Blogkocsma

Nekem egy kicsit fura kombináció volt, míg meg nem kóstoltam, dehát feleségem hozott két csomag szép zöld spárgát öccáért, ami azért jó ár egy primőr spárgáért.

Én meg leszedtem az első adag spenótot a kertben, mert elnyomta a cukorborsót a háló mellett.

Idén ismét furcsán tavaszodott ki. Sikerült is rendesen megcsúszni a kerti munkákkal. Ahogy ástam fel a földet, sorban futottam bele a tavalyról megmaradt "kincsekbe". Petrezselyem, paszternák mangold, sőt pár cékla is volt még az ágyásokban. Sajnáltam volna beásni őket, elhatároztam, hogy hétvégére összedobok egy "mindent bele" fogást. Húsvétról maradt egy kacsa a fagyasztóban, ez képviselte a tartalmasabb összetevőt az ételhez.

Rövid és egyszerű, ám hiánypótló poszt következik:

Mindig szeretnék zöldségalaplevet, de soha nincs a csodahüttőbe - vajh miért? Most viszont rájöttem, hogy a világ legegyszerűbb dolga készíteni, most már lesz rendszeresen!

Tudom, vótmá! De ismétlés a tudás anyukája valamint egy újszülöttnek minden vicc új. És különben is nagyon szeretem a sárgaborsópürét - aka betonfőzeléket.

Roppant kevés alapanyag kell hozzá, de azok fontosak.

Nem csak a sikerült ételeket kell posztolni, hisz a hibákból is lehet tanulni. Az oldalasom nagyon jól sikerült, de valahogy ez a közönséges "A" rizs nem szerette, hogy igazán lepirítottam.

Pedig sütöttem le már ennyire a rizst (jó - jó, rózsaszínre, ez meg barna), és az nagyon finom volt. Cserébe a feleségem főzött egy másik adag rizst, az meg egy csomóba összeragadt. A kutya azért szerette mindkettőt :)

Ránk jellemző módon ismét elfelejtettünk születésnapot ünnepelni. Immáron 6 éve vagyunk jelen a blogoszférában, mintegy 1300 recepttel/cikkel, amik összesen több, mint 2.222.222 oldalletöltést értek meg. Amin csodálkozom, hogy a legtöbbször a "A barnarizs főzése" posztot olvasták...

Boldog születésnapot az olvasóinknak is!

Akkor jöjjön a poszt is:

Általában csirkemellből készítik, mert úgy a leggyorsabb. Persze az éttermekben nem tudni mely maradék ételek esnek áldozatul, de azért nem hiszem el azt a rémhírt, hogy a vendégek tányérjáról lekapart pörköltből készül ...

Amióta a kakaslevest főztem, terveztem, hogy a többi alkatrészéből lesz a hortobágyi. Igencsak finom húsa van a leves tanusága szerint, de gondolom, hogy pörköltnek érdemes megfőzni a combjait, mert nagyon messziről jött el hozzánk.

Eljött végre az év legjobban várt ünnepe, a Húsvét. No nem mintha ilyesféle vallási buzgalomban szenvednék, csak éppen egybe esik a böjt végével. Pár éve, megtartom ezt a tavaszi tisztítókúrát, csak úgy magam örömére. Az idei valahogy igen nehezen akart véget érni. Álmomban kócos levelű répák és veszett tekintetű brokkolik kínoztak. Egy kínpadra voltam láncolva, előttem hosszú sorokban vonultak a nagy darab, gőzölgő húsokkal megpakolt tányérok, egy svédasztal zabolátlan csikó módjára ugrándozott, közben potyogott róla a vékonyra szelt prágai sonka. Amikor verejtékben úszva felébredtem, megfogadtam, hogy méltó bosszút állok. Délben az üres tökfőzelék felett szőttem terveket, hogyan fogom kárpótolni magam a kiállt szenvedésért. Hatalmas, zsírtól csillogó pecsenyékről álmodoztam, rőfnyi kolbászokról, szaftos pörköltökről, gazdag levesekről.
Végül a leves lett a befutó. Eszembe jutott, hogy édesanyám hajdan igen jóízű frankfurti levest készített úgy, hogy húsos csonttal alapozott meg az ételnek. Ez megbízható kiindulási pontnak tűnt, már csak ezt kellett megfelelően hedonista módon abszolválni. Kicsit még csiszoltam rajta, és meg is született az idea.
Levesnek nem nevezhetném a produktumot - hiszen épp a leves lényegének, a lének volt némiképp híján -, inkább amolyan egytálétel lett, de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban, mint levest fogom emlegetni.

A gyerekek kevesellték a karácsonyi kalácsot, hát most nagyobbat kell készítenem, nomeg a cukor mennyiségét is csökkenteni kell, hisz a húsvéti sonka mellé fogjuk enni.

Maradt a jól bevált recept további egyszerűsítésekkel. Így bombabiztosan elkészíthető!

Nem tudom mi ütött a feleségembe, de az utóbbi időben túlvásárolja az élelmiszert. Leginkább a húsárut! Pedig, ha nincs legalább 50 kiló hús a fagyasztóban, akkor semennyi. A karikát pizzaszeletvágó adta a képhez a kommentek kicsit elszállt tartalma miatt ...

Most is beállított egy pecsenyekacsával. Mi a szöszt kezdjek vele, amikor egy egész csirke és egy kakas is kukorékol a hűtőben? Azt állította, hogy ez zsigerelve, belsőséggel, nyakkal, stb. együtt jött. Jó, akkor legalább lesz kacsaaprólék leves, meg egy kacsapecsenye.

Múltkoriban szó esett a tésztasalátáról. Igen jó ötlet, de én inkább a bulgurt preferálom. Tabouleh néven is ismert fogás. Bár volt egy kiforrott elképzelésem az elkészítésről, azért utána néztem az Interneten is. Kettő a hagyományos összetevőkből ki is esett azonnal, a menta, mert nem szeretem, és a paradicsom, mert azt majd július után eszem, ilyenkor legfeljebb dísznek jó. A többi összetevő meg már benne volt a tarsolyban. Egyet kivéve a madársalátát.
Úgy is felfoghatom ezt az ételt, mint rekviemet a gerillakertért. Tavaly ősszel felreppent a hír, hogy az önkormányzat hét év után végre elszánta magát és megvalósítja a hulladékudvart a kertet magában foglaló területen. Megkerestem az emberem a hivatalban, aki pár nap múlva megerősítette a hírt. A városüzemeltető pályázott pénzért a célra és a közbeszerzés után megkezdik az építkezést.
Bár már jó ideje benne volt a tarsolyban, azért kicsit elszontyolodtam. Van ugyan három másik kert, azért ez a bő 35 év alatt a szívemhez nőtt. Az utóbbi hét évben már nem fizettem bérleti díjat, hiszen nem is béreltem, csak használtam. Igazán a tucatnyi gyümölcsfáért fáj a szívem, korai kajszi, őszibarack, vérbélű körte, téli körte, vilmoskörte, dió, mandula, a kedvenc savanykás almám, a Kis Fleini. És vége a fő madársaláta termőhelynek is. Ebben a kertben díszlett a legszebben, ugyan a Hegyen is megterem, de oda nem tudok csak úgy elugrani a kiskosárral némi zöldért. Ezek mind a dózer áldozatai lesznek. Igaz, az almából előrelátóan oltattam csemetéket, szépen nőnek is a Hegyen. A napokban expedíciót indítunk a menthető évelőkért (főleg dísz- és fűszernövényekért), máshol fognak eztán virítani.
Lementem a tökig érő sárba és szedtem egy kis kosár madársalátát a bulgurhoz.

Úgy tűnik, a Hajnal Hús nagyon megszerette a szalagfűrészt. Egyre több boltban látom a sertéscombot keresztbe felvágva 2 cm vastag szeletre bőrrel, zsírral mindenestül.

Még ott sasolt a múltkori párja a fagyasztóban vákumcsomagolva. Éhes voltam, kedvet kaptam egy kis sült disznóra hagymás krumplival.

Eredetileg csak enni akartam, de kéznél volt a fényképezőgép, hát végigfotóztam. Azt hinném mindenki tud ilyet sütni, de én is voltam kezdő: nagyon hiányzott valami támasz, ami segítene az elkészítésben.

Így azután a fotózás mellett kivételesen mértem is mindent, hogy pontos értékekkel mutassam meg, hogy kellene ezt a fogást elkészíteni (tudom, nagymamitól kéne kérdezni ...)

Megint az étlapkalauzt bújtam a klotyón. Az arabus fogások voltak éppen soron. Ez a perzsa étel egyből megtetszett. Túl sok hozzávaló nem kell bele, főleg semmi drága vagy szélsőségesen egzotikus, kivéve talán a sáfrányt, de azt akadály is huszárosan vettem. Ez az egyszerűség persze viszonylagos, hiszen ráguglizva lehet találni olyan receptet is, amibe még talán Bin Laden kaftánjából is kell egy szál rojt. Ebben az esetben azt hiszem, a kevesebb több.

Egyszer más sütöttem, de akkor a klasszikus tőkehalfiléből. Most viszont a csodahüttő prezentált két méretes tonhalsteaket. Valahogy sztéknek nem kívántam, de egy jó kis sörtésztában kisütve igencsak jó lenne.

Természetesen valódi zöldborsópüré is dukál mellé, ahogy az angolok készítik, és a sültkrumpli is kötelező elem, de az ecet maradhat a polcon!

Teknős meglátogatta Sügért, aztán beugrott hozzám is, ha már éppen erre vitt az útja. Nem, nem a legújabb Válogatott állatos mesék estére című könyvből idéztem. A volt osztálytársaim becenevei ezek. Volt még Kolbász, Cubák, Szárcsa, Bodri, Gyuka is. Szóval Teknős meglátogatott, hozott egy kis jóféle rozét és egy szép darab füstölt szalonnát. A bort megittam, a szalonnát viszont eltettem a hűtőbe, hiszen még javában tart a böjt. Valahányszor kinyitottam a fizsider ajtaját, megcsapott a finom füstös illat. Egy életem, egy halálom, akkor is eszem belőle, ha a pokolra jutok. (Mondjuk az már borítékolható, legfeljebb a közszférában töltött időt számítják be, ha szerencsém van, szorzóval.)
Eszembe jutott a múltkoriban feltalált gondozásmentes puliszka, egyből ki is találtam, hogy egy jó kis túrós puliszkát fogok rittyenteni. Volt itt már olyan, cirka öt éve, de talán már nem sokan emlékeznek rá, úgyhogy meg is énekelhetem. Szalonnából nem tettem túl sokat bele, inkább csak fűszer gyanánt használtam.

Annyit olvasok a szuvidálás kényelméről, gondoltam megpróbálok belőle egyet. A csirkeszárny nagy sláger a családban, soha nem tudnék eleget készíteni, mert a tepsim mérete igencsak limitált. Maximum 5 főre tudok benne sütni egy menetben. Azután meg az is gond, hogy egy személyre nemigen izzítom be a sütőt, inkább készítek valami mást.

Node, ha szuvidálom a szárnyakat a szósszal, majd vákumzacskóban lefagyasztom kisebb adagokban, akkor mindkét problémát megoldom. Egyrészt egy adagot is könnyen elkészítek, hisz csak 15 perc kell neki a grillben, másrészt két tepsivel is grillezhetek, hisz 15 perc egy-egy tepsire mégsem 3 óra, mire elkészül, nem beszélve arról, hogy a szószt hozzá csak egyszer kell elkészíteni. A nyolc óra szuvidálás szintén egyszer kell, meg az nem is munka: lehet aludni közben :)

Valamelyik főzős műsorban találkoztam ezzel az étellel. A jókora krumplikat héjában megsütötték. Nagyjából kikanalazták a belsejét, összetörték, vajjal, káposztával elkeverték, fűszerezték, aztán visszatöltötték a krumpliba. Forró sütőben megpirították és szaftos sült hús mellé tálalták.
Megtetszett a dolog, bár így böjt idején a húsról lemondtam. Kellett hozzá még valami, hogy teljesebb értékű fogás legyen belőle. Mindig is nagy kedvenceim voltak a rakott, csőben sült dolgok, ügyeskedtem hát olyasfélét belőle.

Zseniális marhacsontokat kaptam a hentesnél, ami mellé még egy marhaszegy is beugrott a kosaramba. Ebből alaplevet kell főzni, mert fogytán van a fagyasztóban. Nem egy nagy durranás, de érdemes odafigyelni, mert sok későbbi ételünknek lesz az alapja.

Hamár így benne voltam (meg egyedül is), kipróbáltam egy egyszerű pho levest.

Jönnek szép lassan a BBQ grillen készült ételek. Ez még az elején készült, de olyan szép oldalast kaptam, hogy muszáj volt kipróbálni, milyen lesz sárgabarack füstön.

Az oldalas mellé beevezett egy szép márványos marhanyak is, ami a kicsilyány kedvence.

Az úgy volt, hogy este benéztem a hűtőbe, és megláttam a rengeteg élesztőt, amit a madarasban vettem 9Ft/darabjáért. Rögtön elkezdett viszketni a tenyerem!

Kelttésztát kell sütnöm, de izibe! Nincs itthon a feleségem, aki nem biztos, hogy lelkesedne érte, nekem meg felrémlett az íze a számban... MMmmmm ... akkor most sütök, de azonnal.

Hogy miért éppen Gouda sajtot választottam a leveshez? Mert ebből találtam egy tömböt a hűtőben ... De ez már csak akkor volt esedékes, amikor a levest készítettem. Soha nem jártam még Tesco Express boltban, de most betévedtem. Gondoltam, körülnézek, és veszek, ami tetszik.

Igazán nem szidhattok, hogy felületes voltam: megnéztem minden folyosóját, hűtőjét, stb. Vagy 15 perc is ráment!

Hogy mit vettem?

• 1 szál póréhagymát
• 1 csokor hónaposretket

Megint egy autentikus portugál olasz fogás. Pontosabban toszkán. Taljánországban a toszkánokat nemes egyszerűséggel csak babfalónak hívják. Van erre egy nem éppen szalonképes, de annál szemléletesebb kifejezés is - ahogyan a franciákat béka...-nak, a németeket meg káposzta...-nak hívják -, de inkább eltekintenék annak használatától, mielőtt még rám küldi a területileg illetékes kápó az embereit. Szóval Toszkána-szerte elég betérni valamelyik trattoriába, és pár euróért kaphatunk valami egyszerű, de annál ízletesebb babételt.
Ez a változat voltaképpen egy szimpla paradicsomos bab, de éppen az egyszerűsége miatt tetszett meg, és a kevés számú hozzávaló ellenére meglepően finom fogás. Így böjt idején kapóra jött, csaknem minden volt hozzá itthon vagy nem túl nagy utánajárással meg tudtam venni hazafelé is. A babot már jó múltkorában megvettem a piacon - igaz, nem éppen ehhez az ételhez -, azóta a fagyasztóban várta a feltámadást. Zsálya ugyan nem volt itthon, de ilyen apróságokon nem szoktam fennakadni. Péntekre aztán került az is, friss, illatos, mindjárt kétféle - sima és cirmos levelű - egyenest Százados Asszony kiskertjéből.

Tudom, tudom. Vótmán. De most hideg van, muszáj megcsinálni! Azt hiszem ennél egyszerűbb étel kevés akad.

Semmi más nem kell hozzá, mint krumpli, só és vaj vagy kacsazsír. Ja - és egy üveg bor, mert nagyon itatja magát.

Vagy magyarul: zselésített vaníliás tejszín gyümölcszselével. Azért az olasz neve rövidebb...

Tudjátok, édességet ritkán készítek, de most kiváncsi voltam, mennyire bonyolult ez a mostanában divatos desszert.

Az biztos, hogy nagyon dekoratív! Rengeteg formában lehet tálalni: csészében, pohárban, vagy akár kiborítva tányérra.

Először egy angol nyelvű receptbe futottam bele valamelyik főzős csatornán. A Brown Sugar Bread Pudding egészen másképp hangzott, mint a szimpla kenyérpuding, aztán persze rá kellett jönnöm, hogy ez voltaképpen egy máglyarakás, csak kicsit másképpen.
A tócsihoz és a fasírthoz hasonlóan ez is a végtelenségig kombinálható. Ha igazán ínyencek vagyunk, nem kenyeret használunk, hanem kalácsot, gazdagíthatjuk mazsolával, kandírozott gyümölccsel, ízesíthetjük brandyvel, rummal, fűszerezhetjük szerecsendióval, kardamommal, reszelt citromhéjjal, a tej egy része helyett mehet bele tejszín (half and half), tálalhatjuk vaníliafagylalttal vagy tejszínhabbal. Az általam fellelt legdurvább változatnál a tejet csokoládéval és kakaóval főzték össze, a kenyérkockák közé pedig csokoládépasztillákat kevertek. Na abból elég egy kocka, hogy az embert a saját endokrin rendszere jelentse fel gyilkossági kísérletért.
Egy szó mint száz, ez a fogás kiválóan alkalmas a maradék kenyér újrahasznosítására, és mivel az rendszerint nem képvisel nagy mennyiséget, szerény adag lesz a végeredmény, ami meg talán nem akkora vétek.
Kivéve természetesen, ha én állok neki főzni.