Blogkocsma

Feleségem bevásárolni volt, és hozott igazi TV paprikát (hamár éppen szezonja van). Szép megtermett darabok voltak!

Gondolom nyers fogyasztásra szánta, de nem tudtam megállni, hogy ne töltsem meg. Különben is hozott friss paradicsomot is ...

Egyik délután, ahogy hazaérkeztem, máris elkezdett vonyítani a kaputelefon. Nem szoktam foglalkozni vele, most is hagytam a fenébe, biztos megint valami házaló/hittérítő/küldönc. Kitartó volt. Fél perc után, ahogy elhallgatott, újra rákezdte. - Na,- gondoltam - ez tőlem akarhat valamit. Felvettem.
- Jaj drágám, Erzsi néni vagyok - jött a vékonyka hang a kagylóból - tudja a B lépcsőházból. Nem tudna nekem hozni megint egy kis kaprot, tudja tavaly is hozott nekem, mert szombat óta ott áll az uborka a konyhában és nem tudtam eltenni, mert a piacon nem kaptam kaprot...
Itt kapcsolt szét 30 másodperc után a kaputelefon. Letettem, kisvártatva szólt is megint.
- ... és most nem tudom, mit csináljak, leviszem kocsival a kertbe, csak adjon már nekem egy keveset...
- Semmi gond Erzsi néni, - vágtam közbe - most főzök, de fél hat fele megyek le és akkor megoldjuk.
- Jaj de nagyon köszönöm - hálálkodott - majd sütök magának valami finom sütemény, mit szeret, édeset vagy sósat?
- Mindegy. Na, majd fél hat fele felcsöngetek.
- Jaj nagyon köszönöm aranyom.
Erzsi néni nyugdíjas tanárnő. Mindenki ismeri, ő is ismer mindenkit, vagy tanítvány volt, vagy tanítvány szülője. Egyedül él egy 20 éves macskával, aki (sic!) néha kiszökik a lakásból és olyankor a fél telep keresi. Apró termetét még kisebbre húzta már össze a gerincét sújtó ízületi betegség, de egész nap tesz-vesz, süt-főz. Elképesztő ruhákban és elképesztő frizurával (amit szerintem habverővel állít elő, mert olyan ritka, hogy átlátni rajta) kiállításmegnyitókra, színházba, az ördög tudja milyen rendezvényekre jár folyton az apró Toyota Yarisával. Szóval kitölti az életét.
Főztem egy gyors tökfőzeléket, aztán a jelzett időben ott is voltam a lépcsőházuk előtt. Fürgén lekacsázott a lépcsőn, nyitotta a járgány és már söpörtünk is. Ahogy kifordultunk a ház elől, el is csodálkoztam, hogy ilyen hamar Angliába értünk, mivel gyakrabban ment az út bal oldalán, mint a jobbon. Szerencsére, azért ha jött valami szembe, visszahúzódott a sávjába. Magamban azért elkezdtem mormolni pár általam ismert imát (nem túl nagy a repertoár). A körforgalomba kis keréknyikkanással bevágtunk egy érkező kocsi elé, hogy aztán a körforgalom közepén nyomjon egy satuféket.
- Jaj, kiszaladt a kiskutya az útra! - sopánkodott.
Jobbra néztem, tényleg kiszaladt, úgy száz méterrel feljebb. Szerencsére nem lett baja. Nekünk sem. Innentől már csak mereven néztem magam elé, és navigáltam, hol forduljon be. Leparkoltunk a kert mellett, betessékeltem.
- Jaj, milyen szép, jaj mi az, olyanról még nem is halottam. Jaj de szép mangold, jaj és azt hogy szeretem.
- Jaj - gondoltam. - Tessék leülni a padra, mindjárt szedek kaprot meg mangoldot is - mondtam. Hangosan köszöntem a szomszédoknak. Erzsi néni is megnézte őket, természetesen egy volt tanítvány volt, meg az anyukája, aki mellesleg régi barát is volt.
- Jaj Jolánkám (vagy ki a csuda), de rég láttalak, hogy lefogytál, jaj kedvesem, - fordult hozzám - hogy tudnék közelebb menni a kerítéshez?
- Itt a két sor paradicsom közt, de a karóba óvatosan tessék kapaszkodni, mert nem bírja el.
Odaóvatoskodott a kerítéshez, aztán tíz percig mondták a magukét: az az áldott jó férj, aki már tíz éve itt hagyott, az a másik, aki már tíz éve itt hagyott egy másik miatt...
Leszedtem, ami kellett, aztán nézegettem az égre fel, hátha bevág valami ménkő, vagy valami ménkő nagy meteor, már az is megváltás lenne. Szerencsére a szomszédasszonynak is mehetnékje volt, úgyhogy megegyeztek egy találkában, valamikor a homályos jövőben és elköszöntek.
- Jaj aranyos, hogyan tudnék visszamenni?
- Nem abban a sorban, hanem eggyel jobbra, ott nem olyan süppedős a föld.
Természetesen kicsit megtántorodott, belekapaszkodott egy paradicsomkaróba. A karó halk reccsenéssel tőből kitört, gyorsan elkapott egy másikat, ami szintén megadta magát, de szerencsére Erzsi néni visszanyerte az egyensúlyát. Gyorsan odamentem, belekaroltam és kivezettem a televényből.
- Jaj, eldőltek a paradicsomok, most mi lesz? - sopánkodott.
- Ne tessék foglalkozni vele, akad még karó, majd leverek másikat.
- Jaj... - Na innen jött még tíz perc mentegetőzés és ugyanannyi hálálkodás, aztán nagy nehezen megnyugodott. Kikísértem a kocsihoz, bepakoltam a zöldeket a csomagtartóba. A kertben leültem a padra, elszívtam egy cigit. Mikor kicsit magamhoz tértem, kikaróztam a szerencsétlenül járt növényeket és nekiláttam öntözni.
Hazafelé gondoltam, megnézem már az okosmobilon, milyen idő jön? Tapogatom a zsebem, a telefon sehol. Biztos otthon maradt. Otthon nem leltem, megcsörgettem a városi telefonról, semmi. Söprés a kertbe. Az egyik szomszéd szerencsére még ott volt, megkértem, hívjon fel. Körbejártam a kertet, a helyet, ahol kiszálltam a kocsiból, semmi. No, akkor ha szerencsém van, akkor a kocsiban esett ki, ha nem, holnap mehetek letiltani a kártyát, meg beszerezni egy másik telefont. (Ahhoz mondjuk éppen nem sok kedvem volt.) Este már nem akartam zavarni Erzsi nénit, reggel fél hét fele elmentem arra. Éppen jött haza éjszakából Viki, megkértem, csörgessen meg. Rátapasztottam a fülem a kocsira, és benn csörömpölt a telefon! Felcsengettem, alig három hívásra sikerült megértetnem, mi a baj. Ledobta a kocsikulcsot, magamhoz vettem a mobilt, felvittem a kulcsot, aztán indultam melózni.
Vasárnap kora délután keveredtem haza az évi rendes osztálytalálkozóról. Szokatlanul jól bírtam, de azért kicsit törődött voltam, hiába, két nap szakadatlan nyakalás még az én Krupp-acél szervezetemnek is sok. Dobtam egy gyors zuhanyt és nekiláttam egy kis sziesztának. Épp elszundítottam volna, mikor megszólalt a kaputelefon.
- Jaj kedvesem, Erzsi néni vagyok, egész hétvégén kerestem, csináltam egy kis töltikét a mangoldból, abból akartam hozni kóstolót. Mindjárt felmegyek érte és áthozom.
- Magamra kapok valamit, aztán átmegyek érte - mondtam.
Lementem a ház elé, jött keresztül a kerteken egy kis műanyag tányérral, amit alufóliával takart le.
- Csináltam egy kis töltikét, gyros fűszert tettem bele... - és így tovább két percig.
Megköszöntem, illendően elköszöntem, aztán húztam haza. A tányért bevágtam a hűtőbe, magamat meg az ágyba.
Este öntözés után konstatáltam, hogy bizony nem sok kaja van otthon. Kevés kenyér és a töltike! Éppen elég lesz vacsorára. Meglepően finom volt, a fűszerezés nem volt túl markáns, de jól kivehető, a paradicsomos mártás is kellemes volt. Na, ezt nekem is meg kell főznöm. Megfőztem.

Nincs itthon a feleségem, kirúgok a hámból. Na jó, azért meghívom rá a szomszédságot, mert egyedül ennyit ... meg jobb is társaságot etetni :)

Nem a legjobban sikerült tányérfotó, de már bőven benne voltunk a falatozásban, amikor eszembe jutott, hogy ez még hiányzik.

Nagyon szép kacsaszárnytövet kaptam, meg volt egy kiló kacsaháj is: ezek kéz a kézben várják, hogy megsüssem őket.

A körettel gondban voltam, de eszembe jutott Bódi Margó krumpligancája (hívják még gánicának, dödöllének, cinkének vagy pipicének is) . Azt már rég ki akartam próbálni, soha nem is ettem még!

Beérett az első adag uborka. Idén háromféle uborkát vetettem: Perez, Mohikán és Muncher (ez amerikai). A Perezt jól ismerem, a másik kettő új. Annyi jött össze, hogy az 5 literes üveg tele lesz.

Idén megpróbáltam mindent, amit tudok a saját kertemből beletenni, különösen, hogy már az első adag fokhagymát is felszedtem.

Idén piszokul beütött a mangold. Kistesó nagy kedvence, az ő unszolására két sort vetettem. Áprilisban ugyan nem volt sok eső, de a kút szerencsére púpig volt, így tudtam öntözni nyakló nélkül. Alaptrágyának 7 dkg/m2 NPK műtrágyát juttattam ki vetés előtt, kelés után ezt fejeltem meg kéthetente Volldünger Linz 14-7-21 tápoldattal. Ha már terem, kezdeni is kell vele valamit. Spenót-szerű készült belőle párszor, de valami másra vágytam. Először egy tésztában gondolkodtam, kifőtt széles metélt összeforgatva a felcsíkozott levelekkel, fűszerekkel, esetleg valami kis füstölttel, tejföllel meglocsolva, sajttal bőven megszórva, sütőben megpirítva. Igen ám, de mi lesz a sok szép színes, roppanós levélnyéllel? Maradt hát a leves, amolyan Fradi-módra.

Nem lehet folyton BBQ húsokat enni! Kell valami zöld is néha :)

Ezúttal tavaszi káposztából, ami komoly challenge, mert nagyon nedves, és nehéz úgy megpárolni, hogy nem ázik el, de akkor is posztolni kell, mert ez alapeledel!

Azért nem panaszkodom, hisz az indukcióson remekül el lehet párologtatni a felesleges vizet a káposztából. (Vannak egyesek, akik képesek ugyanezt megoldani a spóron, de nekem az nincs ... :(

Vendégposzt Hegge Balázs szmókerjébõl

Elõre bocsátom, egy lelkes, de bátor amatõrrel van dolgotok.

Kaptam egy szép fél vaddisznót. Pikk pakk szétkaptam. Lett belõle oldalas, pörkölt hús, egybe comb, tarja. A tarja, oldalas elkészült már a szmókerben, na de maradt egy komplett hátsó comb, csonttal mindennel.

Elsõ eretnek gondolatom az volt, hogy rácsok ki - úgy is utálom sikálni - és beakasztom középre egy 10-12 órára. Kérdeztem cseten Adorjányi Máriuszékat, de lebeszéltek róla, hogy nem jó az arra.

Okos ember hallgat a tapasztaltabbra, csontozó kés elõkap, kiolvadás után (igen lefagyasztottam, nem szép de ez van), kicsontozás, combok formázása. Csont, apróhús húslevesbe, tyû attól a halottak is felébrednek.

Vagyis sült tarja sörrel. Ezt a receptet is a Nemzetközi étlapkalauzból nyúltam. Az eredeti elnevezés lombo de porco... kezdetű volt. A lombo karajt jelent, de én úgy gondoltam, hogy ehhez a fogáshoz a tarja jobban illik. No igen, de hogy a fenébe híjják a tarját portugálul? Gugli a jó barát, megkérdeztem hát tőle. Itt kezdett komédiába fordulni a főzés. Az egyik szótár szerint entrecosto. A képtalálatok alapján viszont az oldalas. A másik szerint espinhaço, de az meg egy hegy Brazíliában. Volt még costela, ami szintén oldalas, toicinho, ami császárhúsnak néz ki. Végül akkor sírtam fel, mikor kíváncsiságból az oldalasra kerestem rá, és a páginas-ra a képtalálatokon könyvek és füzetek voltak. Végül is a könyv is oldalas, van, amelyik több száz is lehet, de vasárnapi ebédnek elég diétás fogás.
Utolsó mentsvárként a Madeira szigetére delegált emberemet kérdeztem meg, elvégre portugál házastársa van, csak evett már ilyesmit valamikor. E-mail fordultával meg is jött a válasz, egyúttal azt is megtudtam, hogy a portugál cominhos sima köményt jelent, nem a rómait.
Innen már sétagalopp volt.

Ahogy igértem, folytatom a barbecue/barbeque/BBQ (nem kívánt rész törlendő) főzés bemutatását. Mivel én sem vagyok profi BBQ szakács, hát szívesen olvasom a kritikákat is - amennyiben azok nem túl durvák :) Ez a harmadik BBQ étel, amit a mozdonyon készítettem, de úgy érzem, eddig ez áll legközelebb az eredeti módszerhez (és ízhez). Ime az alapanyag! Balra egy óriási oldalas dagadóval, jobbra pedig 3 vastag oldalas darab. Mivel a mozdonyom elég méretes, ennyi hús minimum kell, hogy begyújtsam a kályhát (azért előbb készítettem már két kisebb darabot is, de valahogy most éreztem rá az ízére ennek a főzési módszernek).

És az eredmény egy része:

Nagyon kevés szabály van, de azokat érdemes betartani. BBQ alapvetően alacsony hőmérsékleten, sokáig tartó kezelése olyan húsoknak, amelyekben van rendesen kollagén anyag is (inak, zsír, stb). Az alacsony hőmérséklet valahol 100C és 130C között van. A főzés általában 3 fázissal, minimum 6 órán át tart, ami igencsak megviseli a szakács torkát - azt is locsolni kell folyamatosan. A BBQ első fázisában füstölünk. Ez (ellentétben az itthoni füstölési szokásokkal) meleg füstöt jelent - 100C-110C fok körülit. Mivel a mi szokásaink szerint rövid ideig tart, ezért a füstöt adó fa eléggé intenzív illattal rendelkezik (bükk, hickory dió, juharfa, égerfa). Fontos, hogy eléggé száraz legyen. Én úgy érzem, a forgácsok vízbe áztatása nem igazán használ az eljárásnak, de ezt mások másként látják. Viszont a hőfokot próbáljuk meg stabilan tartani (ebben hasznunkra van egy alutálcányi víz is a sütőben).

Az iszonyúan nagy tapasztalatom (eddig 3 BBQ sütés) szerint a finom és száraz gyümölcsfa darabok - akár combvastagságú ágdarabok - használata produkálja a legfinomabb füstölést. Nálam eddig cseresznye és sárgabarack dolgozott - mindkettő remek illattal és ízekkel. Az első fázis a füstölés. A húsokat száraz fűszerkéreggel dörzsöljük be (rub), ami majd szép lassan felveszi a füstöt, és továbbítja a húsba. Ezt a fázist sertéshús esetén kb 3 óráig alkalmazzuk. Ekkorra a húson kialakul egy ropogósabb réteg, valamint egy "füstgyűrű", ami a BBQ jellegzetes része. Sütöttem már egyszer a mozdonyban marhát is, de annak más hőmérséklet kell - ha odajutok, azt is elmesélem.

A második fázisban megkenjük a húst a szósszal (bepacsmagoljuk a felmosóronggyal a felületét:), becsomagoljuk szorosan alufóliába (esetleg önthetünk még kevés bort vagy sört is a csomagba), majd két teljes órán át 105C fokon (+-10C) melegen tartjuk. Ezalatt az idő alatt a húsban található kollagén részek lebomlanak, megpuhulnak, és szaftosítják az amúgy már megfőtt húst. Lehetőleg erős alufólia réteget használjunk, hogy ez a finom szaft a miénk maradjon!

A harmadik fázis a kéreg képzése. Lebontjuk a fóliát a csomagról, majd izlésünk szerinti ideig pacsmagoljuk és kérgesítjük a húst. Ha elegendő cukrot vagy melaszt tartalmaz a mop (kence), akkor szépen karamellizálódik a felülete a húsnak anélkül, hogy a belseje kiszáradna. Egyesek (pl. az én családom) nem rajonganak az édes húsért, ezért én csak kevés mézet teszek a szószba - azt észre sem veszik :). Ez a fázis 10 perc és 1,5 óra közt változhat izlésünknek megfelelően. Az alapokat lefektettük, lássuk mit készítettem életem harmadik - a mozdonyon készült - BBQ ételénél.

Nincs BBQ coleslaw nélkül, ezért előbb ezt a remek salátát mutatom be!

Ez a név a 18. századra vezethető vissza a holland "koolsla" (káposzta saláta) anglicizált verziójaként. Alapvető összetevője a vékonyra vágott káposzta (zöld, vagy akár lila is), valamilyen salátaöntettel.

A majonézes verzió, ami főleg Amerikában terjedt el, csak a majonéz feltalálása után születhetett meg valamikor a 19. század elején. A káposzta kötelező eleme, de ezen kívül sokféle ropogós, zsüliennre vágott egyéb zöldséggel is keverik. A majonéz helyett lehet tejfeles vagy joghurtos öntettel keverni.

A tesztet sajnos nem lehet Európából elérni az új adatvédelmi szabályok óta, ezért itt található az eredeti teszt szöveges változata - angolul.

— Recipe from Michael Hastings

Az elkövetkező három poszt a Barbeque sertésborda világába repíti az olvasóinkat. Tőlünk szokatlan módon ezek a posztok sűrűbben jelennek meg, mert szerintünk nagyon fontos, hogy hogy működik ez!  Ez nem grillezés, mivel nem parázs felett készül az étel, hanem igazán alacsony hőfokon (max 110C) hosszú ideig kínzott húsokról szól. Az igazi előnye ennek a módszernek, hogy lehetőség nyílik az izlésünknek megfelelő fűszereket diffundálni a kedvenc húsunkba. Először sertéssel kezdem, mert az sokkal megengedőbb, kevésbé tudok elbukni vele. A marhahúsok csodáira még várni kell, míg elég bátor leszek, és időm is engedi, hogy egy jó marhaszegyet vagy tarját tegyek fel a mozdonyra.

Az angol szavakat direkt használom, mert a barbeque/barbecue/BBQ világban az angol az alapnyelv, révén Amerikából származó ételkészítési módszer. De van egy másik indokom is: így neveztem el az első két népszerű BBQ adalékomat. :)

A szójáték pedig megtetszett :)

Egy jó BBQ oldalas/tarja/dagadóhoz célszerű mindkettőt használni. A szárazzal bedörzsöljük (rub=dörzsöl) a húst jó alaposan, lassan megfüstöljük vagy három órán át (vastagságtól függően), ami egy vékony kemény kérget képez a húson, majd a nedvessel megpacsmagoljuk (rúd végére szerelt felmosórongyot hívják mop-nak, mint a Vileda felmosórúd), és alufóliában puhítjuk további két órát. Ezeket a műveleteket 100-110C fok hőmérsékleten hajtjuk végre a tökéletes állapot eléréséhez. Utána szabadon választott ideig képezhetünk egy "crust"-ot (kérget) a rápacsmagolt kencéből, többszöri kenegetéssel, izlés szerint.

Minden szakácsnak van több receptje ezekre a feladatokra, most ez az én harmadik generációs keverékem.

Mivel beigértem, hogy a mozdony domesztikálásával elárasztalak benneteket BBQ receptekkel, még visszatérek az első és a második generációs receptjeimhez is.

Ez egy olyan szakma, ami folyamatosan fejlődik, minden egyes elkészített étel után már újabb változatokon töri a szakács a fejét. Így azután igéretemhez híven elárasztalak benneteket sok-sok változattal: mindenki kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt.

Ez már igen rég volt, de valahogy el kell kezdenem a BBQ sütések posztolását. A mozdonyt (ami egy eltolt hengeres füstölő és mellékesen egy dupla grill is) születésnapomra kaptam a családomtól. Nagyon rég szerettem volna valami komolyabb BBQ készítésére alkalmas szerkezetet.

Ugyan októberben majdnem megtorpedóztam, mert egy csodás kemencére leltem a csabai kolbászfesztiválon, és majdnem meg is vettem. De rájöttem két dologra: ahogy öregszünk, egyre kevesebbet eszünk (vagy inkább a rendszer lett nekünk túl drága, hisz a rezsicsökkentés csak porhintés), valamint azért a heti egy kenyérért nem biztos, hogy megéri egy vagyont kiadni.

Meg volt egy objektiv ellenérv is: Nem tudtuk, hogy tudják behozni azt a 800 kilós darabot a kertnek a megfelelő pontjára. Mindenféle támfalak, meredek lejtők, stb. Legegyszerűbb egy daruskocsi lenne a szomszéd kocsibehajtójáról: onnan be lehetne emelni. Vagy egy órát őrlődtem, de a végén lemondtam a kemencéről (pedig abban is változatos dolgokat lehetne sütni!), így maradt a grill.

Ami valóban grill is, de leginkább egy "offset smoker", aminek nem nagyon tudom a magyar nevét. Egy nagyobb és egy kisebb henger lefektetve és elcsúsztatva összeszerelve, ahol a kisebbik oldalán felül lévő nyíláson keresztül a nagyobbik aljába van csatlakozás: ott tud a füst és a meleg átmenni a kicsiből a nagyba (offset=eltolás, smoker=füstölő).

Végre találtam is egy ilyen szerkentyűt, ami belefér a büdzsébe, nem túl nagy, de ha kell, akár 20 embernek is tudok rajta főzni. Ráadásul 30%-os akciós áron volt, amibe belefért a nagykabátja (téli-nyári takaró), egy nagy öntöttvas grill-lap, egy faszénkosár és egy oldalsó melegentartó lap. Ez utóbbit még nem is szereltem fel. A kicsiből kihúzható a tűzrakó fiók. Persze kapható ilyesmi 2 milla felett is, de hülye azért nem vagyok ...

Még annyit, hogy idehaza most kezd csak elterjedni ez a főzési módszer. A grillezés leginkább sztékek, csirke, hamburger pogácsák elkészítésére alkalmas: ez az un. direkt parázs feletti sütés. A BBQ viszont alacsony hőmérsékleten (tipikusan 100C-110C körüli tartományban) való hosszú ideig tartó melegítésról szól. Ezen a hőfokon biztonságosan megsülnek a húsok, de a hosszú ídő segíti, hogy a húsban lévő kollagének (inak, zsírerek) lebomoljanak és tápanyagot nyújtsanak az előregedett izületeinknek.

Most az első tényleges BBQ hús készítésemről számolok be.

Körömpörkölt készült a napokban, és ahhoz bizony én szívesen adok sóba-vízbe krumplit köménnyel. Persze a lé általában megmarad, ezért interjút készítettem a blogon, ki mire használná a főzőlevet.

Kaptam is ötleteket, meg a net is a barátom, de érdekes módon senki sem tért el az alapötlettől: krémleves a krumpli főzőlevével. Ha nem, hát nem, akkor ez lesz a mai ebéd.

A poszt kicsit megkésett, igencsak végefelé jár az eperszezon, de azt hiszem, az utolsó adagot vettem meg a Fény utcai piacon a múlt héten 650Ft-ért. Ha idén már nem is, de jövőre hasznos lehet ez az írás.

Természetesen van SzeddMagad eper is, olcsóbb, mint a piaci. Csak legyen ember, aki bírja a hajolgatást. Én már sokéve piacon veszem.

Akciós volt a sárgaúszójú tonhal a madarasban, ezt nem hagyhattam ki. Nem mondom, hogy ingyen van, de a fiammal mi nagy halevők lennénk, ha hozzájutnánk. A halas pultnál kitett példányok csodásan néztek ki, igazi szusi minőség. Kértem hát két vastag szeletet. 1,2 kg lett - maradhat? Mivel én kértem vastagon, hát így jártam :)

A receptet pedig a Paprika TV-n láttam, és megpróbáltam emlékezetből reprodukálni. Hamár sütök, feleségem is enne valamit. Találtam egy nagy csirkemellet a csodahüttőben, amit durván lebontottam a csontjáról, és két-két szeletre vágtam az oldalakat. Az ötlet a hasonló ízesítéssel elkészített csirke és hal volt.

Vendégposzt Fenchurch68 tollából

Mikor megláttam Waka posztját a töltött csirkecombról, rájöttem, hogy valamikor gyerekkoromban ettem hasonlót utoljára. (Vagy két éve ettem idős hölgyrokonnál töltött csirkét, arról csak annyit, hogy sajnos nem lehetett megúszni.) Nekem ez valahogy kimaradt a repertoárból, de most kedvet kaptam hozzá.

Mire eljutottam az egyébként általában remek húsválasztékkal rendelkező sarki közértbe, a "hosszú hétvége lesz, úristen, fosszuk ki a boltokat, különben éhen halunk" pszichózis miatt már csak két satnya faros csirkecomb maradt, kevés is, ronda is. Viszont gyönyörű csont nélküli karaj volt 800,- (igen, nyolcszáz!) forintra akciózva, örök hálám a pestises szendvicset hajigáló menekülteknek.

Ha Taljánországban a firenzeieket illetjük a babzabáló titulussal, akkor az Egyesült Államokban a bostoniakra illik a jelző. Természetesen számos más országnak/régiónak is megvan a maga sült babja. A Brit Birodalom területén a paradicsommal készült változat a tradicionális reggeli nélkülözhetetlen eleme. Aztán ott van a franciáknál a Breton bab vagy a Casoulet, a spanyoloknál a Cocido Montanés, Görögországban a Gigandes Plaki.
A bab a vadnyugati idők kedvelt alapanyaga volt. Magas fehérje és szénhidrát tartalma bőséges energiát biztosított a marhaterelésben megfáradt cowboyoknak, száraz állapotban hónapokig elállt, és az elkészítése sem volt túlzottan bonyolult. Mondjuk elég egyoldalú konyha lehetett az övék.
A sült bab receptjét az első telepesek a bennszülöttektől lesték el. Az 1800's években Boston kikötője a "Rabszolga Háromszög" egyik fontos állomása volt. Innen indultak Európába a gyarmatáruval, rummal, dohánnyal, gyapottal megrakott hajók, ahonnan készterméket, iparcikkeket vittek Afrikába, hogy aztán rabszolgákkal feltöltve újra Amerika felé vegyék az irányt. A rum alapanyagaként használt nádmelasz aztán belekerült az ételbe, így született a bostoni verzió. Ahol nem volt melasz kéznél, megtette a juharszirup (például Kanadában) vagy akár a méz is. Az étel hamar népszerűvé vált, mint vasárnapi fogás, sólet módjára szombaton tették a kemencébe, ahol aztán reggelre kész lett.
Ezt az ételt a végtelenségig lehet cifrázni. Ha valaki egy kissé előfőzött füstölt csülköt, netán a BBQ-n naphosszat sütött, jó füstös marhahúst ágyaz a bab közé, bizony jól teszi.
Én elsőre nem akartam túlzásba vinni, egy meglehetősen egyszerű receptet néztem ki, és nem csalódtam. Akad persze pár dolog, amin finomítani kell, de így elsőre egészen jól sikerült.
A főzéshez egy 4 literes kerámia káposztás edényt használtam, amit még akkor vettem, amikor először láttam a bostoni babot Andrew Zimmern Bizarre Foods című műsorában.

Jön a fiunk, valamit kéne a grillen sütni! Belebújtam hát a csodahüttőbe, és keresgélni kezdtem. Volt ott minden szép és jó, de semmi sztéknek valót nem leltem.

Beleütköztem viszont egy szép szőke marhanyakba, és egy lapockába (ez utóbbira az volt írva, hogy tatárnak). Tatárt ugyan nem készítettem belőlük, de az állaga mindkét húsnak az USA-ban megszokot sirloin tip-re hasonlított. Ez jellemzően egy rövid rostú, keresztben vágott hús, ami nagyon laza kötődésű izomszálakból áll. Pont emiatt az állag miatt remekül felszív bármilyen pácolást és roppant szaftos lesz.

Húsra éheztem! Keresgélve a csodahüttőben találtam 4 csontnyi húsos oldalast felvágva. Feleségem vehette, mert azt a boltláncot én nagyon ritkán látogatom. Node baj nincs, mert szép vastag darabok, biztos jót lehet belőle alkotni. Volt hozzá remek kelkáposztafőzelék is.

Az első darab egy étkezésre kielégítő volt. A másnapi darab a hideg oldalasból: pecsenyezsíros kenyeret ettem. Harmadnapra pedig "rilette"-et (húskrémet) készítettem belőle. Az még jutott negyednapra is. Alapvető elkészítésének egy fedeles öntöttvas lábast választottam. Ez már máskor is bevált. Gondoltam, hogy megpirítom zsíron, majd sok hagymával és egy kis borral ágyat készítek neki, amiben pecsenyeszaftig lepárolom.

Kivettem egy hét szabadságot, hogy legalább a kerti munka nagyját el tudjam végezni. Persze nem sikerült, közben a derekam beállt, úgyhogy egy hétig az ágyat nyomtam, kiestek a délutánok is, amikor még lehetett volna valamit végezni. Annyi előnye volt a dolognak, hogy végre főzhettem valami komolyabb ételt is. A nagy munka hevében ugyanis szendvicseken és hideg kaján éltem, mert azt bármikor be lehet kapni, sem főzni, sem rendesen enni nem volt érkezésem.
Az egyik nagylelkű kolléga munka után elfuvarozott a piacra bevásárolni. Vettem "falusi" csirkecombot. Jó nagy bullshit. Mondjuk, városit még nemigen láttam, az állattartás (főleg az iparszerű) valahogy nem az az urbánus dolog. Azt, hogy tanyasi, nyilván nem merték ráírni, hiszen az szabad tartású, kizárólag természetes táplálékon nevelt madarat jelent. Aztán persze rájöttem, miről van szó. A falusi csirkecomb tokos, mint az állat, a "zokniját" nem húzzák le rendesen, és a kaparójából hozzányiszálnak egy darabot, hadd egye a városi nép azt a finom porcogót, ropogtassa a csontot. Arról nem is beszélve, hogy comb árban lehet adni a lábat. Megküzdöttem a tollakkal, téptem, vakartam, perzseltem, aztán másfél óra küzdelem után úgy döntöttem, jó lesz így is, legfeljebb megy a bőre a kukába. Vettem még némi szalonnát, csirkemájat, zöldséget és rizst, a hűtő aljában volt még kevéske ásás elől mentett zöldféle, elégségesnek tűnt egy főzésre.

Itt a kertész, metszi a fákat. Gondoltam egy kis spenót jó lenne neki is ebédre, valamiért otthon soha nem kap...

Igenám, de a kertben még nincs elég friss spenót ... Jó ám a főzelék a mirelitből is!

Többször is posztoltam guacamolet itt a blogon, de ez egy újabb változat, kicsit más technikával készítve. Nagy előnye, hogy percek alatt elkészíthető.

A hűtő pakolásakor botlottam bele egy (túl)érett és egy fél avokádóba, amit azonnal fel kellett dolgozni.

Amikor a szuvidált csirkeszárnyat készítettem, tettem be két adag csirkecombot is a masinába: hátha jó lesz valamikor később. A szuvidálásnak ezen két esetben a tényleges elkészítésre szánt idő csökkentése volt a célja. Egyszer egy menetben megpuhult, már csak egy-egy adagot kell a grill alatt megpirítani.

A szárnyat kipróbáltam, az bevált. Most eljött az ideje a comb próbának. Nomeg a többrendbeli sikertelen rizsfőzést is korrigálni kell. Hátha olvasónk is kedvet kap a kipróbáláshoz.