Vagyis sült tarja sörrel. Ezt a receptet is a Nemzetközi étlapkalauzból nyúltam. Az eredeti elnevezés lombo de porco... kezdetű volt. A lombo karajt jelent, de én úgy gondoltam, hogy ehhez a fogáshoz a tarja jobban illik. No igen, de hogy a fenébe híjják a tarját portugálul? Gugli a jó barát, megkérdeztem hát tőle. Itt kezdett komédiába fordulni a főzés. Az egyik szótár szerint entrecosto. A képtalálatok alapján viszont az oldalas. A másik szerint espinhaço, de az meg egy hegy Brazíliában. Volt még costela, ami szintén oldalas, toicinho, ami császárhúsnak néz ki. Végül akkor sírtam fel, mikor kíváncsiságból az oldalasra kerestem rá, és a páginas-ra a képtalálatokon könyvek és füzetek voltak. Végül is a könyv is oldalas, van, amelyik több száz is lehet, de vasárnapi ebédnek elég diétás fogás.
Utolsó mentsvárként a Madeira szigetére delegált emberemet kérdeztem meg, elvégre portugál házastársa van, csak evett már ilyesmit valamikor. E-mail fordultával meg is jött a válasz, egyúttal azt is megtudtam, hogy a portugál cominhos sima köményt jelent, nem a rómait.
Innen már sétagalopp volt.
Hozzávalók:
- 1 kg csont nélküli sertéstarja egyben
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 2 sárgarépa
- kis darab zellergumó
- 2 evőkanál sertészsír (a recept olívát ír, de nekem a zsír valahogy jobban passzolt hozzá)
- 7 gerezd fokhagyma
- 1 kávéskanál kömény
- 2 babérlevél
- 2 teáskanál só
- 3 dl sör
- 1 evőkanál étkezési keményítő (liszt helyett ezt használtam)
A sót, a babérlevelet és a köményt a mozsárban porrá törtem.
Beletettem a fokhagymát, pürésítettem, végül némi sörrel megfelelő állagúra kevertem.
A tarját mindenhol alaposan bekentem a páccal és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
Másnap a serpenyő alját megkentem zsírral. Erre került a felkarikázott hagyma, a juliennere vágott sárgarépa és a zeller. Ez utóbbi nem szerepelt az eredeti receptben, de volt még egy darabka a hűtőben és már lassan eljárt felette az idő, én meg sajnáltam volna kidobni. Végül nem rontotta el.
A zöldségekre fektettem a húst, aláöntöttem a maradék sört és négyes fokozaton másfél órát sütöttem.
A húst kivettem a serpenyőből, fél órát pihentettem, majd felszeltem.
Míg a hús pihent, a serpenyőt feltettem a gázra és felforraltam a tartalmát. Belekevertem a kevés vízzel kikevert keményítővel és kiforraltam.
Kiderült, hogy a felszelt hús nem fog a serpenyőbe visszaférni, ezért elővettem egy nagyobb lábast és abba rétegeztem le az időközben megfőtt szósszal. Visszatettem a gázra és összerottyantottam. Igencsak sótlannak bizonyult, megsóztam hát.
Rizzsel tálaltam, amibe belefőztem a kissé soknak bizonyult sárgarépa és zeller maradékát.
Finom, kiadós étel lett, A hús puha és szaftos maradt, a mártás átvette a hústól a fokhagyma és a kömény ízét.
