
Törtem a fejem, hogy mi passzolna leginkább a füstölt csülök mellé. Arra jutottam, hogy a hagyma, a tejföl és a savanyú káposzta igen jó barátai a füstölt húsnak, végül az utóbbi kimaradt, nem akartam túl tocsogósra készíteni, mint kiderült, így is elég lédús lett.

Az elsõnél karajcsontba ütköztem a csodahüttõben. Sajnos csak kevéske volt, ezért kiszedtem hozzá egy darabka marha lábszárat, hogy az jó lesz. Szépen megfõztem, fotózgattam is közben, de az eredményt már nem sikerült megörökíteni az utókor számára - elvitte a feleségem a kislyánynak. Hogy ne maradjak nyitókép nélkül, ideteszem a második leves eredményét.

A második csontlevest viszont a madaras inspirálta, ahol 45 Ft volt a csomagolt marha fehércsont kilója. Beraktam két tálcával, hazahoztam, hogy lesz csontalaplé belõle, utána pedig boldogítom vele a kutyát. Főzés közben bejelentkeztek másnapra a gyerekek (odáig illatozott?), így nem alaplé lett belőle, hanem leves.

A halpaprikások, azok igazán finom étkek. Hírük is nagy, lelkes hívek dícsérik a harcsapaprikást, készülhet hasonló pontyból, igazán remek az angolnapaprikás, és persze a csuka is nagyot tud ebben a mûfajban, keményebb húsa miatt tûri a nagyon rövid lében készülést, olyannyira, hogy csukapörköltrõl szoktunk beszélni.

De a valódi pörköltek rendelkeznek egy sajátsággal, ami mûfaji elnevezésükbõl is kitûnik. Az alapanyagnak nagyon forró közeggel kell érinkeznie, pörzsanyagnak, enyhén pecsenyés, a karamellizálódott fehérje íznek kell keletkeznie, amely ízt a rövid levû étkünk egyértelmûen beépíti.

Amíg nem halakról van szó, ez jól kivihetõ, de ha például zsírra vetünk halkockákat, esetleg azon forgatni próbáljuk, látjuk, hogy ez nem megoldható, halunk törik, zúzódik, letapad, vizet enged, nem pirul. Ahhoz tehát, hogy egy igazi pörköltet készítsünk, szokottól eltérõ megoldást kell keresnünk.

Ezzel próbálkozom meg ebben a történetben. A ponty nagyon finom, nem drága, de számos problémát vet fel szálkássága, puha húsa. Ezért, mivel az irdalásról nem mondok le, ügyesen kell osztanom a húst, és a készülési folyamatokat szét kell bontanom. Azáltal, hogy elemeire tagolom, persze, nem várhatunk bográcsos egybefõzést, szokásos megjelenését az ételnek, viszont különlegesen intenzív összhatást, és szép részleteket érhetek el.

Benzin kivitt a városszéli ötbetűsbe. Útba esik neki hazafelé, csak azt kellett kivárnom, míg összeszedte a gyermekét az iskolában. Nem szeretek ott vásárolni, de olyan alapanyag kellett, ami a környékünkön nem kapható. Valami megmozdult bennem, megvettem a meglepően drága csodát és iszkoltam is kifelé, mint aki parázson lépked.

Kép innen.

Nem tudom, hogy létezik-e Thaiföldön ez a leves, de én most készítettem egyet. Igazán izletes, jó csípõs és végre megint egy lehetõség édesköményt használni.

Sok szárított gomba gyûlt össze az utóbbi idõben, mivel fafül és felhõfül gombákat jó áron lehetett kapni, meg magam is szárítottam egy szép adag békéscsabai laskát :)

Vagyis kövér, nagy gombóc. Amúgy egy szimpla krumpligombócleves.
Évek óta nem térek nyugovóra esténként, míg igazán el nem álmosodom. Ha véletlenül engedek a kísértésnek és tíz előtt lefekszem, annak hajnali ébredés a következménye. Utána természetesen valahogy visszaalszom, hogy aztán alig tudjak kikászálódni az ágyból, mikor csörög a vekker.
Valamelyik este is vártam a jótékony kómára, közben ide-oda lépkedtem a TV csatornák között. A Duna tévén a Gasztroangyalba botlottam. Nem rossz amúgy, bár Marcsi néha kicsit sok, szereti, ha a műsor többnyire róla szól. A 8. epizódban Györkönyben kotnyeleskedett éppen, ott készült ez az egyszerű étel (29:45-nél), amin szokás szerint bonyolítottam kicsit.

Már megint egyedül maradtam itthon, vettem hát egy darab bõrös lazacfilét, mert azt még nem ettem. Szusiban már ismerem a lazacot. Nem nagyon rajongok érte, mert nagyon erõszakos íze van, de hátha sütve jobb lesz, mint nyersen.

Minden leírás szerint roppan egyszerû elkészíteni, és kiemelkedõen finom, ha a végén egy pici kaporral megszórjuk. A kaprot nagyon szeretem, de most tél van, és nincs friss kapor ...

Péntekre és hétfőre szabadságot vettem ki, nagyon kitavaszodott, annyi tennivaló van a kertben, alig győzöm. Kellett valami étel, amit napokig lehet tárolni és én is megeszem többször egymás után. A kertben már nő a galambbegy saláta, meg aztán szedni is kell, mert a helyét folyamatosan ásom fel. Csütörtökön főztem hát egy tojásos nokedlit.

Már többször említettem, hogy nem vagyok híve a fõtt karalábénak - ez még ovodáskoromra datálódik vissza. Mostanság viszont gyakran teszek a húslevesbe, és meg is eszem belõle. Pedig egyszer már fõztem is levest belõle .

Feleségem általában úgy jön haza, hogy levest keres, mert azt akar enni. Azonnal. Ma amúgy is hosszúnapos, meg nincs is maradék leves a hûtõben, gondoltam, fõzök egy zöldséglevest. Ahogy szedem ki az alkatrészeket, egy szép zsenge karalábéba botlottam.

No akkor most karalábé leves lesz! Meg találtam friss kaprot is, tejfel mindig van itthon, talán még nekem is izleni fog?

Nemrég sütöttem ismét kiflit felbuzdulva a faék pogácsán, és azzal együtt készült egy kis félvekni kenyér is. Azért azt nem nevezném igazán kenyérnek ... Viszont a kispiacon gyorsan vettem kenyérlisztet - mindjárt kétfélét is: fehéret és félfehéret. Kérdeztem a molnárt, hogy sikérje van-e, de azt mondta, hogy ez jó, sikérdús liszt. Kenyérhez kb annyira értek, mint tyúk az ábécéhez, de Limara azt mondta, tegyünk bele kis sikért, én hallgatok rá. Végül az Ázsia Bt-ben kaptam :)

Elfogyott a kiflim, itt az ideje kipróbálni a kenyérsütést, bár már jóideje nem nagyon ehetnék fehérkenyeret. Elõ is vettem hát a félfehér lisztet :)

A világ legegyszerűbb spagetti receptje! Nápoly környékéről eredeztetik, a "spaghetti alle vongole" egyszerűsített változata. A recept még a carbonaranál is egyszerűbb, semmi faxni nincs vele, viszon fantasztikus az íze. Még az olasz férfiak is meg tudják főzni .)

Feleségem spagettit tett fel főzni, de nekem nem volt kedvem a szokásos paradicsomos szószhoz, ezért megnéztem mi is ennek az ételnek a receptje. Enni még nem ettem, de most, gondoltam, kipróbálom. "Ájo ojo"-nak ejtik, mert az is egyszerű.

Rákerestem a weben, ahol első találatok közt van az aglioolio.com.sg, ami egy szingapúri bisztró, de van Bali szigetén is egy éttermük. A fenn említett étel árát majd a végén ...

A paelláról az a hit rögzült bennem, hogy az tengeri herkentyûkbõl készül. Tulajdonképpen az olasz rizottónak felel meg, de sok hal, rák és kagyló van benne. Spanyol földön nem jártam, így csak egyszer ettem az USA-ban, és igencsak izlett. Mi nem vagyunk tengerparti ország, ilyen finomságok csak nehezen érhetõk el. A kicsilyány viszont járt Barcelonában, ahonnan paella fûszert hozott nekem, hát azt már okvetlenül meg kell próbálni.

Az igazi lökést egy TVpaprika-beli ötlet adta meg, ahol zöldséges paella készült. Na akkor már sínen vagyok, azt fogok fõzni. Persze valami hús nem árt mellé, ezért kivadásztam a csodahûttõbõl az ott rejtezkedõ hízott libanyárnytövet is.

Benzin pecafüggő. Igen súlyos pecafüggő. Pár éve rákapott a pergető horgászatra, amikor csak teheti, a fekete sügérek és a süllők üldözésére indul. Hétfőnként fájdalmas képpel tapogatja az egész napos dobálástól sajgó könyökét.  Okos telefonján folyamatosan az árverési oldalakat bújja, és licitál a betegnél betegebb nevű és -kinézetű csalikra. Szilikonból készült, mangamintás mocsári szörnyek, epilepsziás rohamban fetrengő kacsacsibe vergődését vagy éppen a háton úszó féllábú nyílméregbéka mozgását imitáló bigyók, hozzájuk szamurájkardból kovácsolt, gyémánttal hegyezett, lézerrel köszörült horgok, yetiszőrből font előkék érkeznek nap mint nap a postára. A postáskisasszony nem, hogy név szerint ismeri, de Viber-en értesíti is, mikor újabb szállítmány érkezik, ami nem baj, mivel a hivatal négyig van nyitva és Benzin is éppen addig dolgozik. Ilyenkor angolosan elslisszol egy negyed órára, és boldogan veszi át a legújabb csodát.
Ha valami miatt egy hétig nem jut ki a vízpartra, beüt a krach. Komoly elvonási tünetek ütköznek ki rajta. Búskomorságba esik, arca elszürkül, vérágas szemei zavaros vizenyőben úsznak. Folyton szipog és a hangja rekedtessé válik. Pótszerként be-betol egy horgász DVD-t a céges gépbe, és hangosan szuszogva lesi a japánul karattyoló sztárhorgász minden mozdulatát.
Egy hétvégi peca ígérete persze hamar csökkenti a tüneteket, tíz perc horgászat után, mintha csak kicserélték volna, majd kicsattan. Amúgy a C&R elkötelezett híve és a halat enni sem szereti, évente talán három halat, ha hazavisz.
Legutóbb aztán az történt, hogy egy pórul járt süllő olyan mélyen lenyelte a Deps Kakuru Limited Model Noisy Type Lure műcsalit, hogy mire sikerült kipiszkálni a szájából, már nem volt benne élet. Benzin ugyan bevetett minden ismert praktikát az újraélesztéshez - éppen csak állatorvost nem hívott -, de végül szerencsétlen pára kiszenvedett. Na ezt a halat kaptam meg én, és főztem belőle egy keleti jellegű levest.

Bár a hal már hullaként ért partot, utazott is vagy 30 km-t a csomagtartóban és én is pihentettem egy órát a Söröző kövén, igazán friss volt.
 

Nyilván van, aki úgy gondolja, hogy főbenjáró bűn ezt a nemes állatot, a halak királynőjét ilyesmire elpazarolni, de ez az apróság - például sütve - a fél fogamra sem lenne elegendő, így meg kijött három tányér leves belőle. A fotózáshoz mindjárt az Ázsia Bt-nél frissen beszerzett leveses tálkában tálaltam az első adagot.

Másnéven bélszínérmék, de a francia névvel fel lehet vágni :)

Nagycsarnokban és az Ázsia Bt-ben jártunk Wakával a minap (ezek egymás mellett vannak). Az utóbbival már jó ideje adós volt, hogy együtt menjünk - most sikerült. Mivel nem volt túl sok ideje, ezért a csarnokban beszéltünk meg találkozót. Szerencsémre késett is egy kicsit, így sikerült egy pénztárcát venni magamnak, amit már évek óta keresek. Amit akkor kaptam, amikor kimentem az USA-ba, kezd nagyon elvásni.

No de mindez teljesen lényegtelen. A lényeg, hogy felfedeztünk egy hentest, akinél gyönyörû húsok voltak kitéve. Márványos meg 2 hónapja érlelt, meg egyéb nyalánkságok. Ilyet persze ismerünk már a MészárSztékbõl. Csak egy pirinyó különbséggel: az árak hihetetlenül alacsonyak. Az alábbi bélszínérméket 5000 Ft/kg-ért adják, és ez nem akciós ár!!!

Az már biztos, hogy ezt nem hagyom ott. Volt még libamáj 3600-ért és bébispenót 600-ért. Gyakrabban kéne a csarnokba járni (utoljára tán 35 éve voltam ott). Waka is kapott csirkeszárnyat 400-ért. Átmentünk az Ázsia Bt-be, ahol jól kibámészkodtuk magunkat, és létfontosságú fûszereket vettünk Én például zöldborsot, ami már elfogyott odahaza, és egyben megalapozta a húshoz a mártást. Kicsit sok kilókat cipeltem haza, rengeteget gyalogoltam, mert a Moszkva teret feltúrták, és mint kiderült Waka hamarabb ért Veszprémbe, mint én Pesthidegkútra :(

Bejelentkeztek a gyerekek, és szokás szerint húslevest kértek az ebédhez. Már régen kacérkodom a gondolattal, meg sok receptel is, hogy miként kéne egy szép tiszta erõlevest készíteni, amiben azért van kis hús, zöldség, miegymás.

Gondolatott tett követte, és erre az alkalomra megpróbáltam Dobos C. József receptjét a Magyar-Franczia Szakácskönyvébõl, ami nélkülözhetetlen kalauz minden háztartásban. Alapreceptek vannak benne, mint például: "Végy 1,5 kg fris vajat, sodord el 1,3 kg liszttel és adj hozzá 64 tojás sárgáját ...".

Nem illik a régieken gúnyolódni, hiszen tudásunk nagy része tõlük származik. Például az is, hogy hogyan készítsünk tiszta erõlevest. Én csaltam kicsit, mert nem volt sem ökörhús, sem juhhús idehaza. Mivel ez a lé igencsak idõigényes, csak akkor készítsük, ha nem sietünk. Két lépcsõben készült.

Tapolca környékén cicegének hívják a tócsit, néha én is úgy hívom. Szóval, újabb stációjához érkezett a böjti menüsor. Ahogy már ígértem, megint egy rikottával készült étel jön. A gombóc igencsak ízlett, gondoltam az alapanyagokból - némi módosítással - akár fasírtot is készíthetek. Először barna rizzsel akartam tálalni, de a múltkori köles után valami kevésbé rostosra vágytam. Az általam készített cicege talán szokatlannak tűnhet, mivel a krumplit V-gyaluval reszeltem le, de én szeretem így, mert a sok kis kiálló darab jó ropogósra sül. Ugyanakkor megvan az a hátránya, hogy - mivel a gyalu éles pengéi kevéssé roncsolják a krumplit - kevés leve lesz, így több "nedvesítő" anyagot kell belevinni, ahogy ez a hozzávalók listáján látszik is majd. A sózás sem sokat segít rajta, rendszerint akkorra fejti ki a hatását, mire már csak két sütésre való massza marad a tál alján tocsogó lében. Nincs vele gond, nem kell liszttel felitatni, ki lehet sütni, mint a palacsintát (jutalomfalat a fáradt szakácsnak).

Esténként a nagy filozófus - Váncsa István - Ezeregy recept címû szakácskönyvét olvasgatom. Még nem tudom, hogy szakácskönyvként, vagy irodalomként szeretem-e jobban, de elkezdtem kijegyezni a receptek sorszámát, amit okvetlen meg akarok fõzni. Most a 74 számú receptre esett a választás.

Amúgy is tegnap már palacsintafélében gondolkodtam, jöjjön tehát ez a zseniális spenótos költemény.

Így a böjt közepette elzarándokoltam a magboltba, vettem kölest, barna rizst meg bulgurt. A köles - mint saláta alapanyag - már régóta birizgálta a fantáziámat, most itt volt az alkalom, hogy összedobjak egyet.

A madarasban jártomban elütött egy szép lepényhal, és ha már ott voltam, egy makrélát is magamhoz vettem. Még soha nem ettem, de sokszor kacérkodtam vele. Azt mondják, nagyon olajos a húsa, és a legtöbb Omega-3 ebben a halban van.

Hát olajosnak olajos volt, az Omega-3-at nem láttam ...

Úgy esett, hogy valami tartalmas levest kerestem így böjt idejére, ami egytálételnek is megteszi (na jó, egy szelet kenyérrel). Ez a recept egészen jónak tűnt, bár a narancsos ízvilágtól berzenkedtem, a rikottával készült gombóc tetszett. Kicsit spekuláltam és összedobtam egy sima zöldségleves alapú változatot.