Gyönyörű vastag oldalast adott a csodahüttő, volt vagy 1,3 kg is. A fiamék jönnek a hétvégére, megpróbálom rajtuk is a szuvidált változatát a BBQ oldalasnak.
Különben is tőlük kaptam egy kis zsebfüstölőt, amit szintén ki kell próbálni.
Gyönyörű vastag oldalast adott a csodahüttő, volt vagy 1,3 kg is. A fiamék jönnek a hétvégére, megpróbálom rajtuk is a szuvidált változatát a BBQ oldalasnak.
Különben is tőlük kaptam egy kis zsebfüstölőt, amit szintén ki kell próbálni.
Avagy két legyet egy csapásra. Jó jó, tudom, már megint húsleves, lassan át is lehetne keresztelni a blogot. A húsleves jó dolog és amit jó enni, arról mesélni is jó. Nemrég szembejött velem ez a hús a hentesnél és nem tudtam ellenállni neki. Sertés bordavégek és porcos húsok. Csupa csont és porcogó, elengedhetetlen összetevők egy fogós húsleveshez.
Hogy szemléltessem a szuvidálás előnyeit, kiváncsiságból elővettem a mélyhűtőből egy másfél kilós szuvidált dagadót.
Forró vízben 5 perc alatt felolvasztottam, betoltam a grill alá és összedobtam egy krumplifőzeléket hozzá.
Párszor már szerepelt a blogon, de most másképp készült mint eleddig bármikor. Hátha éppen ez a recept nyeri meg valamelyik olvasónk tetszését.
A fasírtgolyóknak van egy nagyon érdekes tulajdonsága: amikor sütöd, valahogy mindig eltűnik akár a fele is a papírtörölközőről ... Még nem sikerült az okot felderíteni.
Azt nem mondanám, hogy gyors is, mert ugyanaddig főzöm, mint a 15 személyeset. Feleségem hozott haza egy 1,5 kg-os kocsonyacsomagot, hogy ő már enne kocsonyát.
Nem tiltakoztam, mert én is kivántam már. Szerencsére kaptam egy jókiállású első csülköt, hogy hús is legyen benne.
Avagy tépett sertés. Hosszú - igen hosszú - időn át, alacsony hőmérsékleten, egyben sütött sertéshús. Az egyik klasszikus BBQ étel. Azóta kacérkodtam az ötlettel, hogy Benzin elmesélte a vele kapcsolatos kalandját. Valamelyik horgásztúráról hazafelé jövet megállt egy Balaton-parti étteremnél. Éhes volt, gondolta, bedob valamit. Az étlapon többek között a pulled pork sandwich hirdette magát. Egyből megindult a nyálcsorgása, ami el is apadt rögvest, mikor meglátta a mellette szereplő árat. Ha jól emlékszem, olyan 2,5K körül kínálták. Korgó gyomorral és fennhangon káromkodva hazarobogott és magára rántott két hamburgert a gyorsétteremben.
A megvalósítás persze váratott magára, mivel itt a panelban elég szerény az infrastruktúra egy ilyen fogáshoz. Szerencsére azonban Zed tavaly beújított egy jókora, gázzal működő, lehajtható fedelű, lávaköves grillt. Masszív kidolgozás, két külön szabályozható égő, hőmérő. No persze nem egy igazi ínyenceknek való, faszenes csúcstermék, de ha az ember lakóparkban lakik, megpróbál kicsit tekintettel lenni a szomszédokra, főleg, ha azok kollégák.
Szombatra aztán együtt állt szinte minden, a műveletre: minden ismerős ráért, még a távolba költözött cimbora is idezarándokolt családostul. Egy tényezőt nem tudtunk befolyásolni, az időjárást. Egész nap szemetelt az eső, és nem volt melegebb nyolc foknál. Így a kerti mulatság egyedül a hús osztályrésze volt, mi meg fél-egy óránként leszaladtunk az emeletről, csekkolni a sütő hőmérsékletét. Ebből akadt is kisebb galiba, de szerencsére komoly baj nem lett. A hús hőmérsékletét szerencsére nem kellett folyton nézegetni, az okos Wi-Fi-s maghőmérő megbízhatóan közvetítette az eseményeket.
Minden évben kitalál valamit, mivel fogadja a locsolóit.
Fogadjátok szeretettel, szerintem szöveget nem is kell hozzá írnom.
Húsvét hétfő lévén nézzétek meg a kicsilyány kreálmányait a locsolói számára.
Feleségem beállított 8 csirkedobverővel, hogy ő most nagyon éhes, csináljak neki ebédet, de gyorsan!
Hát, ha gyorsan kell készíteni, akkor nem pácolhatom sós/fűszeres páclébe, jöjjön a legegyszerűbb módszer. Szerencsére maradt tegnapról kevéske krumpli és pirított cukkíni, köretet nem kell készítenem.
Csak 80 deka lábszár jött velem a helyi négybetűsből: ennyi elegendő egy négy adagos gulyás megfőzéséhez, ami kettőnknek két alkalomra jó lesz.
Egyszer már kisérleteztem a krémes leves készítésével, és látám, hogy jó. Így azután most céltudatosan azt készítettem. Persze valaki mondhatná, hogy ez nem is gulyás, de akkor találjon ki neki más nevet :)
Jó múltkorában szóba került a babfőzelék. Belegondoltam és rájöttem, hogy én még soha nem főztem olyat. Főztem már bostonit, firenzeit, káposztásat, csilist, meg az ördög tudja, még milyet, de főzeléket nem.
Ideje volt hát ezt a hibámat is kiköszörülni. Olyan nagyon nem aggódtam, csak a biztonság kedvéért jártam utána, hogyan is szokás főzni. Természetesen - szokás szerint - csűrtem rajta, de csak egy icipicit.
Mert az én buksimban a bab szorosan összefonódik a füstölt hús ízével. Igaz, mi sem lenne egyszerűbb, mint mondjuk egy szép füstölt csülköt megabálni, aztán pirítani egyet rajta, és már mehetne is feltétnek a főzelékre. A levével meg felönthetném a babot. Igen ám, de javában dübörög a böjt, és bár annyi mindenben kötök kompromisszumot magammal, legalább ebben szeretnék kicsit konzekvens lenni.
Egy kis füstölt ízt azért belecsempésztem, hogy mégis kerek legyen a világ.
Van egy rák, amit eddig még csak ott ettem, mert errefelé nem találkozom vele: az alaszkai királyrák. Ez a jószág igencsak méretes: lábainak fesztávja megközelíti a 1,8 métert! A Discovery-n ment sokáig a világ legveszélyesebb foglalkozásai sorozat, amelybe tartozik ennek a ráknak a halászata. Viharos tengeren, télen, Alaszka mellett, a Csendes óceánban halásszák eljegesedett hajókról. Amióta tengeri herkentyűt eszem (kb 1992-től), azóta minden télen legalább egyszer eszem (ha kinn vagyok). Tél a szezonja, ekkor kilója $22-ról mostanra felment már $80-ra (ott is drágul az élet).
Idén is nekiláttam az egész kiscsaláddal a megfőzésének. Vejem is szereti, de a nagylyány inkább a snow crab-et preferálja, az kisebb is, meg olcsóbb is. Vettem hát mindkettőt.
(Forrás: Wikipedia)
A rákok beszerzése sem volt egyszerű, mert a közelebbi szupermarketben csak snow crab volt, ezért egy távolabbi helyre is el kellett autózni a királyrák lábakért. Persze online is megrendelhető, de nem akartam $150-et fizetni 1,5 kg ráklábért.
Szokásos feledékenységem ismét jelentkezett!
Kedvenc táncospárom utazik ezen távoli országokba, gondoltam, legalább egy ételt elkészítek neki ottani recept alapján. Persze ettem is már hasonlót a nagylyánnyal és családjával Manchester, NH-ben egy nepáli étteremben.
Volt ott még vaddisznóval, kecskével, báránnyal, garnélarákkal, csirkével és spenóttal/sajtal töltött is, amit szép kényelmesen végigkóstoltunk. Ekkora választékot nem főztem, reméltem, hogy boldogulok a vegetariánus változattal, úgyis reklamáltok, hogy böjt alatt húsos ételeket posztolok:)
A múltkori fiaskó után nagy nehezen elszántam magam, hogy újra megpróbálkozzam a Garaeddeok elkészítésével. Úgy gondoltam, megtaláltam a probléma gyökerét, nevezetesen, hogy másféle, ún. ragacsos rizslisztet kell használni hozzá. Annál is inkább aktuális volt a dolog, mivel az Ünnepek alatt eléggé túlzásba vittem a húsevést, kellett valami kímélő menü. Aztán persze nem lett annyira kímélő, kicsiny húst azért csempésztem bele, mégsem vagyok én nyúl, hogy csak zöldséget egyek.
Persze a lelkesedés kevés volt, szokás szerint elbaltáztam kissé a dolgot, de az étel ettől függetlenül jó volt és megint gazdagodtam pár tanulsággal, meg támadt egy ötletem, amit hamarosan le is tesztelek a nyájas olvasókon.
A madarasban jártam és szokás szerint elcsábultam. Most éppen pecsenyekacsa combját árulták vákuumfóliázva akciósan. Ezt otthagyni bűn lenne, be is tettem 8 combot a kosaramba.
Persze ez önmagában még nem elég, kell hájat is venni, hogy legyen miben kisütni. Mivel odahaza volt már két üveg kacsazsír, ezért a változatosság kedvéért most liba testhájat vettem. Ugyanis szeretjük a libazsírt is!
Feleségem ki nem állhatja a gombát, de nekem mindig vesz, ha valahol szépet lát. Így jutottam 4 gyönyörű Portobello gombához. Ez egy roppanós húsú gomba, vastag és kiadós példányokkal.
Azt terveztem, hogy megtöltöm spenótos ordával, de a sors közbeszólt: elfelejtettem kimenni a kispiacra ordáért. Vettem tehát ricottát, mert úgy emlékeztem, hogy hasonlítanak. Felcsörögtem a szomszédokat, hogy jöjjenek gombát vacsorázni - ők szeretik.
A különféle rakott ételek nagy rajongója vagyok. A káposztáé is. Rakott kelt főztem is már számos alkalommal, csűrtem-csavartam is, de savanyú káposztával még nem próbáltam. Az egyik sarokkő maga a káposzta beszerzése volt. Nem tudom, mi lehet mostanában a savanyú káposzta készítőkkel, de jó ideje nem kapok igazán jóízű, hordóból mért, érett árut. Vagy éretlen és csípős, vagy kiérzik rajta az ecet, mert azzal próbálják gyorsítani a folyamatot. Folyton a Nagyvásárcsarnokban átélt csúfos fiaskó jut eszembe, ahol a négy savanyúságosnál kóstolt termékből mind a négy vacak volt. Nálunk a hozzáférhető legjobb káposzta az ábécé előtti zöldségesnél kapható, kilós, zacskós kiszerelésben. Igaz, meg sem közelíti a gyermekkoromban kóstolt káposztát, de errefelé nincs jobb. Jobb híján vettem két zacskóval, aztán majd meglátjuk.
A receptet illetően voltak elképzeléseim, de azért futottam egy kört, hátha kapok valami ihletet. A többség elég unalmas volt, legfeljebb körömmel, csülökkel vagy egyéb extra hozzávalóval próbálták túllicitálni a másikat. Aztán belebotlottam egy receptbe, amely erdélyi módon készült rakott savanyú káposztát ígért. A füstölt szalonnás -kolbászos ízvilág egyből megtetszett, de a majoránnás fűszerezést elvetettem.
Megfőztem, jó lett és szolgált pár tanulsággal a következő alkalomra.
Valahogy még nem főztem pörköltet vörösborral. Mindig féltem, hogy nem puhul meg a hús, vagy savanyú lesz. Most viszont igencsak megkívántam, nekiáltam hát irodalmazni.
Ínyesmester jött a segítségemre: a vörösbort csak a főzés végefelé adjam a pörkölthöz, akkor nem keményedik meg!
Hoppá! Most látom csak, hogy főztem már, sőt posztoltam is majdnem ugyanezt a receptet, és már akkor is az Ínyesmester segített :)
Egyik kedves szomszédunk igencsak finom kocsonyát főz! Az még csak hagyján, de van valami speciális lilahagymasaláta receptje is hozzá, amitől igencsak jó lesz az a kocsonya.
Rendszeresen csereberélünk mindenféle ételt. Kocsonyát, meg tökfőzeléket is ... Főleg az utóbbit!
Portugál misszionáriusok böjti ételéből Japán nemzeti eledele.
A történelem folyamán Japán szigorúan védte határát az idegen befolyás ellen. Kinai kalózok, kereskedők, európiaiak mind ki voltak tiltva. Elöbb utóbb azonban rákényszerültek a külföldi árura, elkezdődött a kereskedők beengedése. Az 1500 évek közepén holland, később portugál kereskedelmi hajók kaptak engedélyt. Portugál misszionáriusok is érkeztek és letelepedtek, velük étkezési szokásaik is. A japánok számára ismeretlen volt a zsiradékban sütés, de megkedvelték a misszionáriusok böjti ételét, a palacsinta szerű tésztába mártott és kisütött tengeri herkentyűket ( ami különben is állandó eledelük volt) és zöldségeket.
A tészta különleges, nem ad vastag bevonatot, ropogós marad sütés után. Készen kapható por formájában, itt én is ezt használtam. Ázsia boltokban valószínűleg megtalálható, de házilag is készíthető. Nagyon fontos, hogy közvetlenül sütés előtt keverjük össze, jeges vizet használva. Sütés folyamán is jeges vízben álljon. Így kevesebb zsiradékot szív fel és ropogós marad .
Régóta kacérkodtam már vele, de valahogy sosem jött össze annyi hal, amennyiből készíteni akartam. Most sem. Ősszel Api meglepett egy szatyor hallal. Volt benne egy kisebb ponty, kilónyi keszeg és öt kárász. A pontyból lé lett, a keszeget ropogósra sütöttem, a kárászt meg elraktam a fagyasztóba és vártam a folytatást. Fűztem két komolyan függő pecás kollégát, hozzanak már vagy tíz kárászt, azzal együtt már lesz egy tepsire való. Sajnos Zednek nem jött össze a kárász, Benzin meg olyan súlyosan rákattant a pergetésre, hogy tán azt sem tudja, hol a többi botja.
Nem volt mese, ezzel a néhány hallal kellett beérnem. Egy kisebb serpenyőben éppen elfértek és nem kellett egy hordó olaj, hogy ellepje. Keresgéltem a receptek közül, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Túl sok fűszert használtak, túl sokat okoskodtak. Végül a Halország ide vonatkozó részében látott receptet vettem alapul. A gázsütőre átszámított főzési időt nem volt könnyű kikalkulálni, de mentem a magam feje után és végül is egészen jól beletrafáltam.
Olyan szép marhanyakat kaptam, hogy kishíján megszólal! Minden egyes izomköteg külön mozog, csillog és puha! Ezt okvetlenül megsütöm kis falatkákra.
Köreten sokat törtem a fejem, míg meg nem láttam a "csodahüttőben" a Parajporciók elnevezésű mirelit spenótleveleket. Már amúgy is hiányzik a spenót, akkor legyen ez a köret.
Lazacot általában frisset, magunk által fogottat eszünk, de a gondosan lefagyasztott filét is lehet élvezni. Általában grillen készitjük, de most, havasesőben, nem volt kedvem bekapcsolni a készüléket, megpróbáltam a sütőben, öntöttvas lapon elkésziteni.
A kapor nagyon passzol a lazachoz, ebből a szószból, amivel bekenem sütés elött, többet készitek, tálaláskor is mellékelem. Alapnak Miracle Whip-et használtam, a majonéz túl zsirosnak tünt. A képen rizs ecet van, 4,5%-os, bármilyen más fehér ecet használható, ami nem változtat a szósz izén.
Azt kérték a gyerekek, hogy valami steaket süssek vacsorára rizzsel, mert azt a legkisebb is megeszi. Ezen ne múljék ...
Futás (autózás) a legközelebbi szupermarketbe, ahova én szeretek járni, mert a környéken ott a legszebb a hús és az alaszkai királyrák.
A tél kimutatta a foga fehérjét. Az ablak előtt vízszintesen esett a hó, az utcán fülig bebugyolált emberek iszkoltak sebesen ismeretlen céljuk felé. A spájz szellőzőjében a szél vidáman danászott, néha-néha bele is tutult egy nagyot. Bár a szoba biztonságos melegéből szemléltem a tél tombolását, egy-egy szélrohamnál még a seggem is libabőrös lett. Nincs kecmec, főzni kell valami ízes-tartalmas, lélekmelengető fogást. Egy gazdag levest valami hússal, amit jól megcsípősözve, forrón lehet kanalazni. Előtte egy kupica papramorgó, utána pár pohár bor, csak a rend kedvéért természetesen.
No de miből légyen a leves? Megvan! Bab. Tele van fehérjével, finom és kellő energiát ad.
Főztem hát egy melengető, sűrű bablevest.
Hagymakrémlevest nagyon sokat főzök, mert szeretjük. Volt is már a poszton több változat is, de a mostani a különleges levesbetét miatt került ide.
Ezt szeretném megosztani az olvasókkal.